Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Scheuer Gyula: Az Afar-mélyvöld Dzsibutihoz tartozó részének hidrotermái, hévforrásai és kiválásaik vizsgálata

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. és kiválásaikat összefüggésben a felszín alatti átalakulási folyamatokkal és vízkörforgalommal. Leírást adok még a felhalmozódott kiválásokról, lerakodási körülményeikről és típus-besorolásukat is elvégeztem. Ezek közül részletesen ismertetem az Asszál és Abbe tavaknál tapasztalt és megfigyelt kiválásokat 3.1. A vizsgált előfordulások környezeti viszonyai Dzsibuti Afrika keleti peremén a Vörös-tenger bejáratánál és az Adeni-öböl nyugati elvégződésénél fekszik. E kb. 23,00 km

2 nagyságú kis ország morfológiailag olyan helyzetben van, hogy a nyugati része afrikai kontinens keleti oldalán kialakult kelet-afrikai árokrendszerhez tartozó Afar mélyföldnek szerves tartozéka. A keleti része pedig a Danakil hegységhez kapcsolódik. így például a nagyszámú inaktív vulkán mellett még ma is működő aktív vulkánjai vannak, továbbá itt alakult ki Afrika legmélyebb süllyedéke Asszal-tavi depresszió -157 m tenger alatti szintjével. Ezek a helyi és egyedi földtani jellegzetességek öszszefüggésben vannak az afrikai árokrendszerhez kapcsolódó dinamikus szerkezeti mozgásokkal, tágulásos, szétlazulásos tektonikai folyamatokkal. Ezek az adottságok az ország különleges fekvéséből, helyzetéből adódnak mert a szakirodalom szerint három lemez sarokpontjánál fekszik. így az afrikai lemeznek a núbiai részei vannak a Vörös-tenger mentén. Az ország déli része pedig a szomáliai lemeznek az Adeni-öböl menti északi szakaszához kapcsolódik és a két lemezt az Ádeni öbölnek összesziikült folytatása az országot részben kettéválasztó Tadzsura öböl választja el egymástól. A núbiai lemez éppen Dzsibutinál a Bab el Mandel szorosnál közelíti meg legjobban harmadik az un. az arábiai lemezt. A fent leírtak alapján a kis országon belül zajlott le a 120°-os elfordulása az afrikai lemezrészeknek. Ebből adódóan az országnak a szomáliai lemezhez tartozó részén kelet-nyugati, míg a núbiai táblához kapcsolódó területeken határozott északnyugat-délkelet irányú vetőrendszerek mutathatók ki, és ilyen irányú széthúzásos árkos vetődések mentén jelentős süllyedékek un. kis riflek alakultak ki ( 3. ábra). így például az Asszal-tavi - Gubeti depresszió, amelynek északnyugati folytatásában további süllyedék-részek csatlakoznak. Vagyis az északnyugat-délkelet irányú árkos vetők-vetőnyalábok mentén a Tadzsura öböl legnyugatibb részének folytatásában jött létre egy helyi árokrendszer, helyi süllyedékekkel. Ezek közül a délibe behatolt a tenger így a Tadzsurai öböl részeként alakult ki a Gubet el Karab-i öblözet. Ennek északnyugati folytatásában pedig az Asszál tavi süllyedék és a két depresszió közé az Ardukobai aktív vulkáni terület ékelődik közbe. így a két lemez peremi érintkezési részein jött létre a szakirodalom szerint ez a kisebb árokrendszer kiterjedt mély sülylyedékekkel és ezekhez csatlakozó aktív vulkánossággal. Ez és a csatlakozó többi dzsibutii árkos vetőrendszerek mentén kialakult süllyedékek az Afar síkság keleti felének lemeztektonikai széthúzásos szerkezeti adottságait tükrözik vissza. Továbbá ezek mentén történtekzajlottak le a mélyföld legfontosabb és legérdekesebb jellemzői így a tengerszint közeli, vagy alatti süllyedékek fiatal vulkáni tevékenységgel és ezekhez csatlakozó hidrotermás megnyilvánulási formákkal. Ezért az Afar mélyföld délkeleti depressziói és ezekhez csatlakozó geotermális megnyilvánulás formák a núbiai tábla ezen szakaszán kialakult hidrotermás rendszerek fejlődésének folyamatában napjaink adottságait tükrözik vissza. 3. ábra. Dzsibuti-i süllyedékek áttekintő helyszínrajza 1. Sakalor süllyedék, 2. Gaggade depresszió, 3. Hanle süllyedék, 4. Abbe tóhoz csatlakozó mélyfekvésű területek, 5. Gubet el KarabiAsszal tavi süllyedékek aktív vulkáni területekkel elválasztva. 3.1.1. Asszál tavi és környéki hidrotermák, hévforrások és lerakódásaik ismertetése Waring G.A. (1965.) hidroterma és hévforrás kataszterében Dzsibutinál táblázatban és térképén 13 hévforrás kilépést és hidrotermát sorol fel és közöl ezekről hőmérsékleti, vízkémiai adatokat megemlítve kiválásaikat is. A közölt helyszínrajzból megállapítható, hogy a hévforrások és hidrotermák döntően az ország nyugati-délnyugati részén törnek fel és a vízkilépések az északnyugat-délkelet csapásirányú süllyedékekben azaz a térszínileg legmélyebben fekvő helyi erózióbázisokhoz kapcsolódnak. Az első és a legjelentősebb ilyen északnyugat-délkelet lefutású mély depresszió ahol a hidrotermák és hévforrások fakadnak az Asszál tavi süllyedék 157 m-es mélységével. Waring G. A. (1965.) térképe szerint a tó partjai mentén 3 helyen lépnek a felszínre hidrotermák. Az adatok szerint így e források és hidrotermák fakadnak az afrikai kontinensen belül a legmélyebb helyzetben vagyis itt találhatók a tó közelében Afrika térszínileg legalacsonyabban fakadó hévforrásai és hidrotermái lerakódásaikkal együtt. Az Asszál tó is az Afar mélyföldön oly gyakori sós tavak sorába tartozik és partjai mentén jelentős durva szemcséjű sókiválások figyelhetők meg jelezve azt, hogy a tó vize túltelített konyhasóban. Az Asszál tóból vett vízminta kémiai vizsgálatának eredményei igazolták, hogy a tó valóban azok sorába tartozik, amelyek túltelítettek oldott sókban (334,000 mg/l), és ezzel magyarázható sókiválások szemléletesen láthatók a partjai mentén. Ezen túlmenően a vegyvizsgálatok egyedi különlegességét is kimutatták mert a főkomponensek mellett (nátrium-klorid) jelentős mennyiségben állapították meg a kationok közül magnéziumot (18,2 ee%) mangánt és vasat. Az anionok közül pedig szulfátot. E tóvíznél is a hidrogén-karbonát hiányát tapasztalták (1. táblázat). DJIBOUTI Abbe-tó