Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Szentgyörgyi Zsuzsa: Bánki Dontás és a mérnök-szakma (150 éve született a nagy magyar mérnök)

56 Bánki Donát és a mérnök-szakma (150 éve született a nagy magyar mérnök) Szentgyörgyi Zsuzsa 1124. Budapest, Thoman I. u. 14. Kivonat: Mindössze 63 évet élt. Műszaki feltalálói és oktató tevékenysége mellett még arTa is jutott ideje, hogy például részt vegyen a Pallas Nagylexikon írásában, vagy jeles feltalálóként cikkeket íijon a kor szabadalmi törvényjavaslatával kapcsolatban. Kikapcsolódást jelentett neki, hogy festegetett, és nem is tehetség nélkül. Mindenesetre az utókor, de már a kortársak is felismerték zsenialitását. Bánki nevét napjainkban három szakiskola és a Budapesti Műszaki Főiskola Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kara viseli, Budapesten utcát és parkot, sőt, a világűrben egy kisbolygót is elneveztek róla, és létezik Bánki Donát-emlékérem. 2009-ben az immár hagyománnyá nőtt Magyar Műszaki Értelmiség Napján nyit a százötvenedik születésnapja tiszteletére rendezett Bánki Donát hónap. Kulcsszavak: vízügyi történelem, vízgépek, hajtómotorok. Tudós az, aki próbálja megérteni, ami van, a mérnök viszont létrehozza, ami korábban nem volt (Kármán Tódor) Kifordított Antoniusként én dicsérni jöttem, nem temetni. Dicsérni egy szakmát, az alkotás erejét és szépségét, abból az alkalomból, hogy százötven éve született a nagyszerű és nagyhatású magyar mérnök, Bánki Donát. Dehogy temetnék, ellenkezőleg. Mélyen hiszek a mérnökség reneszánszában, teremtő erejében. Gondoljuk csak végig, mennyire igazak, találók Kármán Tódornak, az aerodinamika óriásának fenti szavai. Kármánt már csak azért is érdemes itt idézni, mert ő maga is Bánki-tanítvány volt, élete végéig lelkes tisztelője professzormesterének. Egyébként Kármán Mórnak, a magyar középfokú iskolai oktatás nagy reformerének fiát a múlt század húszas évei elején dúló fehérterrornak sikerült seregnyi más kiemelkedő tehetségű társával együtt - elüldöznie Magyarországról, hogy végül az Egyesült Államokban letelepedvén alkosson, kiemelkedő megbecsülésben, kitüntetésekkel elhalmozva. Jelenleg egy híres amerikai intézet viseli a nevét. Egy zseniális magyar mérnök Bánkon (a községet Trianon után Bakonybánknak nevezték el) 1859. június 6-án a család negyedik gyermekeként kisfia született a helyi körorvosnak, Löwinger Ignácnak. (Ideírom a család eredeti nevét is, ne kelljen keresgélniük a „mélymagyar" újságíróknak, politikusoknak.) A nagy gondossággal nevelt, tehetséges ifjú Donátból, aki felvette szülőhelye nevét, gépészmérnök lett. Eltérően a mai divattól, amikor úgy válhat valakiből műegyetemi tanár, sőt mérnök-akadémikus is, hogy soha nem dolgozott a gyakorlatban, ő a diploma megszerzése után az iparban kezdte pályáját. Tekintélyes és fontos munkahelyeken dolgozott: a MÁV Gépgyárban, mint műszaki díjnok, utána pedig a Ganz Vasöntöde és Gépgyárban először konstruktőrként, végül főmérnökként. Közben tanársegédként oktat is az egyetemen. Negyvenéves korában kinevezik a Budapesti Műszaki Egyetem professzorának a gépelemeket és emelőgépeket oktató II. gépszerkezeti tanszékre, majd rövidesen átveszi a sokkalta modernebb hidraulika és vízgépek (kompresszorok, gőzturbinák) tárgyakat oktató tanszék vezetését. Különösen érdekelte a vízenergia hasznosítása. Az általa 1917ben feltalált, és mai napig a nevét viselő turbina - amelyet kis- és közepes esésű vizeken lehet működtetni - teljesen új ösvényt vágott a helyi alkalmazásokban nagyon nagy hasznot hozó törpe vízerőművek fejlesztésében. Korszerű gondolkodását dicséri, hogy az első világháború után nagyszabású, átfogó terveket dolgozott ki a Duna Vaskapu-szakasza vízerejének hasznosítására. Napjainkban, a már valóságos pénzügyi - és ami még rosszabb, gazdasági - világválság közepette egy másik válság is érlelődik: az energetikáé. A jelenleg még inkább csak felderengő energia-válságban nagyon felértékelődnek a nagy vízlépcsők, duzzasztók és vízerőmüvek mellett a kisméretű, sőt törpe vízmüvek - köztük, modernizálva, a Bánki-turbinák is. Az április végén elhunyt másik nagy magyar mérnök, Mosonyi Emil világosan látta, hogy milyen értéket jelenthet a kisebb települések, vagy éppen a szegény országokban tengődő, világtól elzárt falvak, közösségek számára az egyszerű, olcsó, kezelést szinte egyáltalán nem igénylő törpe vízmű. A kilencvenes évek óta, éppen az ő kezdeményezésére, nemzetközi szervezet is alakult e témában. Egyébként Mosonyi maga is nagy tisztelője volt Bánkinak, 1959-ben a Vízügyi Közleményekben méltatja a nagy előd hidraulikai munkásságát. A vízgépek azonban csupán egyik részét jelentették Bánki kiterjedt tevékenységének. Mondhatni, amihez nyúlt, arannyá vált a kezében. Már Ganz-gyári munkásságának első évében, tehát igen fiatalon szabadalmaztatott egy dinamométert, amellyel pályadíjat is nyert. A második világháborúban sajnos nagyobb részt elpusztult egy jeles mű (1948-ban elbontották), a külföldön is elhíresült Duna-parti elevátor, aminek megalkotásában ő is részt vett. Voltaképpen nem a nagy szállítószalag volt a bombázások célpontja, hanem a mellette húzódó Horthy Miklós-, ma Petőfi-híd, amelyet az összes többi fővárosi hidunkkal együtt a megszálló nácik vereségük utolsó pillanataiban gyalázatosan felrobbantottak. Az Elevátor, e nagyszabású szállítómű, amelynek gépészeti részét Bánki tervezte, a mai Boráros tér fölött ívelt át, és arra szolgált, hogy a gabonatermő térségekből, Bánátból-Bácskából a Dunán uszályokkal felhozott termést fölszállítsa a pesti parton álló malmokhoz és raktárakhoz. Bánkinak fontos szerepe volt a Mechwart András által kialakított forgóeke tervezésében is. Voltaképpen ő tette lehetővé, hogy a gőzgéppel hajtott, abban a korban igen modernnek számító, de jószerént csupán papíron létező szerkezetből valódi gyártmány váljék. Részben ennek is köszönhető, hogy Bánkit bízta meg a Ganz-gyár, amelynek vezérigazgatója éppen Mechwart volt, egy megvásárolt belsőégésű motor-licenc adaptálásával. Már ekkor létrejött később legendássá vált együttműködése Csonka Jánossal. Csonka egyébként érdekes magyar