Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

47 Új módszer sekély vizű ökoszisztémák környezeti állapotváltozásának megállapítására Józsa Vilmos

1, Kozlowski Jacek

2 'Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas Anna-liget 8. jozsav@haki.hu 2Uniwersity of Warmia and Mazury in Olsztyn, 10-719 Olsztyn ul. M. Oczapowskiego 5 Poland cat@uwm.cdu.pl Kivonat: A vizsgálat célja a prognózisok elkészítésében segítséget nyújtó új, egyszerűbb módszer kidolgozása volt. A felmérések és mintagyüjtések 1992-ben és 2006ban történtek a Hármas-Körös 14 hullámtéri és mentett oldali holtágában, melyek összes hossza 74 km, területe 517 ha volt. A vizsgálatok során vizsgáltuk a holtágak vízellátási módját, az üledék felhalmozódás mértékét, az üledék tápanyagtartalmát és redox környezetét, a természetes ívó- és halbölcsö helyek állapotát, valamint a vizsgálati időszakokban folytatott halgazdálkodás módját. A gyűjtött adatok alapján 27 tényezőre kiteijcdő statisztika analízist végeztünk. A statisztikai analízis eredménye kimutatta, hogy a sekélyvizű ökoszisztémákban az azokat megkülönböztető legfontosabb abiotikus tényezők: az üledék teljes nitrogén tartalma, valamint az üledék redoxpotcnciál értéke. Ezek alapján lehetséges azok környezeti állapotában várható változások gyors előrejelzése. Kulcsszavak: folyó holtág, üledék, tápanyag, redoxpotenciál, halfauna. Bevezetés A vízminősítés módszertanának kidolgozása a múlt század elején indult fejlődésnek. Ebben az időszakban az urbanizáció és az ipar fejlődésével együtt fokozódott a különböző víztestek és különösen a folyók szennyezettsége. A vízminőség meghatározására a különböző tudományterületek kidolgozták sajátos módszereiket. A fizikai vízminősítés során főként a víz hőmérsékletét és hő háztartását, a lebegő anyagok szemcseméretét vizsgálják és minősítik. A kémiai vízminősítéssel a vizek vegyi összetételét határozzák meg, valamint a lebegő és emulgeált anyagok minőségi és menynyiségi viszonyait vizsgálják. A biológiai vízminősítés viszont a víztestekben élő szervezetek (mikroorganizmusok, növények és állatok) alapján végezte az osztályozást. Ezek a minősítési módszerek többnyire a vizek pillanatnyi állapotát tükrözik, és bármennyire gyakran és pontosan végezzük, csak irányadóak lehetnek, nem mutatják az általános állapotot, és nem feltétlenül adnak hírt a múltban lejátszódó eseményekről. Már túl mutattak ezeken a minősítési módszereken a trofikus anyagtartalmon alapuló minősítési módszerek, valamint az ezek alapján kidolgozott szaprobionta értékelési rendszer (

Kolkwitz és Marsson 1908, 1909). Ezek a módszerek azonban nem alkalmasak a sekély víztestek környezeti állapotváltozásának gyors, viszonylag egyszerű értékelésére. Anyag és módszer A vizsgálatok 1992 őszén kezdődtek, amikor kijelölésre került 14 Hármas-Körös holtág (/. táblázat), melyekben ekkor és 2006-ban a környezeti állapot felmérése az alábbi szempontok alapján történt: a vízutánpótlás és csere módja; az üledék felhalmozódás mértéke; az üledék tápanyag tartalma; az üledék redoxpotenciál környezete; ívó- és bölcsőhelyek állapota; a halászati hasznosítás módja; 27 tényezőre kiterjedő statisztikai analízis. A vízutánpótlás módja alapján a holtágak 2 fő csoportba lettek besorolva. Ezek alapján 1 parapotamon (azaz a folyóval az egyik végén még közvetlen kapcsolatban lévő) és 13 paleopotamon (azaz a folyómedertől már elkülönült mentett oldali, csak talajvízzel frissülő) holtág vizsgálatára került sor. Az utóbbi csoportból, a folyóból történő esetenkénti mesterséges vízutánpótlás miatt 9 holtág az úgynevezett semipaleopotamon alcsoportba került. A vizsgálatokat az üledékre összpontosítva történtek. Elsősorban a hasznosítási mód hatását vizsgáltuk az üledék felhalmozódására és az ott zajló kémiai folyamatokra. Az üledék felhalmozódás mértékét a vízmélység és az üledékréteg vastagságának hányadosával jellemeztük (V/Ü). A lágy és kemény üledék réteg vastagságát az oldalán centiméterskálával megjelölt, egy 20 cm átmérőjű korongban végződő 3 m hosszúságú üledékszonda, és az abban csúszó, kihegyezett acélpálca lenyomásával állapítottuk meg. Mindkét esetben az üledékszondát addig nyomtuk az üledékbe, míg az közepes erőkifejtés mellett már nem süppedt tovább. Az üledék összes nitrogén és összes foszfor tartalma kénsavas és peroxidos roncsolásos módszerrel lett meghatározva. Az üledék szerves anyag tartalma 3,5 órás 500 °C-on történt izzítás után lett meghatározva. A szerves széntartalom, a szerves anyag mennyiségéből lett kiszámítva. Az üledék redox potenciálját a helyszínen Cole-Parmer 59002-60 típusú pH/mV/hőmérsékletmérővel határoztuk meg a mintavételi szelvény középpontjáról vett mintából. Az ívó- és halbölcső helyek felmérése egy parapotamon és két paleopotamon holtág partmorfológia vizsgálata alapján történt. A felmérés a csökkentett vízszintű, befagyott holtágak jegén történt. A középvonalon haladva 5 m pontossággal rögzítésre kerültek a jellemző partmorfológiai adatokat. A felmérés során az ivásra és bölcsőfunkcióra alkalmas és alkalmatlan partszakaszok lettek megkülönböztetve. Mindkét csoportban további alcsoportokat lettek kialakítva a partborítás jellegének megfelelően. Az alkalmatlan szakaszok értékelése az alábbi csoportok alapján történt: beton, kő, rőzsefonat és földborítás, valamint sűrű nád és gyékény szegély. Az alkalmas szakaszokon a bolyhos gyökérzettel fedett ívó- és a száraz gallyakkal takart bölcsőhelyek lettek felmérve. 1. táblázat. A vizsgálatba vont Hármas-Körös holtágak főbb paraméterei (PÁLFAI, 2001) Sor szám A holtág megnevezése Hossz (km) Széles ség (m) Terii -let (ha) Mély ség (m) Elhelyezkedés Védett ségi státus Sor szám A holtág megnevezése Hossz (km) Széles ség (m) Terii -let (ha) Mély ség (m) ártéri hullámt Védett ségi státus 1 Alomzugi 2,8 80 22 1,5 X 2 Kákafoki 30,2 71 207 2,2 X 3 Aranyosi 1,6 60 10 4 X X 4-5-6 HalásztelekTúrtő-Harcsás 18,7 90 168 2 X 7 Bónomzugi 2,2 50 11 1,5 X 8 Templomzugi 2 51 10 1,7 X 9 Révzugi 1 65 6 2,3 X 10 Csókási 1,2 46 6 2 X 11 Németzugi 2 60 12 2 X X 12 Hantoskerti 2,3 60 14 2,5 X 13 Kecsegészugi 1,3 50 7 29 X 14 Félhalmi 9 44 40 2,7 X Összesen: 74,1 517 A halászati hasznosítás értékeléséhez két időszakból történt a telepítési és fogási adatok begyűjtése. Az első, 198086-os időszakban mindegyik holtág hasznosítója a Viharsarok Halászati termelőszövetkezet volt, amely intenzív növényevő haltermelést folytatott azokon. A második, 19982005. időszakban a holtágak fő hasznosítói a horgász-egyesületek voltak, ahol a telepítési szempontokat elsősorban a pénzügyi lehetőségek és nem a környezeti szempontok határozták meg. A telepítési adatok az érintettek hozzájárulásával az Országos Halászati Adattárból lettek kigyűjtve. Az