Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Scheuer Gyula: Az Afar-mélyvöld Dzsibutihoz tartozó részének hidrotermái, hévforrásai és kiválásaik vizsgálata

SCHEUER GY.: Az Afar-mélyfold hidrotermái ... 7 zásos-árkos beszakadásos tektonikai folyamatok, amelyek létrehozták az árokrendszert és ez a fejlődési folyamat még napjainkban is tart. Az oligocén végén és a miocén elején indult meg (27 millió év) az a változatos szakaszosan megújuló vulkáni tevékenység amelynek folytatói a mai aktív vulkánok. Az árokrendszer a miopliocénben tágult és mélyült legerőteljesebben, miközben környezetében jelentős emelkedések és besüllyedések történtek az árokrendszernél az erőteljes szerkezeti mozgásokkal összefüggően. Ekkor kezdődött az Afar mélyfold besüllyedése, és azóta lezajlott földtörténeti eseménysorok révén fokozatosan alakultak ki a mai adottságok. Miocénen belül három vulkáni sorozatot különítenek el abszolút korok alapján. így 27-22, 14-10 és végül 8-6 millió évek közötti időszakokban zajlott le a fő vulkáni tevékenység. Pliocéntől kezdve (4 millió évtől) a pleisztocénbe is áthúzódó meg-megújuló vulkáni működést mutattak ki. A rendelkezésre álló földtani térkép szerint (Vellutini P-Piuget P. 1988) Dzsibuti nyugati részén legelterjedtebbek a felszínen a Strato'ide sorozat bazaltjai, amelyek 3,5-1,25 millió évek között keletkeztek. Ilyen korú bazaltok vannak az Abbe tó környezetében is. Az Asszál tónál már fiatal bazaltokat mutattak ki mai aktív vulkánossággal. Itt kb. 1,0 millió évvel ezelőtt kezdődött el és ma is tart. Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált térségben a neogéntől kezdve napjainkig tartó, megmegújuló dinamikus vulkáni tevékenység alakult ki az árokrendszer tektonikai adottságainak és ehhez kapcsolódó süllyedéses, beszakadásos, tágulásos szerkezeti mozgásaival összefüggésben. így a földtörténeti eseménysorok folyamatosan alakították, módosították a paleo vízföldtani adottságokat és a felszín alatti paleo-vízkörforgalmakat. Ezért a különböző földtani korokban végbement fejlődési fázisokon keresztül alakultak ki a vulkánossággal és a tektonikával összefüggő mai hidrodinamikai rendszerek. Ezért vízföldtani szempontból alapvetőek azok a tektonikával összefüggő törésvonalak és ezek irányváltásai, amelyek az Afar mélyfold mély szerkezetével kapcsolatosan napjainkig kialakultak. Ilyen törésirány váltások az Afar mélyföld tektonikai térképén szemléletesen láthatók. így a mélyföld déli része tektonikailag igen bonyolult, mert e részen egyaránt kimutatták az Avas árokra jellemző északkelet-délnyugati töréseket, továbbá a szétnyílást eredményező északdéli, illetve a kelet-nyugati irányú vetőket, továbbá a keleti peremi részeken pedig a Vörös-tengerrel párhuzamos északnyugat-délkeleti csapású töréseket- törésnyalábokat (2. ábra). Az Afar mélyföld déli része nemcsak tektonikailagföldtanilag mutat egyedi jellegű rétegzettséget hanem vízföldtanilag is mert aktív és inaktív vulkánossághoz kapcsolódva jelentős számú hidrotermáival, hévforrásaival és ezekhez kapcsolódó kiválásokkal a térség egyik különlegessége. Ez a megállapítás főleg Dzsibutira érvényes, mert e részén számos hőforrás és hídrotermás feltörés van az északnyugat-délkelet irányú süllyedékekben, amelyeket az irodalomban kis riftekként (petite Rift) tárgyalnak. Ezek közül a legnevezetesebbek a Hanle-i depresszióban fekvő Garrabbayis-i és az Abbe tavi hidrotermák gőz és gázfeltörésekkel. Az utóbbi nemzetközi hírnevét az itt felhalmozódott mészkőkúpoknak-mészkőtoronynak köszönheti. 2. ábra. Az Affar mélyfold déli szakaszának áttekintő vízföldtani térképe A. Etióp felfald, B. Avas árok, C. Ahmar hegység, D. Afar mélyfoid déli része 1. F(»vízválasztó, 2. Mélyföldön belüli vízválasztó, 3. Kisebb geotermális körzetek, 4. Avas-i nagy geotermális körzet, 5. Törések, 6. Abbe tavi forrásmészkő előfordulás, 7. Asszál tavi süllyedék, 8. Sós tavak, 9. Lefolyás irányok. 3. A vizsgált hévforrások - hidrotermák és kiválásaik ismertetése Az Afar mélyföldön alapvetően a kisebb-nagyobb depressziókhoz kapcsolódva részben Dzsibutiban, részben pedig Etióp részen különböző típusú lerakódások képződtek az egyes hidrotermák környezetében, - mészkő, só, - gipsz - és ezek a felszín alatt lezajló vízföldtanihídrodinamikai folyamatok felszíni akkumulációs megnyilvánulás formáinak tekinthetők. A térség felszíni hidrográfiájában nagy szerepet játszanak a sós, időszakos vagy állandó víztükrű tavak, sós mocsarak, amelyeknek létét döntően az ilyen száraz éghajlati viszonyok mellett a vízháztartási adottságaik határozzák meg. Ezek a tavak mindig az adott térség helyi erózióbázisai, ezért a felszín alatti származású magas oldott só tartalmú hévforrások, hidrotermák ezekben vagy közelükben törnek fel. A sós tavak vízháztartásában a hidrotermáknak-hévforrásoknak szerepe kettős. Egyrészt közvetlen akkor az összefüggés ha a tó fenekén törnek fel, szublakusztris forrásokként vagy hidrotermákként hozzájárulva a tó vízkészletéhez és vízminőségének alakulásához a mélyből származó oldott anyagokkal és gázokkal. Közvetve pedig amikor parti forrásként megjelenve, elfolyó vizük a tóba ömlik be. Ezért forrásokhoz kapcsolódó üledékképződés részben magában a tavakban, részben pedig a partjaik mentén történik bonyolult kémiai folyamatok végtermékeiként. Az alábbi fejezetekben ismertetem azokat a legérdekesebb és legjelentősebb hévforrásokat-hidrotermákat