Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A Danakil depresszió (Eitópia) Dalol-i hidrotermái és kiválásaik

SjCHEUER^^^^anakíMej^^ 35 változatos kőzetek és üledékek képződtek, mert az üledékes kőzet-felhalmozódások mellett jelentős elterjedésben az alárendeltebb riolitos kőzetváltozatok mellett főleg bazaltos vulkánitok vannak a felszínen. Ezeket a fiatal kiömlési és szórt kőzetanyagokat (salak, por) a hidroterma szűkebb és tágabb környezetében a nagyszámú kisebb-nagyobb aktív és inaktív vulkánok szolgáltatták. Ezek a földtani térképen igen jelentős számban kerültek feltüntetésre. így pl. kiválásoktól D-re fekvő Asszale sóstó körül pl. 17 lávát és szórt anyagot szolgáltató kisebb-nagyobb kúpot tüntetnek fel. A legnevezetesebb aktív vulkán a környéken az Arte Ale, amely 1978-ban tört ki utoljára és nevezetessége az egyik kráterében kialakult láva tó. Az előfordulás környezetében a tavi üledékek is gyakoriak. Ezek közé tartoznak a só-mezőkön kívül a homokliszt, homok és sós agyagok. Kimutattak még a pleisztocénben keletkezett korall mészkövet és egyéb gipszes, mészköves tavi kiválásokat is. A térszínileg magasabban fekvő peremi részeken folyóvízi, kőtörmelékes, görgeteges-kavicsos, homokos üledékek vannak, amelyeket a Felföldről kiinduló időszakos vízfolyások szállítottak és terítették szét a depresszió peremi részein. A harmad és másodkori kőzetek a Felföld és a depresszió között kialakult meredek esésű részeken bukkannak a felszínre. A paleogént és neogént a vulkáni kőzetek közül bazaltok, doleritek és egyéb vulkánitok képviselik (trachit). Az üledékes kőzetek közül a mészkövek, homokkövek, homokok az uralkodók. A mezozoikumon belül a jurában dogger, malm (kallovi és oxfordi) mészkövek a legjelentősebbek és legelterjedtebbek, de ismeretesek még márgák és gipszes lerakódások is. A kréta időszakon belül pedig, a középső- és felső krétába sorolt mészkövek, homokkövek, márgás, gipszes-aleuritos képződmények a legjellemzőbbek. A prekambiumi kőzetek a legelterjedtebbek az etiópiai felföldön. Ezen időszakba sorolt kőzetek közül uralkodóak az átalakult kőzetek (gneisz változatok, metamorfizálódott homokkövek és palaféleségek), de ismeretesek még mészkövek és dolomitos kőzetek is. A földtani térképeken a tektonikai vonalak sűrű hálózatát tüntették fel, amelyek nemcsak a peremi részekre jellemzők, hanem magára a depresszióra is. Az uralkodó törések ÉNy-DK-i csapásirányúak. A depresszió kialakulását pedig széthúzásos árkos besüllyedéssel magyarázzák, amely szerves kapcsolatban van az afrikai árokrendszert kialakító tágulásos tektonikával. Az Etiópiához tartozó Kelet-afrikai árokrendszer szerves részét képező Afar mélyföld nemcsak morfológiailag és földtanilag önálló területegység, hanem az aktív vulkánossággal összefüggésben önálló hidrotermás tájegység is, amely ilyen adottságai és jellemzői alapján jelentősen eltér az ország egyéb területeitől. E hatalmas elterjedésű mélyföld - kb. 300.000 km

2 - aktív és inaktív vulkánjaival, az ezekhez kapcsolódó hidrotermákkal hévforrásokkal, geotermális területekkel az afrikai árokrendszer etiópiai részének leggazdagabb vidéke. Az ország hidrogeológiai térképén az Afar mélyföldön belül megkülönböztettek két hatalmas és több kisebb geotermális területet. Az első nagy a mélyfold É-i részén található, és a Danakil depresszió területére terjed ki. A másik nagy geotermális terület a mélyföld DK-i részén kialakult depresszió, amelybe az Avas folyó is befolyik kisebb-nagyobb sós tavakat táplálva. Ezek közül a legnagyobb az Abbe tó, amelynek K-i partja közelében a hidrotermás genetikájú, híres travertinó kúpok találhatók (5. ábra). 5. ábra. Az Afar mélyföld hidrogeológiai vázlata, súlypontilag feltüntetve a hidrotermás adottságokat és jelenségeket Az 1988-ban kiadott Etiópia hidrogeológiai térképének felhasználásával készült A. Afar mélyföld, B. Etióp felföld, C. Danakil hegység, D. Ahmar hegység, E. Avas árok, I. Afar mélyföld felszíni vízgyűjtőjének határa, 2. Mélyfoldön belüli vízválasztó, 3. Geotermális területek, 4. Hévforrások, 5. Hidrotermák, 6. Felszíni lefolyás iránya, 7. Dalol-i hidroterma előfordulás, 8. Szerkezeti vonalak, 9. Jelentősebb sós tavak Miután a nagy geotermás területek számos hidrotermával, hévforrásokkal gyakorlatilag összeesnek az Afar mélyföld legismertebb depresszióival, amelyek természetesen az adott térség legmélyebben fekvő területei is, így ezek mind a felszíni, mind pedig a mélységi vizek erózióbázisának szerepét is betöltik. Ezért levonható az a hidrodinamikai következtetés, hogy ezek a geotermális területek a felszín-alatti hidrotermás rendszerek víz-körforgalmában a megcsapolás szerepét töltik be, azaz itt alakultak ki olyan adottságok, amelyek biztosítják a feláramlási pályák mentén a folyamatosan megújuló hőmérsékletű, gáztartalmú, magas oldott sótartalmú hidrotermák felszínre lépését. Természetesen nyilvánvaló az is, hogy a hidrotermás rendszernek csak a dinamikus készlete jelenik meg a felszínen. A tárgyalt Dalol-i sóüledékeket felhalmozó hidrotermák is a Danakil geotermális terület alatt kiala-