Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A Danakil depresszió (Eitópia) Dalol-i hidrotermái és kiválásaik

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 1. SZ. kult hidrotermás rendszer részei, ehhez kapcsolódnak, és ennek működési sajátosságait, adottságait hőmérsékletük, kémiai összetételük, savasságuk, a nyomelemek mennyisége és ezzel kapcsolatos színgazdagságuk jelzik. De miután ilyen lerakódások a nagy geotermális rendszeren belül itt egyedileg jelentkeznek, illetve csak ezen a részen feltörő hidrotermáknál tapasztalható, megalapozottan valószínűsíthető, hogy a Dalol-i hídrotermákhoz olyan egyedi felszín-alatti víz-körforgalom kapcsolódik, ahol olyan különleges sósavas oldási folyamatok és ezzel járó átalakulás megy végbe, hogy ezek eredményezik azokat a különleges adottságokat és lerakódásokat, amellyel csak ezek rendelkeznek. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a nagy hidrotermás rendszeren belül megvannak azok a feltételek és adottságok, amelyek ilyen egyedi és specifikus víz-körforgalmú hidroterma kialakulását tették lehetővé. A rendelkezésre álló adatok szerint a kisebb elszigetelt egyedi hidrotermák mellett a Danakil depresszión belül napjainkban két helyen, illetve körzetben csoportosulnak a rendszert megcsapoló hévforrások és hidrotermák. Ezek a következők: a\ Asszale - Bakili tavak térsége b\ Afrera tó és körzete a. A vizsgált Asszale - Bakili tavak a nagy sómező DK-i elvégződésénél helyezkednek el, közvetlenül a depresszión belül kezdődő recens vulkánosságból származó bazaltos lávatakarók előterében. A két tavat is lá6. ábra. Az Asszale - Bakili tavak áttekintő helyszínrajza a hidroterma kilépések feltüntetésével. Készült a Danakil depresszió földtani térképe alapján 1. Bazaltos vulkánitok, 2. Homokdűnék, 3. Sómező, 4. Hidrotermás sókiválás, 5. Vulkáni kúpok, 6. Vulkáni kráter, 7. Hidroterma kilépések, 8. Magassági adatok Az Asszale tó a Danakil depresszió térszínileg legmélyebb süllyedékében alakult ki -128 m tengerszint alatti szintjével. A hidroterma előfordulások két helyen csoportosulnak a tó körül, mégpedig a legerőteljesebb megnyilvánulás formák az E-i részen, a só-mezőkhöz tartozó területen találhatók, a tó partjának közelében. Míg a másik csoport a tó D-i elvégződésénél helyezkedik el, és bazaltos kőzetekből áramolva lépnek a felszínre. Továbbá valószínűsíthető, hogy még a tóban is vannak víz-alatti feltörések, amelyek növelik a tó vízkészletét. A tó nátriumkloridban túltelített, s a kivált sót termelik és 30x40 cm-es táblákban szállítják tevekaravánokkal a Felföldre. A Bakili tónál, annak D-i partján csak egy helyen alakultak ki olyan feltételek, amelyek kedveztek a hidrotermák feltörésének. A tó a tengerszint alatt fekszik -120 m-rel és ez is nátriumkloridban túltelített. Ennél is valószínűsíthető a tóban feltörő fenékforrások jelenléte. A fent leírtak alapján megállapítható, hogy ezeknél a tavaknál a klóros-sósavas hidrotermák kilépésének feltételei alakultak ki, és a hidrotermás rendszeren belül, e részen vannak azok a feláramlási pályák, amelyek mentén hidrotermák felszínre törnek. Ezért rögzíthető, hogy az Asszale-Bakili tavak környezetében elhelyezkedő hidrotermák a Danakil depresszió alatti hidroterma rendszer egyik fő megcsapolási területét képezik. Tehát a rendszer megújuló vízkörforgalmában jelentős szerepetjátszik. b. A Danakil depresszión belül a vizsgált Dalol-i előforduláson túlmenően az Asszale-Bakili tavak körzetén kívül, még jelentős hidrotermás tevékenység alakult ki a süllyedék DK-i elvégződésénél fekvő Afrera tó környezetében is. A rendelkezésre álló adatok szerint a kb. 100 knr nagyságú tó körül, amely -105 m tengerszint alatti magasságban fekszik, vulkáni kúpokkal körülvéve, igen magas sótartalmáról és partjai mentén fakadó számos magas hőmérsékletű hévforrásáról nevezetes. A hidrogeológiai térképen a hévforrások mellett gőz és gáz kiáramlásokat is feltüntettek, jelezve azt, hogy a Danakil depresszió felszín alatti hidrotermás vízkörforgalmában és ennek megcsapolásában e tó és környezete is meghatározó szerepet játszik. Továbbá az is valószínűsíthető, hogy a tó vízháztartásában nemcsak a tó körüli források befolyó vizei, hanem a tóban feltörő hidrotermás fenékforrások is részt vesznek, hozzájárulva a vízmérleg bevételi oldalához. A tó körül jelentős elterjedésben a felszínen gipszes, meszes sós tavi lerakódások vannak, jelezve azt, hogy a paleo tó kiterjedési felülete lényegesen nagyobb volt, mint napjainkban (7. ábra). Környezetében számos vulkáni kúp van, és tőle D-re emelkedik a névadó Mt. Afrera vulkán is, 1287 m tengerszint feletti magasságával. A bazaltos vulkánitok (láva és szórt anyag) mellett a térképek riolitos-trachitos lávát és összesült szórt anyagot is jeleznek, bizonyítva azt, hogy a bázikus vulkánitok mellett, a savanyú piroklasztikumok is képviselve vannak a terület aktív és inaktív vulkánosságban. A vizsgálatok szerint a tó környezetében erős tektonizáltság mutatható ki jellegzetes ENy-DK-i csapásirányokkal. A tó EK-DNy-i alakjából azonban erre merőleges töréseket is valószínűsítenek. A térség erőteljes tektonizáltsága és az ezzel járó kőzettöredezettség biztosítja helyileg a felszín-alatti hidroterma körforgalmon belül a feláramló pályák tó körüli kialakulását, folyamatosan megújuló dinamikus vízkészletüket. Továbbá a vulkávafolyás választja el egymástól (6. ábra). Assale-tó Kebrit ale