Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Scheuer Gyula: Az Afar-mélyvöld Dzsibutihoz tartozó részének hidrotermái, hévforrásai és kiválásaik vizsgálata
SCHEUER GY.: Az Afar-mélyfold hidrotermái ... 13 A tóból vett és hozott vízminta vizsgálata az alábbi eredményeket szolgáltatta (2. táblázat). E vizsgálat is a MAFI laboratóriumában készült. 2. táblázat. Az Abbe tó és a partjánál fakadó hévforrás vízkémiai vizsgálata Összehasonlítva az Asszál tó vizével alapvető és lényegi különbség mutatható ki a két tó vízösszetételében. Az Asszál tóban több mint négyszer nagyobb az oldott sótartalom, mint az Abbe tóban. Továbbá az Abbe tóban a kationok közül csak a nátrium van jelen az oldatban, mert a kalcium, magnézium, vas és a mangán mennyisége gyakorlatilag jelentéktelen, míg ezek az Asszál tónál meghatározó értékben vannak jelen a vízben. Az anionoknál már kimutatható határozott egyezés, mert az uralkodó klór mellett mindkét vízben a S0 4 meghatározó szeret játszik. Megállapítható még, hogy az Asszál tó nyomelemekben gazdagabb, mint az Abbe tó, de a bór mennyisége vonatkozásában egyezés tapasztalható, mert mindkét vízben magas értékben jelentkezett. {1-2. táblázat). A vízanalízisekből kapott eredmények alapján megállapítható, hogy az Afar mélyfold hidrotermás rendszerén belül egyes vízkörforgalmú pályák között az általános fő adottságokon túlmenően a helyi viszonyok függvényében egyedi jellemzők mutathatók ki, főleg a vulkánossággal összefüggésben egyedi jellegzetességek alakultak ki. A tó körüli vulkáni tevékenységgel összefüggésben a keleti part mentén és annak közelében 50-60 évvel ez előtt még jelentős hidrotermás tevékenység volt tapasztalható 100°C-t elérő hévforrásokkal és ezeket kísérő gőz és kénes gáz feltörésekkel. Ezekkel Waring G.A. (1965) is foglalkozott, amikor térképén és táblázatban közli a tó keleti partvonala menti hidroterma előfordulásokat az alábbi helymegjelöléssel és hőmérséklettel: 1. Az Abbe tó északkeleti partjánál több forrás és fümarola tör fel bazaltból. 2. A tó keleti szegélyén százfokos források törnek fel gőzök és gázok kíséretében. A magas hőmérsékletű víz konyhasós, szulfátos összetételű. Itt megemlíti még, hogy jelentős elterjedésben travertíno is képződött ezek környezetében. 3. A harmadik hidroterma mező helyét a tó déli oldalán jelzi. A tó vízszintjének csökkenése miatt - függetlenül a maitól - jelentős nagyságú területek váltak vízmentessé a tó körül. Ekkor kerültek a felszínre azok a mészkő-tornyok, kúpok, amelyek még egykor magasabb vízállások mellett a fenéken feltörő hidrotermákból képződtek változatos kifejlődésben és formában. E mészkiválásokra a szakirodalomban többféle megnevezés található. A francia irodalomban travertíno kéményeknek és kürtöknek nevezik. Az angolszász irodalom nagy oszlopos, kürtös travertínóként említi. Az USA-ban a kaliforniai Mono-tavi ezekkel megegyező típusú mésztornyokat szublakusztris mésztufaként írják le, és formái alapján megkülönböztetnek torony, bástya, oszlop, pillér, tü, gomba alakú kiválásokat (Scheuer Gy. 2004). A megfigyelések és tapasztalatok alapján a mészkőtornyok hatalmas területen (2-3 km 2) képződtek, és ezen belül részben kisebb-nagyobb csoportokban, vonulatokban, részben pedig elszórtan, magányosan. A mészkőtornyokat létrehozó hidrotermák a tó finomszemcséjű, lerakódásain, részben pedig vulkáni anyagú durva törmelékes-hordalék anyagon törtek fel. Egyes helyeken pedig a paleo Abbe tó 3-5 m-rel magasabb szintű üledékein települnek változatos eloszlásban, sok esetben határozott irányba, sorokba rendeződve 10-20-50-100 m-es hosszúsággal. E vonulatokat létrehozó forrás feltörések így egymás közelében határozott irányba és csoportba rendeződtek. Természetesen vannak egyedi és csoportos önálló, többiektől elkülönülő kilépések is. Tehát a tornyok elosztása és egymáshoz viszonyított helyzetük alapján egy igen jelentős nagyságú hidrotermás tevékenység alakult ki az egykori tófenéken, amelyen belül a feltörések eloszlásában rendkívüli változatosság figyelhető meg. Az egykori dinamikus mészképző hidrotermás tevékenység mára már megszűnt ugyan, de még napjainkban sem szünetel, mert egyes tornyokból hűvös hajnali órákban pára áramlik ki, továbbá egyes tornyok lábánál ma is magas hőmérsékletű források törnek fel (200-300 l/min). Ezért a helyi Afar lakosság a tónak Abbe nevet adta, amely rohadt, bűzös helyet jelent. Vagyis a tó körül régebben gyenge hidroterma jelenségek (gőz, gáz) mellett az egykori tófenéki feltörések megmaradt gyenge nyomai még megvoltak. Vizsgálva az egykori hidrotermákból képződött mészkő-tornyok és vonulatok területi eloszlását, megjelenési formáikat az alábbi kiválási típusok és formák különböztethetők meg. Ehhez kapcsolódva megjegyzem, hogy az alábbi osztályozás és csoportosítás a tényleges kiválásoknak csak főbb változatait adják meg és rögzítik, de kevéssé érzékeltetik a kisebb formák rendkívüli változatosságát és egyediségeket, amelyek e nagy formákon képződtek. a.) Magasság szerinti csoportosítás: az előforduláson belül a tornyok magassága ingadozó. Vannak magas, 20-30 m-ek, de az irodalomban maximális 50 m-es magasságot is megemlítenek. Továbbá egymás melletti tornyok között is igen szélsőségek tapasztalhatók, mert a félméteres magasságot elérő kis tornyok mellett 10-20 m nagy tornyok is képződtek. Az egyes vonulatokon, gerinceken belül, ahol egymással összenőve, 100 m-t is elérő hosszúság is kimutatható, és a vonulatokon belül a Hely Dzsibuti A Nyomelemek jig/l minta Abbe tó Abbe forrás Abbe Abbe helye tó forrás °C forró pH 9,94 8,29 Cr 10 9,4 összsó mg/l 70,700 3210 Zn 5 120 mg/l ee% mg/l ee% CO 10 10 Na ++K" 30,483 99,6 932 76,6 Ni 20 30 Ca" 4,6 229 22,1 Ba 134 43 Mg" 1,06 0,65 0,1 Al 27 40 Fe" 1,01 0,27 0,50 Cu 55 63 Mn" 10,0 0,03 Sr 252 1860 cr 27,200 73,1 1630 87,6 Mo 10 90 SO410,800 21,5 304 12,1 B 42,960 1440 HCOj 494 0,77 6,1 Pb 56 30 PO„ 8,2 0,03 0,1 Cd 2,5 200 H 2SÍO 3 9,17 96,3 Li 20,0 9000 Viztipus Nátrium-kloridos Nátrium kalciAs 705 600 szulfátos víz um kloridos víz