Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Scheuer Gyula: Az Afar-mélyvöld Dzsibutihoz tartozó részének hidrotermái, hévforrásai és kiválásaik vizsgálata

SCHEUER GY.: Az Afar-mélyfold hidrotermái ... meleg források törnek fel jelezve azt, hogy egykor a tó vízháztartásában a felszín alatti vizek is jelentős szerepet játszottak, amelyeknek folyamatosan megújuló vízkészletét a megfelelő csapadék és a felszín alatti víz-körforgalmú pályák biztosították, amelyek még napjainkban is erősen csökkenő mértékben, de még működnek (6. ábra). A szakirodalom szerint (Vellutini P.-Piguet P. 1988) a felső-pleisztocén - alsó-holocén kőzet- és üledékképződés e süllyedékekre is kiterjedt. Ebből és a jelen adottságokból az a következtetés vonható le, hogy a holocén második felében (5000 év) olyan süllyedő mozgások kezdődtek, amely miatt a paleo Asszál tó felbomlott, mert a mai Asszál tó területe erőteljesen megsüllyedt a Sakalol-Harralol-i részhez viszonyítva kb. -150 m-t. így megállapítható, hogy az árokrendszerhez kapcsolódva egyes területrészeken a holocén második felében jelentős süllyedő mozgások történtek jelezve azt, hogy az árokrendszer holocén fejlődésében is gyors és dinamikus tektonikai folyamatok játszódtak le. így nyilvánvaló, hogy ezek a süllyedő mozgások a hidrotermákhoz és hévforrásokhoz kapcsolódó felszín alatti víz-körforgalmakat is átrendeztek olyan formában, hogy egyes feláramlási pályák megszűntek és helyettük új feláramlási pályák mentén indul meg a vízkörforgalom új hidrotermákkal, hévforrásokkal, és ezekre jellemző vízkémiai összetétellel. Waring G.A. (1965.) már hivatkozott térképén és táblázatában az Asszál tótól délkeletre további hévforrásokat és hidrotermákat ír le. Ezek közül a legjelentősebbek az általa Garbes-nek nevezett hidroterma mezők ahol a hévíz és kénes-gázok, törnek fel és ezeknél részben gipsz, részben pedig kősó rakódik le. Továbbá e részen leír olyan vízkilépéseket is ahol travertíno képződik. Az általa közölt megnevezés a rendelkezésre álló topográfiai és földtani térképeken nem szerepel, de ezeket sikerült azonosítani a Hanle-i depresszióban lévő előfordulásokkal. Waring G.A. által leírt fumarolák és hidrotermák mai megnevezése Garrabbayis, ahol az újabb leírások szerint jelentős forrás-mészkő képződés is történt. A gőzök-gázok s a víz a bazaltból lépnek felszínre jelentős területi elterjedésben magas hőmérséklettel. A szakirodalmi leírás szerint a Hanle depressziót hatalmas és mélyreható hegységszerkezeti törések hozták létre, amely mentén kb. 60 km hosszú és 15 km széles árokrendszer alakult ki. így a depresszióval kapcsolatos hidrotermák és hévforrások felszín alatti vízkörforgalmának kialakulását e részen történő erős tektonizáltságból eredő kőzettöredezettség is nagymértékben elősegítette. E depresszióban is a felső-pleisztocénben hatalmas 1000 km

2 nagyságú paleo tó helyezkedett el, amely a holocén elején érte el a legnagyobb kiterjedést. A paleo tóban fehér mésziszap, homok és konglomerátum halmozódott fel. A tó a holocén második felében fokozatosan megszűnt. A süllyedék északnyugati részét Dobi-i medencének nevezik, ahol két jelentős hévforrás fakad. E forrásokról az irodalom csak annyit említ, hogy forróak és vizük sós (7. ábra). 11 7. ábra. A Hanle-i depresszió áttekintő helyszínrajza a környező inaktív vulkánok feltüntetésével A. Hanle-i süllyedek, B. Gagga depresszió. I. Süllyedék terület, 2. Hévforrások, 3. Hidrotermák, 4. Inaktív vulkánok, 5. Magassági adatok. Ezek az adottságok vízföldtanilag úgy magyarázhatók, hogy a Garrabbayis-i egymás közelében fakadó, de különböző kiválásokat felhalmozó hidrotermákhoz eltérő víz-minőségü és halmazállapotú fluidumot szállító feláramlási pályák tartoznak, és ezért lépnek ki egymás közelében, mert csak e részen alakultak ki olyan feltételek, hogy a hidroterma rendszer vízkörforgalmának megcsapolása csak e területen biztosított. Valószínűsíthető még, hogy a rendszeren belül a vulkánossággal kapcsolatban egyes részeken a tektonikával összefüggésben erőteljesen érvényesül a hőátadás. E mellett a töredezett tároló rendszerben mozgó vizeknél a különböző minőségű gázok miatt létrejött hol széndioxidos - hol kénes vagy klóros hidrotermákká történő átalakulás ment végbe. Ezek a különböző kémiai folyamatok eredményezték a felszínen tapasztalt változatos típusú kiválásokat (gipsz, kősó, forrásmészkő). A fent leírtak alapján bizonyítottnak látom azt a vízföldtani tényt, hogy Dzsibutiban összefüggésben Etiópiával, az Afar mélyfold alatt már forrásokkal igazolt jelentős kiterjedésű repedezett kőzetekből álló hidrotermás hidrodinamikai rendszerek vulkánossággal összefüggésben, Dzsibutiban is megtalálhatók, amelyekhez változó összetételű és minőségű hidrotermák kapcsolódnak egymástól független lokális feláramlási pályákkal és vízkörforgalmakkal. Ebből levonható még az a következtetés is, hogy a magmával számos helyen átjárt repedezett tároló rendszer karbonátos kőzetszakaszainál egyidejűleg nem csak a vulkáni eredetű szénsavas karsztosodásnak oldási folyamatai játszódnak le, hanem kén-