Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
125 Vízminőségvédelem a Balatonnál: Szennyvíztisztítás hatékonyságának vizsgálata 2007 évben Keszthely térségében Sáringer-Kenyeres Dóra, Lőke Zsuzsanna Pannon Egyetem Georgikon Kar, Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszék, 8360. Keszthely, Festetics u. 7. Kivonat: A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszert (KBVR) a Balaton vízminőség védelme érdekében hozták létre (Pomogyi, 1993). A Rendszer tápanyagforgalmáról jól működő modelleket ismerünk, azonban a szervesanyag forgalommal kapcsolatosan ismereteink hiányosak. További jellemző, hogy a vizben jelentős a huminsavak aránya, amely a II. ütem területén növekszik. A (a BOI5, KOI sc r, TN és TP mutatók alapján) Szennyvíztisztító Telepről elfolyó tisztított szennyvíz minősége megfelelő, az értékek jelentősen a határérték alatt maradtak. Arra a megállapításra jutottunk a 2007-es év KOI sc r és TOC adataiból, hogy mind a mintavételi helyek, mind az évszakok hatása a szerves anyag forgalmi mutatókra szignifikánsak. A Szennyvíztelepről származó szerves anyag koncentráció az Egyesített-övcsatornában felhígult, és a Kis-Balaton vízrendszerében eliminálódott. A Szennyvíztisztító Telep korszerűsítése, bővítése az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében valósul meg 2010-től. A továbbiakban nagy hangsúlyt kap a felszíni-, felszín alatti vizek védelme is. A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken levő települések besorolásáról szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet alapján, Keszthely település kiemelten és fokozottan érzékeny besorolású. Kulcsszavak: szennyvíztisztító ielep, KBVR, vízminőség-védelem. Bevezetés A vizek, de különösen a szennyvizek igen sokféle szerves anyagot tartalmaznak, amelyek egyenkénti mennyiségi meghatározása ma még igen körülményes (Pásztó, 1998). Mivel a tó vízminőségére a települési szennyvíz is hatással van, ezért napjainkban a térségi szennyvíztisztító telepekről közvetlen a Bala tonba nem vezethető a tisztított szennyvíz (/. ábra). Eredmények és kiértékelésük A telepet elhagyó szennyvíz mennyiség 2007-ben öszszesen: 5 876 798 m 3 volt. Az elfolyó vízmennyiség a két szélső érték a márciusi 18 274 m 3, illetve az októberi 14 278 m 3 között szinte hónapról hónapra változott (2. ábra). Elfolyó szennyvíz mennyisége havi bontásban (2007) r\K Tisztított szenny vizek idegen vízgyűjtő területre kivezetésre kerülnek: i . M-. >.. VI-es. vi;--. régiókból A tisztított szennyvizek a 111. tisztítási fokozat után közvetlenül, vagy közvetve a Balatonba jutnak: lll-as, JV-es, V-ös régiókból 20000 18000 16000 14000 _ 12000 1. 10000 2 8000 6000 2000 W 1. ábra. A Balaton üdülőkörzet szennyvízelvezetése, tisztítása régiók szerinti felosztásban A Balaton vízvédelme érdekében a tisztított szennyvíz megengedett összes foszfortartalmát tovább szigorították, mivel a foszforterhelés csökkentésével oldható meg legkönnyebben az eutrofizálódás. Egységnyi tömegű foszfor eltávolításával kb. hétszer nagyobb tömegű biomassza képződése akadályozható meg, mint azonos tömegű nitrogén esetében további érv a foszfor mellett, hogy ez az elem nem képes levegőből való megkötés útján pótlódni, míg a nitrogén igen (Ryding és Rast, 1986). Anyag és módszer Vizsgálatunk során a 2007 év vízminőségi adatait használtuk fel. A Keszthelyi Szennyvíztisztító telepről kifolyó (eo20) vízhozam és vízminőség, illetve a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer alábbi 3 mintavételi helyéről (zll, 210 és z27) származó vízminták KOI sC r és TOC adatait hasonlítottuk össze. Zll-es minta a Zalával érkező és a Balatonhídvég vízminőségéről ad képet, a 210-es mintavételi hely a Fenéki-tóról ad teljes képet, a zll az egész Kis-Balatonról és a szennyvíztelepről együttesen érkező Balatonba lépő vízminőségét reprezentálja. A Keszthelyi Szennyvíztisztító Telepről elfolyó szennyvíz minőségét a BOI 5, KOI s C„ az összes nitrogén és az öszszes foszfor koncentráció adatai alapján értékeltük. Pásztó (1998) nyomán az ötnapos biokémiai oxigénigény (BOI 5) adatait használtuk. A KOI (kémiai oxigénigény) értékek a kálium-dikromátos módszerrel lettek meghatározva. A vízben levő összes szerves anyag széntartalmának (TOC) mérését, a vizek szerves szennyezettségének meghatározására használtuk. Az adatokat az R-statisztikai környezet, Rcmd programcsomag segítségével dolgoztuk fel (R Development Core Team 2009: John F. et al. 2008). 2. ábra. Az elfolyó szennyvíz mennyisége havi bontásban 2007-ben A telepet elhagyó szennyvíz minőségére vonatkozó követelményeket, határértékeket a 28/2004. (XII. 25) KvVM rendelet szabályozza. Az elfogadott értékek a következők (1. táblázat): 1. táblázat. Kibocsátási határértékek Paraméter Határérték KOI sC r 50 mg/l BOIs 15 mg/l pH 6-8,5 Ammónium-N 2 mg/l Összes N 15, ill. 20 mg/l Összes P 0,7 mg/l Összes lebegőanyag 35 mg/l SZOE 6 mg/l Coliform 10 i/cm 3 Aktív klór 10 mg/l Az elfolyó szennyvíz vízminőségének tartalmi elemzése a következő 2007-ben (i. ábra): a) A biológiai oxigénigény (BOI 5) kibocsátási határértéke 15 mg/l. A vizsgált évben az átlagos érték 12,2 mg/l. Jól látható, hogy 20 %-kal a határérték alatt maradt. b) A kémiai oxigénigénynél (KOI sC r) a paraméter táblázat alapján 50 mg/l a megengedett határérték. Az éves átlag alapján (31,7 mg/l) megállapítható, hogy 2007-ben 37 %-kal sikerült a határérték alá szorítani. c) A kifolyó szennyvíz összes nitrogén (TN) tartalma nem haladhatja meg a 20 mg/l-es határértéket. A vizsgált év nitrogén tartalma 8,6 mg/I volt, ami még a kibocsátási határérték minimumát sem érte el, azaz a 15 mg/I-t. Itt 57 %-os határérték alatt maradást figyelhetünk meg. d) A kibocsátott szennyvízben levő szennyezőanyagok koncentrációjának határértékét a 2003. január l-től hatályba lépett
