Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Barta Károly–Szatmári József: Antropogén hatások a belvíz-képződésben

26 Eljárás a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározórendszer hidrológiai méretezéséhez Szigyártó Zoltán

1 - Rátky István

2 '1118. Budapest, Somlói út 30/B, 2Vízgazdálkodási és Vízépítési Tanszék, 1111. Budapest, Műegyetem rakp. 3. Kivonat; A már az 1970-es években előirányzott, de az óta még el nem végzett töltéserősítési munkálatok mellett az új feladat a megfelelően kialakított síkvidéki árvízi tározók létesítése lett. Ennek pedig természetesen mindenhol igazodnia kell a Tisza nagyvízi medrének a meglevő vagy az előirányzott munkálatok eredményeként megnövelt vízszállító képességéhez. Kulcsszavak: árvíz-mentesítés, árvízi tározás, Tisza. Előzmények A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése Az ország elsőrendű árvédelmi vonalaira érvényes „mértékadó árvízszint"-eket 1973-ban - igazodva a kor követelményeihez - a Minisztertanácsnak a Vízgazdálkodás Távlati Fejlesztési Koncepcióját jóváhagyó 2006/ 1973. (I. 31.) határozata a különböző valószínűségű árvizekhez kötötte (Bencsik 1984). Ezt követően pedig az Országos Vízügyi Hivatal Kollégiumának a 113/Koll./ 1974. számú határozata, illetve az Országos Vízügyi Hivatal 1976. március 15-i Elnöki Értekezlete úgy döntött (VITUKI 1976/b, Szigyártó 2005/a), hogy a mértékadó árvízszintek meghatározásakor alapnak (némi kivétellel) az évi legnagyobb jégmentes árvízszintek eloszlását kell tekinteni.

1 Az illetékesek tehát az így született döntésekhez - és a közben elvégzett vizsgálatok eredményeihez - igazodva rendelkeztek végül is úgy, hogy a Tisza völgyében a mértékadó árvízszint mindenhol az évi legnagyobb jégmentes vízállások 1 %-os valószínűségű értékével legyen azonos (VITUKI 1976/c), s ennek meghatározásakor (5 %-os kockázattal) vegyék figyelembe a kiszámított értéket terhelő véletlen-jellegü ingadozás hatását is. Ekkor határoztak továbbá arról is, hogy a Tisza völgyében a mértékadó árvízszint és a töltéskorona magassága közötti árvízi „magassági biztonság" 1-1,2 m legyen; a Szamos hazai felső szakaszát, valamint a Maros hazai és a Tisza Maros torkolata alatti szakaszát kivéve, ahol (tekintettel a mentett oldalon levő olaj mezőkre) ezt a magassági biztonságot 1,5 m-ben határozták meg (Zorkóczy 1987). Ezen az árvízi biztonságra vonatkozó szabályon a későbbiekben (KHVM 1997) csupán az árvízi magassági biztonság vonatkozásában változtattak. Tették pedig ezt úgy, hogy a Tisza mentén (részletes előírást adva) az 1,5 m-es biztonsági méret alkalmazását a Tisza hazai legalsó és a Maros magyarországi szakaszán kívül még a Kiskörei-tározó mentén is előírták, s Szolnok környezetében 1,0 m-es magassági biztonságot 1,2-m-re növelték. Az utóbbi, kötelező alkalmazásra előírt rendelet közreadását követően levonult magas árhullámok (VITUKI 2002, Szlávik 2005), az árvédekezés gyakorlatának az oldaláról hívták fel a figyelmet arra, hogy 1970 óta az árhullámok magassága a folyó mentén, több helyen, veszélyesen megemelkedett. így a Tisza mentén az árvízi biz1 Eszerint töltésezett vízfolyásaink mentén az ármentesítés szempontjából mértékadó árvizek magassága - a Duna Esztergom - déli országhatár közötti szakaszának a kivételével - az évi legnagyobb jégmentes vízállásoknak a szükséges biztonsághoz igazodóan megválasztott, megfelelő (általában 1 %-os) valószínűségű értéke. A Duna kivételként megjelölt szakaszán pedig a mértékadó árvizek magasságának a meghatározása (az itt ritkán előforduló, de veszélyesen magas jeges árhullámok miatt) az észlelt legmagasabb vízállásokon alapszik. tonság helyreállítása halaszthatatlanná vált. Tehát a Vásárhelyi Pál nevéhez fűződő, a XIX. század folyamán lényegében befejezett szabályozási munkálatok, továbbá az ezt követő további beavatkozások, változások jelenlegi hatását újból, sürgősen felül kell vizsgálni. Ezt követően a Vásárhelyi-tervet szükség szerint továbbfejlesztve, az árvédelmi műveket (ha kell, új létesítményekkel kiegészítve) a megváltozott viszonyokhoz kell igazítani. Az illetékes főhatóság (az akkori Környezetvédelmi Hírközlési és Vízügyi Minisztérium) ekkor döntött úgy, hogy - (ahol ez még nem történt meg) az árvédelmi töltéseket az érvényes mértékadó árvízszintek (KHVM 1997) figyelembevételével ki kell építeni, - (ahol ez elkerülhetetlenül szükséges) a töltések közötti hullámtér, a nagyvízi meder lecsökkent vízszállítóképességét meg kell növelni, s hogy - a veszélyesen nagy árhullámok víztömegének a Tisza mentén, az árvédelmi töltések között ma már le nem vezethető részét a mentett oldalon létesített síkvidéki árvízi tározókban ideiglenesen vissza kell tartani. A már az 1970-es években előirányzott, de az óta még el nem végzett töltéserősítési munkálatok mellett az új feladat tehát a megfelelően kialakított síkvidéki árvízi tározók létesítése lett. Ennek pedig természetesen mindenhol igazodnia kell a Tisza nagyvízi medrének a meglevő vagy az előirányzott munkálatok eredményeként megnövelt vízszállító képességéhez. A tervezést megalapozó műszaki fejlesztési munkák Az új árvízi tározók kialakítása érdekében megindított munkálatok (VITUKI 2002) feltárták a Tisza közelében, a mentett oldalon létesíthető tározók helyét, s azok célszerűnek ítélt térfogatát. Több 100 millió forintos költségkeret terhére különböző fejlesztő munkákat végeztek annak érdekében, hogy az újszerű feladatok megoldását tudományos szempontból is megalapozzák (BMGE 2004). Ezt követően került sor az első, a Cigándi-Tiszakarádi tározó különböző szintű műszaki terveinek az elkészítésére (VIZITERV 2004/a, b). Ennek során derült aztán ki az elvégzett fejlesztő munka nem egy súlyos hiányossága. így az is, hogy ebből az előkészítő munkából kimaradtak a műszaki problémák megoldásához szükséges alapvető műszaki fejlesztések. Közelebbről: A fejlesztő munka során egyáltalán nem, de kellő tudományos alapossággal sajnos később, mások (Barabás-Kovács-Reimann 2003) sem foglakoztak az idők folyamán, a Tisza mentén kialakult I %-os árvízszintek helyről-helyre változó nagyságának meghatározásával. Továbbá - hasonló módon - nem foglalkoztak azzal, hogy kidolgozzák az egyes tározók szükséges méretének s az ahhoz építendő töltő-ürítő műtárgyak megfe-