Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Marton Lajos: Alföldi rétegvizek potenciometrikus szintjeinek változása.II.
18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. víztermelés mértéke 1986-ban már olyan nagy volt, - meghaladta a 25 millió m 3-t - hogy a vizbázis (az alsó pleisztocén vízadó) nem csak E-EK felől, hanem DK-i irányból is kapott táplálást, miközben erőteljes vertikális átszivárgás következett be, ami a talajvízszintet is lesüllyesztette (Marton és Szanyi 2000). 320000 -hr280000 260000 240000 220000 200000 180000 EOVY 1. ábra. Az ÉK-Alfóld fő vízadójának potenciometrikus szintjei, 1966 280000 260000 240000 220000 200000 EOVY 2. ábra. Az ÉK-Alfóld fő vízadójának potenciometrikus szintjei, 1986 Az 1990-es évek közepe óta jelentősen csökkent az ország, ezen belül a térség vízfogyasztása, amely egyaránt érinti a lakossági és ipari vízfelhasználást Új fogyasztási struktúra alakult ki, csökkentek a nagy koncentrált víztermelő kapacitások, és arányaiban növekedtek a falusi és kertségi öntözést szolgáló vízkivételek. A vízügyi igazgatóságokhoz beérkezett jelentések alapján elkészítettük a 20 évvel későbbi, a 3. ábrán található 2006. évi potenciáltérképet, 72 kút adatai alapján. Ilyen módon az EK-Alföld fö vízadó rendszere hidraulikai és hidrológiai változásainak egy 40 éves periódusát kísérhetjük nyomon. A térképek az üzemelő kutak leállítás után mért nyugalmi szintjeit ábrázolják, 1966-1986-2006-ban is. A 2006. évi térképen a tápterület közepén 116 - 118 m tszf. potenciál-értékeket találunk. A 20 évvel korábbi 118 m-es kontúrvo4. ábra. E-D irányú potenciometrikus szelvény az ÉKAlfóld fö vízadójában1966-1986 és 2006-ban A táblázat sorai D-en Nagykerekinéi kezdődnek és É felé haladva Nyírbogdányig tartanak. A szelvényen látható potenciometrikus szintek alakulásának fontos jellemzője, hogy maximumai az idő haladtával egyre távolodnak a determináló vízkivételek helyétől. Már 1966-ban sem esik egybe a potenciometrikus csúcs a terület beszivárgási középpontjával, és ez a távolság 1986-ra további 4 km-rel nő (lásd a 25. oszlopok sötétített celláit). nal környezetében most 116 mBf, a magasság, tehát tovább csökkent Debrecen környezetében pedig 88 mBf potenciálszintet találunk, ami átlagosan 8 méteres emelkedést mutat 1986-hoz viszonyítva. A vízadó rendszer fő táplálása a vertikális átszivárgás mellett Debrecen felé ÉK irányú laterális áramlással történik, ettől délre pedig a K felőli áramlás a domináló. A potenciometrikus szintek időbeli változásának dokumentálására a három potenciáltérkép alapján egy 100 km hosszúságú vertikális szelvényt szerkesztettünk. A Debrecentől 15 kmrel keletre húzódó É-D irányú szelvény az EOVY=860000 m koordináta mentén északon Nyírbogdánytól indul, áthalad Napkor, Nagykálló, Balkány, Haláp, Kismarja településeken, és Nagykerekinéi ér véget. Ezt a szelvényt a 4. ábrán mutatjuk be. 300000 280000 240000 220000 200000 180000 CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD OJ ^ CO CO CD CO CO CO CO CT> EOVY 3. ábra. Az EK-Alfóld fő vízadójának potenciometrikus szintjei, 2006 A potenciometrikus szintek időbeli változását táblázatosan is bemutatjuk, amelyből a 4. ábrán látható szint-változásokat számszerűen is leolvashatjuk (1. táblázat). Potenciometrikus szintváltozások az Alföld 6 v izadóiában EOVY=860000 m —o—2006 1986 -»- 1966 terep
