Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Bezdán Mária: A vízszín-esések alakulása az Alsó-Tiszán

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 5. SZ. zok összehasonlíthatóbbak legyenek. Éppen ennek köszönhetően jól elkülönülnek azok az esetek, amikor a Tisza mellékfolyói, a Körös és a Maros árhulláma megérkezik a Tiszába, és felduzzasztja azt. Időnként több méteres duzzasztást is okozva a Tisza medrében, annak ellenére, hogy a Maros vízhozama csak 24 %-a, a HármasKörös vízhozama csak 19 %-a a Tiszáénak. A visszaduzzasztás mértéke függ a mellékfolyó (foként a Maros, Körös), a befogadó (Duna) és a főfolyó (Tisza) árhullámától - mely vízállástartományban (kisvízi, középvíz, vagy nagyvízi) van; - mekkora csapadékból származik a vízhozam, tehát a vízhozam nagysága; - milyen intenzitású csapadékból keletkezett a vízhozam, azaz a tetőzés hevessége. „A csapadék éven belüli változása a folyók vízjárását alapvetően meghatározza... A vízrendszerben a vízgyűjtő területek csapadékhullása elsősorban az időszakhoz és nem a meghatározott évszakhoz kapcsolt jelenség... A szélsőséges időjárás gyakran a csapadék regionálisan jelentkező nagymennyiségű különbségeivel jár együtt, amely viszont kiszámíthatatlan áradást idézhet elő." (Andó, 2002) Ezért van az, hogy a mellékfolyók feletti szakaszokon nehéz egyértelmű vízhozam-görbét előállítani, és azt egységesen alkalmazni a többi árhullámoknál is. Ilyenkor keletkezik az árvízi hurokgörbe fordított irányú alakja. Ezekben az esetekben a vízszín-esésben is változás áll be. Jól tükrözi ezt a Szeged, illetve Csongrád vízmérce állomások fölötti vízszín-esés alacsony értéke. Ha Mindszent és Szeged között megvizsgáljuk az algyői állomást 5.1. táblázat: A vízszín-esés átlagos ér is, Szolnok és Tiszaug között pedig Martfüvei is foglalkozunk, még inkább szembeötlik ez a jelenség és hatása. A Tisza Szolnok alatti szakasza geomorfológiai szempontból nagyban eltér más vízfolyásoktól. Mellékvízfolyásai és a befogadója (Hármas-Körös, Maros, Duna) természetes vízlépcsőként működnek, amely a Tisza alsó szakaszát ily módon szakaszokra, azaz tározókra bontja. Gyakoriak azok az esetek, amikor a Tiszán az összes mellékfolyó betorkolása fölött kialakulnak a természetes tározódás hatásai. Ezt egy kaszkád-sorozat modellel lehetne leginkább jellemezni. Ez megegyezik Mosonyi Emil 1943-ban közölt megállapításával, amelynek alapján ő a későbbi vízlépcsők duzzasztó hatásait a természetes duzzasztások adatai segítségével állapította meg. Amíg az „alsó kaszkád"-ból nem kezd el kifolyni a víz, addig nem engedi a „felső kaszkád"-ot ürülni. így következhet be az az eset, hogy a Tiszán a tetőzések nem mindig a Tisza Dunába torkolásánál fejeződnek be, hanem feljebb, valamelyik elméleti tározóban, amely vagy a Duna, Maros, Hármas-Körös hatásából keletkezik. A mellékágból érkező árhullám a Tiszát a torkolat felett lelassítja, alatta pedig felgyorsítja. Lásd az 5.1. táblázatban Martfíí-Tiszaug-Csongrád állomások közötti esések adatait. A táblázatban más időközöket alkalmaztam. Ennek oka, hogy Taskony, Tiszabő állomásokon csak 1889-től kezdődően volt adat. Az 1901-1916 évek között Szeged és Törökbecse között is plusz három vízmérce adatait is figyelembe vehettem, és az összehasonlíthatóság végett vettem külön ezt a szakaszt. 1917-től az adatok a hiányosak voltak 1920-ig, ezért azt a négy évet figyelmen kívül hagytam. 1921-től nem változtattam az intervallumokon. ;e a Tiszafüred alatti Tisza szakaszon Időszak ATLAGOS VIZSZIN-ESES [cm/km] Időszak Tiszafüred | Taskony | Tiszabő | Szolnok | Martfű | Tiszaug | Csongrád | Mindszent | Algyő | Szeged | Zenta 1876- 1888 4,57 2,2 4,49 3,34 2,51 1,99 3,57 1889- 1900 7,61 4,20 4,10 3,11 2,59 4,59 3,49 2,27 2,70 3,29 1901 - 1916 6,51 4,56 3,27 3,37 2,71 4,01 3,35 2,03 2,60 2,96 1921 - 1932 6,01 4,31 3,40 3,80 2,97 4,49 3,41 1,97 2,84 2,74 1933 - 1956 5,44 4,40 3,18 3,37 3,04 4,37 3,01 1,94 2,34 3,0 1957- 1972 5,24 4,38 3,09 3,31 2,91 3,93 2,78 1,79 2,28 3,07 1973 - 1983 3,82 3,09 3,47 2,75 3,47 2,71 1,88 2,30 2,51 1984 - 2009 3,44 2,95 3,40 2,64 3,00 2,42 1,68 1,70 1,82 5.2. táblázat: Vízszín-esés [cm/km] Szeged és Törökbecse vízmérce állomások közötti szakaszon a vízszín-esések alakulása (1901-1916) Vízszín-esés [cm/km] Szeged | Törökkanizsa | Zenta | Ada | Törökbecse átlag 3,24 2,48 2,41 2,53 maximum 8,28 12,92 6,93 5,32 minimum -0,75 -4,21 -2,26 -0,33 Tiszafüred és Taskony között erőteljes vízszín-esés csökkenés figyelhető meg. (-7,5 cm/km-ről 5,2 cm/km átlagos értékre csökkent 100 év leforgása alatt. Ami több mint 2 cm/km eséskülönbséget jelent.) Ez nagy valószínűséggel a Tisza „akarata" a szabályozás ellen. Ezen a szakaszon a Tisza számára még túl nagy volt a tervezett esés, ezért itt átalakította magának a medret. Sajnos a kiskörei vízlépcső megépítése után (1973.) már nem vizsgálhatjuk, meddig tartott volna ez az építő folyamat. A törökbecsei vízlépcső üzeme 1974 után Taskonyig vízszín-esés csökkenést eredményez a visszaduzzasztásával. Kivételt csak az amúgy is meglepetéseket tartogató Szolnok-Martfü-Tiszaug szakasz képez. Itt az esésekben nem tapasztalható különösebb változás. A táblázatban jól megfigyelhető az eséspulzálás a szomszédos mederszakaszok között, amit a két mellékfolyó meglétének, ill. a vezsenyi haj tű-kanyarnak, a szűk és széles medrek váltakozásának hatása eredményez. Taskony és Tiszabő, illetve Tiszaug és Csongrád között -4 cm/km az átlagos esés. Tiszabő és Martfű valamint Csongrád és Mindszent közötti szakaszokon a vízszín-esés átlagos értéke valamivel 3,0 cm/km fölött van. Martfű és Tiszaug, továbbá Szeged és Zenta között az esés átlaga már a hármat sem éri el (-2,8 cm/km). Ennél még kisebb az átlagos esés Algyő és Szeged között (2,3 cm/km). A legkisebb eséssel a Mindszent és Algyő közötti szakasz szállítja a vizet, mert a Szegednél beömlő Maros Mindszent irányában olyan sokszor visszaduzzaszt, hogy az átlagos vízszín-esés már a 2 cm/km-t sem éri el. A Szeged alatti szakaszon 190l-l916-ig rendel-