Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés - Marton Lajos: Alkalmazott hidrogeológia

23 Antropogén hatások a belvíz-képződésben. Esettanulmány az M5 autópálya szatymazi szakaszának talajvízáramlásban betöltött szerepéről Barta Károly - Szatmári József Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Ceoinformatikai Tanszék, 6720. Szeged, Egyetem u. 2. Kivonat: Az antropogén hatások számos csatomán keresztül elősegíthetik, illetve növelhetik a belvízi elöntések térbeli és időbeli kiterjedését. Vizsgálatainkkal arra kerestük a választ, hogy az M5-ös autópálya szatymazi szakaszán kimutatható-e az autópálya hatása a létesítmény két oldalán jelentkező belvizek kialakulásában. A sokrétű kérdéskör végleges megválaszolása azonban további kutatásokat igényel. Kulcsszavak: belvíz, emberi tevékenység, talajvíz. 1. Bevezetés A 2006.évi tavaszi-koranyári időszak belvízi elöntése számos olyan területet is érintett az Alföld délkeleti részén, ahol korábban nem dokumentáltak még belvizet, vagy legalábbis a belvíz-veszélyeztetettségi, illetve -elöntés-gyakorisági térképeken a legkisebb kockázatú területekként vannak feltüntetve (Bozán et ál. 2008, Kozák 2008). Ennek természetes okaiként a megelőző őszi és téli időszak hidrometeorológiai viszonyai, a magas talajvízállás és a tartós talaj fagy jelölhető meg, de vélhetően igen jelentős szerep tulajdonítható az emberi hatásoknak is (Pálfai 2007, Szlávik 2007). Nem zárható ki ennek lehetősége a Szatymaztól nyugatra, illetve délnyugatra fekvő területeken sem, ahol az M5 autópálya mindkét oldalán olyan helyen tapasztaltak belvizet, ahol korábban még sohasem. Az extrém jelenség gyümölcsösökben is megfigyelhető volt, és sajnos az érintett barackállomány jelentős része kipusztult. Joggal vetődött fel a tulajdonosokban és a szakemberekben az a gondolat, hogy a 2005 decemberében megnyitott autópálya gátat jelent a felszíni és a felszín közeli vízáramlás számára. Kutatásunk célja annak eldöntése volt, hogy a talajvíz-áramlásban, illetve belvízi esemény esetén a felszíni vizek mozgásában bizonyítható-e az autópálya befolyásoló hatása. További célként fogalmaztuk meg, hogy amennyiben nem nyer bizonyosságot az egyértelmű hatás, kizárható-e a belvízképződésben játszott jelentős szerep. A beszivárgási és a talaj vízáramlási viszonyok jellemzéséhez részletes talajtani vizsgálatokat végeztünk, illetve az autópálya mindkét oldalán a talajvízszintek pontos értékeinek ismeretében meghatároztuk a jellemző vízáramlási irányokat. Mivel 2006 óta belvizet nem tapasztaltunk a területen, a terepi felvételezést a 2008. évi tavaszi, magas talaj vízállással jellemezhető időszakban végeztük el. 2. A mintaterület kiválasztásának szempontjai és jellemzése A Szatymaz mellett elhaladó autópályán egy kb. 5 km-es szakaszt jelöltünk ki, ahol belvízi problémák jelentkeztek 2006-ban (/. ábra). Itt az út a Dorozsma-Majsai-homokhát és a Dél-Tisza-völgy kistájak határán fut (Marosi, Somogyi 1990). E szakaszra jellemző, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság keleti peremén található ENy-DK irányú hoszszanti semlyékeket az autópálya EENy-DDK irányban, kb. 20-25 fokos szögben harántolja. E futásvonal következtében a műtárgy döntően a Dorozsma-Majsai-homokhátra jellemző DK-ies talaj vízáramlás számára jelenthet akadályt, de egyes helyeken - a köztes homokhátakról a semlyékekbe levezető szakaszokon a lokálisan DNy felé áramló felszín alatti vizeket duzzaszthatja vissza. Célunk egy olyan kisebb terület kiválasztása volt, amelyet ténylegesen belvíz borított a jelzett időszakban, ugyanakkor csatornáktól és átereszektől mentes. Fontos szem3. Az alkalmazott módszerek A kiválasztott mintaterület autópályától ÉK-re eső részén 4, a pályától DNy-ra eső részén pedig 3 furatot mélyítettünk talajvízig. Mindkét oldalon egy-egy furatot szintenként megmintáztunk. A furatokban 0,5-1 óra elteltével pontosan mértük a nyugalmi vízszinteket, illetve szintezővel bemértük a furatok peremmagasságát. A hét fúrat talajvízszint-adatait egy közeli ásott kút adataival is kiegészítettük. Az abszolút vízszintek kiszámolása után mindkét oldalon külön-külön meghatároztuk az aktuális talajvízáramlási irányt, majd a Surfer nevű programmal kiszerkesztettük a 8 pont által meghatározott talaj víztükröt az autópálya alatt is zavartalan rétegsort tételezve fel, illetve a vizsgálat legizgalmasabb részeként - az autópályát hidrológiai gátként értelmezve. pontnak tartottuk, hogy az előbb említett természetes domborzat markánsan kijelölje a természetes vízáramlási irányokat, mivel így annak esetleges módosulása is egyértelműbben beazonosítható. Választásunk az 1. ábrán bejelölt területre esett, ahol az előbb felsorolt szempontok mellett egy felüljáró közelsége biztosította az autópálya két oldala közötti átjárhatóságot, s ezzel a tervezett geodéziai mérések pontosabb elvégezhetőségét is. E kiválasztott területen lokálisan DNy-ias vízáramlási irányt feltételezhetünk, melyet a tőle DDNy-ra található lapos mélyedés alapján valószínűsíthetünk. Ez utóbbi 84-86 m, míg a mintaterület 87-88 m tengerszint feletti magassággal rendelkezik, tehát az adott területen markánsnak számító, 2-3 m-es magassági különbségek jellemzőek. Az autópályát kísérő homoktalajokra mindkét oldalon a kisparcellás tájhasznosítás (barack, lucerna, búza) jellemző sűrű tanyahálózattal. l: • 1. ábra: Az M5 autópálya szatymazi szakasza Jelmagyarázat: 1 - belvízzel potenciálisan veszélyeztetett szakaszok; 2 - a kiválasztott mintaterület