Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Szigyártó Zoltán–Rátky István: Eljárás a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározórendszer hidrológiai méretezéséhez

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. nagyvizek kialakulásában valamilyen módon természetesen mindig részt vesznek a Tisza mellékfolyói is. Ezért a nem-permanens számítások modelljének a bearányosítása (és a további számítások) során a mellékfolyó hatását is figyelembe kell venni. Tehát feltétlenül szükség van a mellékfolyók torkolathoz legközelebb eső, vízhozamnyilvántartással rendelkező állomásának az adataira is. Továbbá e munkálatok során majd szintén használni kell az említett vízhozam-nyilvántartó állomás alatt levő, csupán vízállás nyilvántartással rendelkező állomások adatait is. Tovább menve: fontos az is, hogy a nem-permanens számítások megbízható eredményt csak akkor adhatnak, ha a nagyvízi meder geometriai adatai mellett (az egyes árhullámok levonulásának idejére vonatkozóan) a meder-érdességet befolyásoló, s a modell bearányosításához elengedhetetlen adatok is rendelkezésre állnak. Következésképpen az előmunkálatokhoz feltétlenül hozzá tartozik az ezekre vonatkozó adatok beszerzése, ellenőrzése és szükség szerinti javítása, megbízhatóvá tétele is. Végül - még mindig a nem-permanens számításoknál maradva - természetesen rendkívül fontos az is, hogy a vizsgálatok céljára rendelkezésre álljon egy olyan program, amellyel mind a két (Tiszalöki- és Kiskörei) duzzasztó üzemének, mind a mellékfolyóknak, mind az árvízi tározók vízszint-tartásos üzemének az árhullámok levonulására gyakorolt hatását szimulálni lehet. Ezért az előmunkálatokhoz egy ilyen programrendszer kifejlesztése is hozzá tartozik. Az előirányzott árvízi tározók adatainak beszerzése, meghatározása Arról már épp az előzőekben volt szó, hogy a tározók hidrológiai méretezéséhez elengedhetetlen ismerni az egyes tározók, pontosabban a Tisza (illetve a Szamos) azon szelvényének a helyét, ahol majd az árapasztás során a tározókba vizet vesznek ki. Természetesen szükséges ismerni azt is, hogy e szelvényben mekkora a mértékadó árvízszint. Emellett persze (a korábbi munkálatok eredményeként) szükség van a vizsgálandó tározók előzetesen előirányzott térfogatára, s arra, hogy milyen feltételek mellet van (ha van) lehetőség e térfogatok megnövelésére. Végül természetesen elengedhetetlen a tározók megbízható tározási-görbéjének a beszerzése is. Ezek mellett természetesen szükséges a méretezendő tározó feletti tározóknál a méretezés eredményeként rendelkezésre álló tározótérfogat, a hozzá tartozó tározási görbe, valamint a beépítendő töltő-ürítő műtárgyak kialakítási módjának, méreteinek és hidraulikai viselkedésének az ismerete is. Hiszen a tározó-rendszer alsóbb tározóinál a hozzá érkező árhullám alakját és nagyságát szükségszerűen befolyásolja az, hogy az árhullámból a felette levő tározókba mikor, mennyi vízhozamot lehet kivezetni.

8 8 E vonatkozásban pedig külön is hangsúlyozni kell, hogy a töltő-ürítő műtárgyaknál nem elégséges az alvízi visszahatás nélküli vízszállítóképesség ismerete. Nem elégséges azért, mert a tározó teltségének a növekedésével - a helyi adottságoktól függően - előállhat alulról befolyásolt vízszállítás is, s a megbízható hidrológiai méretezés magától értetődő feltétele, hogy a kivezetett vízhozamot ilyenkor is kellő pontossággal számítani lehessen. Tehát nem csak a töltő-ürítő műtárgyak, mint szerkezetek ésszerű kialakításának az igénye (Szigyártó 2005/ d, Váradi 2005), hanem a tározórendszer hidrológiai méretezésénél felmerült egyértelmű igények

9 is indokolják azt, hogy e műtárgyakat egységes elvek szerint meghatározott modulokból, a tározórendszerre vonatkozó részletes tervek kidolgozásának első lépéseként alakítsák ki. Tehát e műtárgyakkal esetről esetre ne csak akkor kezdjenek el foglakozni, amikor az adott tározó kiviteli terveinek a kidolgozása időszerűvé válik. Az árvízi biztonság csökkenésének becslése Ahhoz, hogy a Tisza mentén az árvízi biztonságot az 1970-es évek elejére jellemző színvonalat vissza lehessen állítani, a munkálatok megfelelő színvonalú előkészítése érdekében, nyilván elengedhetetlen annak feltárása, hogy az 1 %-os árvízszint az azóta eltelt több mint 30 év alatt, a folyó mentén helyről-helyre miként változott. Ez aztán az a kérdéskör, amelynek a vizsgálatáról - mint már arról szó volt - az igen jelentős összegek ráfordításával járó fejlesztő munka (BMGE 2004) során valahogy elfelejtkeztek, s amellyel kellő színvonalon a későbbiekben sem foglakoztak (Barabás és társai 2003). így - érdeklődés hiányában és a feladat elvégzésének a fontosságát szem előtt tartva - saját jószántunkból magunk láttunk hozzá a változások helyének és mértékének a felderítéséhez (Szigyártó-Bénik 2003), vagyis a hiányzó fejlesztő munka elvégzéséhez. Tettük ezt annál is inkább, mivel az 1970-es években, az akkori Országos Vízügyi Hivatal megrendelése alapján, az ország összes elsőrendű árvédelmi töltéssel védett folyószakaszának minden fontos vízrajzi állomására mi határoztuk meg azokat az 1970-re érvényes 1 %-os árvízszinteket (VITUK1 1976/b), amelyekre támaszkodva a folyók mentén a mértékadó árvízszintek is meghatározásra kerültek (VITUKI 1976/c). így az elvégzendő munkára nézve nyilván hasznos volt, hogy jó magunk minden szempontból tisztában voltunk a mértékadó árvízszintek meghatározásának a körülményeivel. Emellett pedig egy másik munka kapcsán (Szigyártó-Bénik-Szlávik-Bálint 2005) - a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok vízrajzi egységeinek az együttműködésével - a Tisza hazai vízgyűjtőjére összegyűjtve, már rendelkezésre álltak az érintett vízrajzi állomásokon 1971 és 2001 között észlelt évi legnagyobb jégmentes vízállások. Tehát azok az alapadatok, amelyek matematikai statisztikai feldolgozásával lehetett csak a feltett kérdésre (az árvízi biztonság helyről helyre történő változásának a mértékére) szabatos választ adni. Ilyen előzmények után tudjuk tehát e tanulmányhoz csatolni azt a már említett 2. táblázatot, amely adataiból az újonnan létesítendő árvízi tározók által érintett tiszai folyószakaszokra az alábbi (részben már említett) egyértelmű megállapítások tehetők: ' A tározórendszer hidrológiai méretezését ugyanis - mint láttuk - anélkül nem lehet elvégezni, hogy az összes tározó töltő-ürítő műtárgyának a kialakítási módját és hidraulikai viselkedését ne ismernénk. Az pedig nemigen képzelhető el, hogy e célra egymástól különböző műtárgyakat (a szükséges kisminta-vizsgálatok elvégzését követően) kellő részletességgel, előre megtervezzenek. Hiszen a felsőbb tározók hidrológiai méretezése nélkül azt sem lehet tudni, hogy az alsóbb tározók töltő-ürítő műtárgyát mekkora vízhozam szállítására kell majd kialakítani.