Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Scheuer Gyula: Az Afar-mélyvöld Dzsibutihoz tartozó részének hidrotermái, hévforrásai és kiválásaik vizsgálata
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. savas és sósavas folyamatok is felléphetnek. Ezek közé sorolhatók a következő fejezetben részletesen ismertetett kis ország nyugati peremén fekvő Abbe tónál képződött hidrotermás genetikájú hatalmas mészkőtornyos, kúpos travertino lerakódások is. 3.1.2. Az Abbe-tavi hidrotermás mészkiválások leírása és genetikai adottságaik vizsgálata Etiópia hidrogeológiai térképén (1988) az Afar mélyföldnél két nagy és több kisebb geotermális területet határoltak le. Ezek közül három kisebb geotermális terület az Avas folyó völgyében helyezkednek el. Míg a két hatalmas önálló geotermikus terület közül az egyik a mélyföldnek a délkeleti részén alakult ki. Ennek nagysága északnyugat-délkelet irányban 250 km, legnagyobb szélessége pedig meghaladja a 70 km-t. Ez is egy süllyedék ahol az Avas folyó több sós tavat táplálva megszűnik. E nagy geotermális területhez tartozik az Abbe tó és környezete is. Tehát az Abbe tó körüli hidrotermák és kiválásaik szerves részét képezik ennek a nagy összefüggő geotermális területnek, amelynek legnagyobb része Etiópiához míg a kisebb délkeleti szakasza már Dzsibutihoz tartozik. A fent leírtak alapján megállapítható, hogy a vizsgált Abbe tavi hidrotermák nem egy önálló-egyedi megnyilvánulási formák, hanem részei egy nagy hidrotermás rendszernek. Egyediségét különleges mészkőtornyos kiválások biztosítják. A tó a mélyföldön oly gyakori sóstavak egyik legnagyobbika volt. A tó nyugati része már Etiópiához tartozik, mert az országhatárt egykor kb. a tó közepén húzták meg. Az Abbe tó az etiópiai részen északnyugat-délkeleti irányban sorakozó sós tavaknak és mocsaraknak legdélibb tagja, jelezve azt, hogy szervesen kapcsolódik a depressziót kialakító süllyedési folyamatokhoz. Az irodalom szerint a paleo Abbe tó legnagyobb kiterjedését 8500 évvel ezelőtt érte el, és akkor nagyságát 6000 km 2ben határozták meg. A paleo tónak egykori vízszintje kb. 50-60 m-rel volt magasabb, mint a múlt század közepén. A jelentős vízszint-csökkenést a terület jelentős megsüllyedésével magyarázzák. A paleo tóban jelentős vastagságú és változatos kifej lődésü üledék összlet halmozódott fel a durva törmelékes lerakódások mellett agyagos homok, meszes anyagú üledékek, diatómás rétegek keletkeztek. A tó keleti oldalán kiemelt helyzetben több helyen a paleo tó vízszintesen rétegzett üledékei közvetlenül tanulmányozhatók. A tó 1955-ös vízszint magasságát 220 m tszf magasságban adják meg. A tónak az északi és keleti oldalán 400-500 m magasságot elérő bazaltos lávatakarókat jeleznek a térképek, miközben déli, délkeleti oldalon folytatódik a tóhoz kapcsolódó mély fekvésű terület 510-20 m-rel megemelt szintekkel. A térképek a tó környezetében még a bazaltok mellett laterittel fedett területeket is ábrázolnak. Az Etióp oldalon a süllyedékhez tartozóan az Abbe tó északnyugati oldalán 1068 m tszf-i magasságú ma már inaktív vulkán emelkedik, amely egykor bazaltos lávát szolgáltatott. így a környezeti adottságokból megállapítható, hogy a tó közvetlen környezetében jelentős vulkáni működés volt a közelmúltban. A tó éghajlatilag száraz, forró sivatagos területen fekszik, ahol magas a párolgási veszteség. így a tó vízmérlegében, mint fogyasztó, alapvető szerepet játszik. Ezért ilyen forró éghajlatú területeken, ahol kevés csapadék esik (200 mm/év alatti), a vízmérleg pozitív oldalán döntő a felszíni és felszín alatti (fenékforrás) vizek mennyisége, illetve a párolgási veszteség és az utánpótlódást biztosító vizek közötti mennyiségi különbség. Jelenleg a tónál a vízmérleg negatív, ezért felülete jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben. De abból, hogy egykor a tófenéken mészkőtornyok képződtek, majd a felszínre kerültek, azt bizonyítják, hogy adott volt egy olyan időszak, (paleo tó) amikor a tó vízmérlege pozitív volt. A megváltozott csökkent vízutánpótlódási adottságok miatt a vízszint jelentősen csökkent, ezért nagy területek kerültek szárazra. így az egykori fenékforrásos mederrész is vízmentessé vált, ahol egykor a mészkőtornyok kiváltak a víz alatt. Ezért ma már ezek közvetlenül a felszínen vizsgálhatók. 8. ábra. Az Abbe tó kiszáradásának folyamatábrája a jelenlegi nagyságával Vellutini P. -Piguet P. nyomán kiegészítve 1. Jelenlegi tó (2009), 2. 1988-as kiterjedés, 3. 1955-ös tó nagyság, 4. Mészkő tornyok előfordulási területe. A tónak 1955-ös légifotók szerinti kiterjedése már 180 km 2"re csökkent, és 1988-as légi-fotók szerint jelentősen tovább zsugorodott a felülete. A helyszíni bejáráson (2009) kapott tájékoztatás szerint felületének csökkenése napjainkig is folytatódott, amely azzal magyarázható, hogy a vízháztartása felborult, mert mind a felszíni vizek (Avas folyó), mind pedig a fenékforrások hozama mennyiségileg jelentősen csökkent, így ezek már nem képesek a párolgás okozta vízveszteséget pótolni (8. ábra). Ezek a helyszínen is tapasztalhatók voltak, mert csak egy helyen volt megfigyelhető gyenge pára kiáramlás a tornyoknál, továbbá a Waring G. A. által leírt gőz és gáz feláramlások egyáltalán nem voltak láthatók.
