Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Scheuer Gyula: Az Afar-mélyvöld Dzsibutihoz tartozó részének hidrotermái, hévforrásai és kiválásaik vizsgálata

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. tók hévforrásokkal - hidrotermákkal és kisebb-nagyobb, aktív és inaktív vulkánokkal, amelyek lávával és szórt anyaggal borították be környezetüket. 1. ábra. Helyszínrajz az afrikai árokrendszer északkeleti szakaszáról, az afrikai lemezrészek feltüntetésével Vellutini P- Piguet P. (1988) nyomán A mélyföldön belül a másik mély fekvésű terület délkeleten található, amely az Afar mélyfold legjelentősebb folyójának, az Avasnak a befogadója és területe áthúzódik Dzsibutiba is. E depresszióban is több sós tó található, melyek közül az Abbe tó a legnagyobb, és ezen a két ország osztozik, mert a határt kb. a tó közepén húzták meg. Itt is megtalálhatók a kiömlési kőzeteket szolgáltató ma már inaktív vulkánok a tavi felhalmozódások mellett. Továbbá ez a depresszió egyben az Afar mélyföld egyik leghatalmasabb geotermális körzete is a vizsgálatok szerint. A legmélyebb depresszió azonban az Afar mélyföldön belül Dzsibutiban található, ahol az Asszál tó és körülötte fekvő területek erőteljesen megsüllyedtek és a mai -157 m-es tengerszint alatti mélységükkel az afrikai kontinens térszínileg legmélyebben fekvő része. Az Afar mélyföldet éghajlatilag a száraz, illetve nagyon száraz, forró klímatartományba sorolják, amelyet nyugatról és délről a magasan kiemelt, csapadékban dús felföldi területek határolnak, ahol az évi csapadék 600-2000 mm között ingadozik, és az évi csapadékelosztásban és csúcsban a nyári hónapok a döntőek, mert áprilistól szeptemberig hull le az évi mennyiség döntő része. Péczely Gy. leírása szerint (1984.) az Etióp felföldön kiegyenlített hőmérséklet a jellemző. Táblázatában 19-21°C közötti a legmelegebb hónap közép-hőmérséklete, a leghüvösebb hónapé pedig 16-18°C. A mélyföldnél pedig a legmelegebb hónapok átlaghőmérséklete 3437 °C. Dzsibutiban is az éghajlat száraz, forró, és a trópusi száraz sztyepp éghajlati klímatartományba sorolhatók azok a területek, ahol a vizsgált hévforrások és hidrotermák a felszínre lépnek. A hőmérséklet nagyon magas és a csúcs július-augusztus hónapokban alakul ki +40°C feletti értékkel. A leghidegebb két hónap pedig a december-január 30°C körüli maximumokkal. Ezért a turistakalauzok az október - április közötti hónapokat jelölik meg legkedvezőbb látogatási időszaknak, mert ilyenkor az átlaghőmérséklet 25°C körüli, és a csapadék is minimális kb. 125 mm. Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált Abbe-i mészkőtornyok és az Asszal-tavi sókiválások éghajlatilag az arid és forró klímatartományú környezetben keletkeztek. Ennek alapján tényként rögzíthető mindkét előfordulásra vonatkozóan, hogy ezeknek megújuló vízkészletében a helyi beszivárgás nem játszik szerepet. Ezért a víz-utánpótlódás csak a csapadékban gazdag kiemelt helyzetű peremi részek felöl történhet. Ezért a tápterületek és a felszíni vízkilépések között jelentős kiterjedésű felszín alatti vízkörforgalom alakult ki. Az Afar mélyföld déli része löldtanilag - tektonikailag igen bonyolult adottságokkal rendelkezik. Az irodalmi anyagok és földtani térképek szerint a mélyföld ezen szakaszán a felszínen döntően a kvarterben keletkezett vulkánitok és üledékes kőzetek fordulnak elő még ma is működő vulkánokkal, amelyek környezetükben lávát és szórt anyagot egyaránt szolgáltattak. Az idősebb kőzetek a mélyfold peremi részén fordulnak elő a felszínen kiemelt helyzetben, amelyek a mélyföld alatt is megtalálhatók letakarva fiatal kőzetekkel. A prekambriumot az afrikai pajzshoz tartozó őskőzetek képviselik változatos kifejlődésben. Ezek közül gyakoriak a metamorf kőzeteken belül a gneisz és ennek változatai, továbbá a mélységi magmás kőzetek (gránit). Ezeknek három nagy csoportját különböztetik meg. így pl. a legfelső csoporton belül az un. Matheos Formációba sorolnak mészkövet, stromatolitos dolomitos mészkövet és dolomitot. A prekambriumi kőzetekre a felső paleozoikumban kezdődő és az alsó-triászba is áthúzódóan homokkövek, palák és glaciális üledékek halmozódtak fel. Majd csak a középső- és felső-jurában folytatódott az üledék képződés mészkövekkel, palákkal, gipszes lerakódásokkal. A kréta időszakon belül pedig uralkodó kőzetféleség a homokkő, de helyileg kimutattak gipszet, anhidritet, mészkövet és agyagpala kőzetváltozatokat is. Dzsibuti délkeleti részén (Ali Sabieh) kis területen az Adayyale vádiban mutattak ki a felső-jura mészkövet és alsó-kréta konglomerátumot és homokkövet. Az irodalmi leírás szerint a vádiban a felső jura mészkő kb. 600 m hosszban nyomozható a felszínen. A mészkőben gazdag krinoidea, ammonites, kagyló és csiga faunát mutattak ki. A mészkövet több helyen bazalt telérek (dolerit) járják át, és a közlés szerint e bazaltok képviselik a miocén vulkánosság bevezető szakaszát. A paleocénben homokkő képződött majd az eocénben mészkő halmozódott fel gipsz és agyag betelepítésekkel, miközben a felső krétában és paleogénben jelentős mozgások történtek, és ezekkel összefüggésben jelentős vulkánosság zajlott le több szakaszban, és ekkor hatalmas kiterjedésű bazalt takarók képződtek dolerit telérekkel, riolittal, gabbró-diabáz-intruziókkal. A vizsgálatok szerint az árokrendszer képződése az oligocénben kezdődött. Ekkor indultak meg a széthú-