Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

108 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. 4 ui ui 3.5 + 3 E •ro N 2.5 l/> TJ 0) 2 >. ut 0) 1.5 ft o 1 at ra 0.5 •00 0 3. ábra. Az árvaszúnyogok egyedszámainak változása az Örvényesi-Séd duzzasztott szakaszán (DU) Diszkusszió Az Örvényesi-Sédből kimutatott árvaszúnyog-taxonok száma kiemelkedően nagynak mondható, és a Balaton vízgyűjtő területén csak a nagyobb méretű patakokkal hasonlítható össze (vö. Móra et al. 2007). Vizsgálatunk során több, a szakirodalomban említett faj nem került elő. Ez részben magyarázható azzal, hogy az évek során számos hatás érte a vízfolyást, ezért faunája részben átalakulhatott, illetve a ritka fajok kisebb eséllyel találhatók meg. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az árvaszúnyoglárvák azonosítása nem egyszerű feladat, számos faj lárváit csak a legutóbbi időkben írták le, és készültek az azonosítást megkönnyítő munkák (pl. Stur és Ekrem 2006). Jó példa ezekre, hogy Szító (2000) szerint a Séd torkolati szakaszán a Rheotanytarsus curtistylus a domináns faj, míg vizsgálataink alapján a Micropsectra notescens\ a korábbi vizsgálatok bizonyító példányainak hiányában azonban nem dönthető el, hogy téves azonosításról, vagy a fauna átalakulásáról van -e szó. A vízfolyásokban gyakran megfigyelt jelenség, hogy a faj- és egyedszám, valamint a diverzitás a felső szakaszokon a legkisebb, a középső szakaszokon a legnagyobb és csökken az alsó szakaszokon (Harding et al. 1999). Ez annak köszönhető, hogy az élőhelyi és környezeti változatosság a középső szakaszokon a legnagyobb (Vannote et al. 1980). Ugyanakkor ez az általános tendencia megváltozhat, például emberi hatásokra (Helson et al. 2006). Az Örvényesi-Séd esetében az emberi hatások a középső szakaszon (duzzasztó) voltak a legerősebbek, amelyek így még inkább felerősítették a természetes hatásokat. Ezen a szakaszon az emberi hatásokra utal a feltűnően nagy fajszám és egyedszám mellett az is, hogy több, tipikusan állóvízi faj is előkerült. Ilyen faj például a Tanypus punctipennis, amely a Balaton egyik tipikus üledéklakó faja (Specziár és Bíró 2000). Bár a faj- és egyedszám a középső és a torkolati szakaszokon volt a legnagyobb, a fajgazdagság fokozatosan csökkent a felső szakaszoktól az alsó szakaszokig. A fajgazdagság csökkenését a nagy faj- és egyedszám ellenére leggyakrabban az emberi tevékenységek módosító hatása okozza (Helson et al. 2006), mint például az ÖrvényesiSéd esetében a duzzasztás, az ugyanezen a szakaszon folytatott állattenyésztés, vagy pl. az alsóbb szakaszokon a település hatásai (pl. szennyvízbevezetés). Az egyedszámok általunk megfigyelt évszakos változásaiban megfigyelt jelenség, a tél végi, nyári és őszi csúcsok általánosságban jellemzők a mérsékelt égövi vízfolyások árvaszúnyog-együtteseinek egészére, ugyanakkor ezeket a csúcsokat évszakonként más-más fajok okozzák (pl. Bass 1986; Boothroyd 2000). Az általunk tapasztalt eltéréseket (pl. a gázló és a szurdok esetében) egyértelmüen az okozta, hogy a vizsgálat évében ezek a szakaszok kiszáradtak, így értelemszerűen az árvaszúnyog-lárvák is eltűntek. Összességében elmondható, hogy az árvaszúnyog-együttesek szerveződése jól követi az Örvényesi-Séd természetes hidrológiai és hidromorfológiai változásait, ugyanakkor az antropogén tényezők módosító hatása is tetten érhető. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Szivák Andrásnak és Ihász Katalinnak, akik a terepi és labormunkákban segítségünkre voltak. Irodalom Bass, D. 1986: Larval Chironomidae (Diptera) of the Big Thicket streams. - Hydrobiologia 135: 271-285. Bérezik, A. - Pham Ngoc, L. 1991: Umweltbedingungen und Makrofauna in einem Flachlandbach Ungarns. - Opuscula Zoologica (Budapest) 24: 69-87. Boothroyd, I.K G. 2000: Emergence patterns of Chironomidae (Diptera: Insecta) from a New Zealand stream. In: Hoffrichter, O. (ed.): Late 20th Century Research on Chironomidae: an Anthology from the 13th International Symposium on Chironomidae. - Shaker Verlag, Aachen, pp. 363-374. Cholnoky, J. 1918: A Balaton hidrográfiája. - BTTE, Budapest, 316 pp. Dufréne, M. - Legendre, P. 1997: Species assemblages and indicator species: the need for a flexible asymmetrical approach. - Ecological Monographs 67: 345-366. Entz, B. - Kol, E. - Sebestyén, O. - Stiller, J. - Tamás, G. - Varga, L. 1954: A Balatonba ömlő vizek fiziográfiai és biológiai vizsgálata I. A Pécsely-patak. - Annales Instituti Biologica (Tihany) Hungaricae Academiae Scientarium 22: 61-183. + IV Tábla Harding, J.S. - Young, R. G. - Hayes, J. W. - Shearer, K A. - Stark, J.D. 1999: Changes in agricultural intensity and river health along a river continuum. - Freshwater Biology 42: 345-357. Helson, J.E. — Williams, D.D. - Turner, D. 2006: Larval chironomid community organization in four tropical rivers: human impacts and longitudinal zonation. - Hydrobiologia 559: 413-431. Móra, A. — Barnucz, E. - Boda, P. - Csabai, Z. — Cser, B. - Deák, Cs. - Papp, L. 2007: A Balaton környéki kisvízfolyások makroszkopikus gerinctelen faunája. - Acta biologica debrecina, Supplementum oecologica hungarica 16: 105—167. Podani, J. 1997: Bevezetés a többváltozós biológiai adatfeltárás rejtelmeibe. - Scientia Kiadó, Budapest, 412 pp. Podani, J. 2000: SYN-TAX 2000: Computer programs for data analysis in ecology and systematics. User's manual. - Scientia Kiadó, Budapest, 53 pp. R Development Core Team 2009: R: A programming environment for data analysis and graphics, http://www.r-project.org Stether, O.A. - Spies, M. 2009: Fauna Europaea: Chironomidae. In: de Jong, H. (eds.): Fauna Europaea: Diptera. - Fauna Europaea version 1.1, http://www.faunaeur.org Specziár A. - Bíró P. 2000: Az üledéklakó árvaszúnyog (Diptera, Chironomidae) fauna területi megoszlása és rövid távú változásai a Balatonban 1995 és 1998 között. - Állattani Közi. 85: 93-107. Stur, E. - Ekrem, T. 2006: A revision of West Palaearctic species of the Micropsectra atrofasciata species group (Diptera: Chironomidae). - Zoological Journal of the Linnean Society 146: 165-225. Szító, A. 2000: Az Örvényesi-, Aszófői- és Szőlősi-Séd árvaszúnyog faunája, a fauna szezonális dinamikája, biomasszája, diverzitás értékei. - Hidrológiai Közlöny 80/1: 41^14. Vannote, R.L. - Minshall, G.W. - Cummins, K.W. - Sedell, JR. Cushing, C.E. 1980: The river continuum concept. - Canadian Joúrnal of Fisheries and Aquatic Sciences 37: 130-137.