Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A Danakil depresszió (Eitópia) Dalol-i hidrotermái és kiválásaik

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 1. SZ. 3.2 A kiválások leírása A rendelkezésre álló földtani térképek szerint a Daloli hidrotermás sókiválások környezetében D-i irányba genetikailag megegyező további só-felhalmozódások vannak azzal a különbséggel, hogy ezeknél már nem tapasztalhatók recens hidroterma feláramlások és kiválások (3. ábra). A legközelebbi ilyen só-kiválás a nagy sómező Di részén halmozódott fel. A mellékelt térképen feltüntetett helyen, jelentős nagyságú sódomb képződött, és ez az előfordulás As Ale néven szerepel a térképen. Ettől D-re az Asszale tó vízszintjéből kiálló, egymás közelében elhelyezkedő 3 önálló szigetet képezve fordulnak elő hidrotermás működésből származó, nagyobb sódombok. Továbbá, még D-ebbre a Kebrit Ale vulkán Ny-i lábánál is igen jelentős előfordulás található. A fent leírtakból megállapítható, hogy a vizsgált térségben a negyedidőszak végén és a holocén elején igen kiterjedt sóképző hidrotermás tevékenység volt, amely mára már csak a Dalol-i recens képződésre szorult viszsza. így megállapítható, hogy a Danakil depresszióhoz kapcsolódó sóképző hidrotermás tevékenység aktivitása csökkenőben van, amely valószínűleg a térség adott éghajlatának a száraz klímatartomány felé történő eltolódásával indokolható. A jelentős elterjedésü nátriumkloridos hidroterma üledékeknél három kiválási generációt lehet megkülönböztetni. Ezek egymáshoz kapcsolódva fejlődtek ki és halmozódtak fel. A legidősebb, azaz az első generációk a jelenlegi hidrotermák felett 5-8 m-rel magasabb szintet képviselnek és területi elterjedésük is a legnagyobb. Változatos keletkezés mellett alakultak ki, mert egy részük vékony rétegzett és az irodalom szerint a kivált sórétegek között ritkán, vékony gipsz rétegek iktatódnak közbe. Továbbá más helyeken pedig, hatalmas, 6 m-es magasságot is elérő sótornyok-bástyák képződtek részben magányosan, részben pedig vonulatot képezve. Ezeknek a lerakódásoknak előterében 3-5 m-rel alacsonyabb szinten keletkezett a második generációs kiválási sorozat, amelynél szintén jelentős nagyságú és magasságú sótornyok (3-4 m) képződtek, amelyek rendszerint a változatos kiválási formákat mutató, egykori kisebbnagyobb tavakban képződött alapanyagból fejlődtek ki. A hidrotermák fejlődési irányát és átrendeződését mutatja, hogy a második generációs kiválások területének peremi részein, a mai hidroterma feltörések elszigetelten kisebb eltetjedésben még jelentkeznek, igazolva azt, hogy ezeknél még nem szűnt meg a feláramlás színes kiválásokkal. A második generációs kiválások színe szürke, jelezve azt, hogy a hidrotermák színgazdagsága csak időleges, s megszűnik az utólagos kémiai folyamatok következtében. E kiválásokra még szembetűnő a poligonos keletkezés és szétesés az éghajlati hatásokra. A harmadik kiválási generációt képviselik a mai színgazdag és változatos formákat mutató kiválások, és ezek ott képződnek, ahol a napjainkban a felszínre törnek a hidrotermák, változatos formában (forró víz, gőz, gáz), létrehozva a hozzájuk kapcsolódó rendkívül színgazdag, egyedülálló nátriumkloridos kiválásokat. A rendelkezésre álló földtani térképek szerint az erőfordulás a tengerszint alatt fekszik -120 m-el. E tengerszint alatti mélységével a kelet-afrikai árokrendszernek egyik térszínileg legmélyebb hidroterma lerakódása. Továbbá megállapítható, hogy környezetében igen aktív a vulkáni tevékenység, mert környezetében több működő vulkán van. Ennek alapján rögzíthető, hogy a hidroterma mező és lerakódásai ennek a vulkáni tevékenységnek egyik igen érdekes felszíni megnyilvánulási formái. így genetikailag keletkezése a mélyben lezajló vulkánossághoz kapcsolódó és végbemenő folyamatokkal áll összefüggésben. így a Dalol-i előfordulás a hidrotermák nagy csoportján belül a magas oldott sótartalmú, savas, nátriumkloridos nyomelemekben rendkívül gazdag típusát képviseli. A só kiválásokra a rendkívüli alak és színgazdagság a jellemző, amelyek összenőve együttesen még tovább fokozzák a kiválások összhatását. Továbbá az előfordulás egyes részein a változó méretű lyukak ezrei figyelhetők meg. Még a kisebb-nagyobb kúpok oldalain is számos ilyen lyuk van, amelyekből pára száll fel, s ilyen helyeken gyakran vékony falú sógömbök is képződnek, de ezek mellett, az ilyen feltörések mentén kis fehér színű és vékonyságú (1-2 mm) kiválások változatos formái keletkeztek tömegesen. Jellemző formák még a változó méretű, nagyságú és színű sóoszlopok-tornyok, kúpok, amelyek néha egész mezőket alkotnak. Továbbá a kisebb-nagyobb tavakban néha 1 m-t is meghaladó, csipkés-szélű sótálak képződnek, illetve képződtek. Az elfolyó vizekből zöld, vörös, hófehér gátak és mikrokaszkádos kiválások keletkeztek (Ä. ábra) 8. ábra. A kiválások főbb formái A. Sógömb, B. Sókehely, C-D. Változó átmérőjű tornyok, oszlopok, E. Sóbástya, F. Sótál 1. Sókiválás, 2. Feláramlási pálya, 3. Pára Összefoglalóan megállapítható, hogy a Dalol-i hídrotermáknál a nátriumklorid rendkívül változatos formában és színgazdagságban válik ki, amelyet a vízben, gőzben, gázban felszínre kerülő nyomelemek okoznak. A hidroterma mező felszín alatti vízkörforgalmát vizsgálva megállapítható, hogy az Afar mélyföld Ny-i pereme felett emelkedő Etióp felföld K-i oldalán fekvő, csapadékban dús területeiről kiinduló rövid, nagy esésű időszakos vízfolyásai adott mennyiségű felszíni vizet szállítanak a Danakil süllyedékbe. További tápterületként értékelhetők még a depresszió felett emelkedő lejtőkön kibukkanó mészkő, homokkő és egyéb repedezett kőzetek, amelyek felszínére hullott csapadék beszivárgó része is szerepet játszik a süllyedék alatti hidrotermák víz-körforgalmában. Ilyen beszivárgási kö-