Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

33 mg I"

1) valamint ezek biztosították a vízáramlást a rendszer intenzív és extenzív része között. Mindhárom kísérleti egységben azonos volt a népesítés: az intenzív egységeket egyenként 200 kg afrikai harcsával (Clarias gariepinus) népesítettük (átlagtömeg 610 g), míg az extenzív részbe 100100 kg pontyot és nílusi tilápiát (Oreochromis niloticus) helyeztünk ki (140, illetve 500 g átlagtömegben). Kizárólag a rendszer intenzív részét takarmányoztunk, mindhárom egységben megegyező mértékben. A három kísérleti rendszer csak az extenzív tó kialakításában tért el egymástól: különFeltöltő csatorna I böző élőbevonat sűrűségeket vizsgáltunk a kísérleteinkben; az élőbevonat képződésére szolgáló mesterséges felület nagysága 0, 100 és 200 %-a volt a tavak felületének (0, 1 és 2 m

2 élőbevonat felület m

2 tófelület). A kísérleti egységeknek a takarmányozásból számított átlagos tápanyag terhelése 1,2 g N m'

2 nap'

1, 0,19 g P m"

2 nap"

1 és 7,3 g C m"

2 nap"

1 volt. A kísérleti egységekbe összes bekerült nitrogén, foszfor és szerves szén mennyiségének a 8, 5 és 0,6 %-a érkezett az árasztott vízzel (tavasz feltöltéssel és a tenyészidőszak alatti vízpótlással). Vízkezelő egység 300 m2 Élőbevonat 0% IX] Vízkezelő egység 300 m2 Élőbevonat 100% CXI Vízkezelő egység 300 m2 Élőbevonat 200% CXI 1. sz. kísérleti egység 2. sz. kísérleti egység : Lapátkerekes levegőztető :Vízforgatás iránya 2. ábra. A Kombinált intenzív-extenzív rendszer kialakítása 3. sz. kísérleti egység Vizsgált paraméterek Mindkét kísérleti rendszerben kéthetente vett vízmintákkal követtük nyomon a NH

4-N, N0

2-N, N0

3-N, P0

4-P, öszszes lebegőanyag, szerves lebegőanyag (VSS), BOI

s, klorofill-a változását. A vízminták vételére minden esetben délelőtt 11 és 11,30 óra között került sor. A kísérleti rendszerek működésének tápanyagforgalmi szempontból való leírásához meghatároztuk a tórendszerbe kerülő összes szerves anyag, összes nitrogén és összes foszfor terhelést. Megállapítottuk a tápanyagmérlegeket, illetve kiszámítottuk a tápanyag-visszatartó képességet (retenció) is, amely a befolyó vízzel, haltelepítéssel és takarmánnyal bekerülő mennyiség és a kifolyó vízzel, valamint a lehalászott haltömeggel kikerülő anyagmennyiség különbségéből határoztunk meg. Ezen kívül kiszámítottuk a haltömeg gyarapodás formájában (nettó hozam) akkumulálódott tápanyagok arányát az összes input tápanyag százalékában. Eredmények és értékelésük Létesített vizes élőhelyi rendszer (L VÉ) 1. táblázat. A vízkémiai paraméterek átlagos értékei az afrikai harcsa telep elfolyóvízében, valamint a számított napi terhelés (n=38) (a vizsgálatok 2008. február 8. és november 5. között történtek) Paraméter t rlfcilvuii/ Napi terhelés Paraméter mg r

1 kg nap"

1 Összes oldott anyag 714±62,5 857 Kémiai oxigénigény 200±89,0 239 Ammónium nitrogén 18,7±5,84 22,4 Összes szerves nitrogén 11,6±11,8 13,9 Összes nitrogén 29,7±11,4 35,6 Ortofoszfát foszfor 1,37±1,07 1,64 Összes foszfor 2,90±0,92 3,48 Szerves lebegőanyag 114±57,6 137 A kezelendő afrikai harcsa telep elfolyóvizének vízkémiai paraméterei az I. táblázatban láthatók. A kifolyó vízben az összes bekerült nitrogénnek átlagosan 8 %-a az összes foszfornak és összes szerves szénnek egyaránt a 21 %-a volt jelen. A tápanyagok egy része az LVÉ modulban értékes melléktermékekké: hallá és energianövényekké alakult át. A bekerült a nitrogén 1,0 %-a, a foszfor 1,8 %-a és a szerves szén 2,3-3,5 %-a halbiomasszában akkumulálódott, míg az energianövényekbe a nitrogén 3,7-4,0 %-a, a foszfor 8,5-9,2 %-a épült be (2. táblázat) 2. táblázat. Tápanyag kibocsátás és tápanyag visszatartás a melléktermékekben Tápanyag N P C Bekerült kg 1874 199 3370 Víz % 7,7 22 17 Lecsapolt víz % 8,0 13 14 Hal % 1,0 1,8 2,9 KiNövények % 3,9 8,9 került ebből nád % 1,7 1,9 gyékény. % 3,2 7,1 füz % 0,7 0,5 olasz nád % 0,2 0,2 *nem vettük figyelembe a légköri szén-dioxid felvétel miatt .A hőmérséklet-függő terhelési kísérlet adatai alapján a rendszer tápanyag-visszatartási képességét 5°C hőmérsékleti tartományokra számítottuk ki. A nitrogén eltávolítás mutatta a legnagyobb érzékenységet a hőmérséklet változására, és a kémiai oxigénigény eltávolítása szintén nőtt a hőmérséklet emelkedésével. A foszfor és a szerves lebegőanyagok eltávolítása csak a legmagasabb hőmérséklet tartományban volt jelentősen hatékonyabb (3. táblázat). 3. táblázat. A vizes élőhelyi rendszer eltávolítási kapacitása különböző hőmérséklet tartományokban (2008. 02. Víz N P eltávolítás VSS KOI hőmérsékleti eltávolítás P eltávolítás eltávolítás eltávolítás tartomány kg ha"' nap"' 10-15 °C 2,96 0,36 19,5 19,0 15-20 °C 5,71 0,37 18,7 30,9 20-25 °C 7,41 0,75 37,7 44,5