Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Ligetvári Ferenc: Emlékezés a modern vízügyi szolgálat megalapítójának, Kvassay Jenőnek (1850–1919) életútjáról, születése 160. évében

2 Emlékezés a modern vízügyi szolgálat megalapítójának, Kvassay Jenőnek (1850-1919) életútjáról, születése 160. évében Ligetvári Ferenc Szent István Egyetem, 2103. Gödöllő, Páter Károly u. 1. 1877-ben a Lánchíddal szemben álló „Nékó-ház" egyik harmadik emeleti, belső udvarra néző kis szobájába - az üvegajtós előtérben ülő irodatiszttel együtt - költözött be egy fiatal gépészmérnök. Egyedül volt és hivatali előzmények nélkül. Az akkor 27 éves Kvassay Jenőben itt érlelődött ki a kultúrmérnökség létrehozását megalapozó koncepciója, s ez volt az a hely, ahol lélekben megkezdte szervező munkáját. A XIX. század első negyedéig a vízépítés jóformán az empíria tudománya volt, mely főleg természeti megfigyeléseken alapult. Évtizedekkel később e tudás feledésbe merült, és minden folyószabályozást úgyszólván a mechanika és a matematika alapján kíséreltek megoldani. Az eredmények vitathatók voltak. Ezek figyelembe vételével Kvassay Jenő új szemléletet és gyakorlatot kívánt megteremteni, mert rájött, hogy a műszaki tevékenységek nemcsak technikai fogásokból állnak, hanem számos összefüggő biológiai hatásmechanizmussal is számolni kell. Ez korszakos felismerésnek számított. Elgondolásai nyomán épült fel az új vízgazdasági politika. A XIX. század derekán vízmentesítő munkálatok jelentették az első lépést, hogy a középkori állapotban lévő úttalan, irdatlan vizes és csak rideg marha tenyésztésére alkalmas Alföldből újkori értelemben vett kultúrterület váljék. Nagy erekkel, árterekkel, mocsarakkal, nádasokkal borított területek alakultak át növénytermesztési táblákká. Második lépés a vízhasznosítás és különösen az öntözések elterjesztése volt. A kultúrmérnökség feladata egyrészt a vizek kártételeit elhárító ún. vízrendészeti munkákból, másrészt a vízhasznosítási feladatok végzéséből áll. Csak e kettő összhangjának meghatározása esetén lehetséges valós eredményt elérni. A vízügyi munkák megindítására 1879-ben a törvényhozás 16400 forintot szavazott meg. E területen három évvel később új intézményként létrehozták a „Kultúrmérnöki Hivatalt", és ebben már 17 kultúrmérnök tevékenykedett. Az ország egész területét (és a helyszíni közvetlen kapcsolatok erősítését) figyelembe véve 8 kultúrmérnöki kerületet alakítottak ki. Az állami költségvetés 1890-ben már 229 ezer, 1900-ban 626, 1907-ben 913 ezer koronát biztosított. Az ország egész területét érintő vízgazdálkodási munka tehát gyors ütemben bővült, s 1914-ben 19 kultúrmérnöki kerület működött és ezekben már 95 mérnök alkotott. „1878-ban kapott megbízást az általa javasolt mezőgazdasági vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére, és vezetésére. Négy évtizeden keresztül a vízügyek legfőbb irányítójaként működése új korszakot jelentett a magyar vízépítés történetében. A vízgazdálkodás fejlesztése terén elért legjelentősebb eredményei a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezése és a távlati programok bevezetése voltak. Az intézmény 1879 -1918-ig - Kvassay vezetése alatt - kereken 2 millió há területen teremtette meg a korszerű mezőgazdasági termelés előfeltételeit

. Egyéb fontosabb eredményei: a vizek köztulajdon jellegét kimondó vízjog

i törvény (1885: XXIII.tc.), és a halászat

i törvény (1888:XIX.tc.) létrehozása, valamint a soroksári Duna-ág csatornázásának és a Bp.-csepeli Nemzeti- és Szabadkikötő építésének megkezdése (1910)...(...)...A kultúrmérnökség működési köre kiterjedt a belvízrendezésre és lecsapolásra, alagcsövezésre és öntözésre, a mederrendezésre és vízmosásmegkötésre, a halászati ügyek felügyeletére, valamint átmenetileg a közegészségügyi mérnöki szolgálat ellátására is ...(...)... Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága egyaránt jelentős." (Nagy, 1992) Szakirodalmi tevékenysége: 45 könyvet és 146 cikket írt, ezeken kívül megalapította és 1888-tól kezdődően három évtizeden át szerkesztette a mai napig is megjelenő Vízügyi Közleményeket. A kultúrmérnökök nemcsak a vízszabályozás műszaki terveit és a kivitelezési költségvetést készítették el, hanem a kivitelezés munkafázisait, anyagi és tárgyi eszközeit, sőt a munkaerőt is meg kellett szervezniük. Hamarosan kiderült, hogy ez utóbbi munkákhoz kellően képzett szaksegítség is szükséges. E (kétéves) képzés érdekében megteremtették Kassán a „Vízmester-iskolát", ahol 1884-ben már 32 növendék tanulhatott, és ők lettek a kivitelezés munkavezetői. Az 1880-as években a vízügyi szolgálat kettős feladat előtt áll: egyrészt meg kellett kezdeni a mezőgazdaság műszaki fejlesztését szolgáló vízrendezési munkálatokat (elsőként lecsapolást, talajjavítást), másrészt sürgősen fel kellett számolnia a Tisza-szabályozás végrehajtása során elkövetett hibákat. A kultúrmérnökség 4 évtized alatt összesen 737 hektáron végzett belvízrendezést lecsapolással. A folyók árvizeinek kiöntése elleni védekezés eredményeként az 1913. év végéig 3,83 millió hektárt mentesítettek. A kultúrmérnököknek minden időkben egyik legfontosabb feladata a vízszabályozás, illetve az áradások elleni védekezés volt. E területen nagy szemléleti és gyakorlati változás volt, hogy az okozatok elleni küzdelemben nemcsak műszaki megoldásokra hagyatkoztak, hanem az áradásokat kiváltó okokat, a veszélyeket is vizsgálták. Más jellegű tevékenységre volt szükség a vízmosások, vagy a nagyesésü patakok, folyók esetében, és más a síkságok vízfolyásainál. Az előbbieknél a vízmosásokat sövénnyel, kőgátakkal elzárni, a zúgó patakoknál a rétegek omlását, csuszamlását kellett megakadályozni, a meredek lejtőket teraszokra fektetve kiegyenlíteni. A síkságbeli lelassult, kanyargó folyók esetében egyes szakaszainak átvágásával lehetséges elérni a lefolyási sebesség növelését. Az átvágások önmagukban még nem voltak elegendőek, hiszen nem nélkülözhették a megfelelő méretű és építésű védőgátak kivitelezését, továbbá az árvízvédelem érdekében a szabad hullámterek kialakítását sem. Legelőször tehát a vízkárok elhárítására vonatkozó igény körvonalazódott (árvízvédelem, a víz rombolása el-