Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Emlékezés Dégen Imre és dr. Mosonyi Emil születésének századik évfordulóján

1 Emlékezzünk! A 2010. év vízügyeink XX. századi nagyjai,, Dégen Imre és dr. Mosonyi Emil születésének századik évfordulója Dégen Imre (1910. november 8.-1977. június 16.) Miskolcon született, Prágában és Bécsben folytatott mér­nöki tanulmányokat. 1932-től dolgozott magánmérnöki iro­dákban. 1944-től a debreceni ideiglenes kormány földbirtok rendezési szakértője (Nagy Imre miniszter mellett), majd é­veken át a Szövetkezetek Országos Szövetségében (ill. an­nak jogelődjeiben) látott el vezető tisztségeket. 1953. október l-jén jött létre a vízügyi főigazgatóság és 12 vízügyi igazgatóság. A főigazgatóság élére 1955. végén került Dégen Imre, aki e feladatát 20 éven át, 1975. végéig töltötte be. A megelőző 25 évben 10-en voltak hasonló tiszt­ségben, a következő 25 évben még többen. Dégen Imre a vízügyek érdekeit igyekezett képviselni a kormányok előtt, elődei és utódai inkább a kormányok érdekeit képviselték a vízügyek irányításában. Dégen Imre nevéhez fűződik a víz­ügyről szóló 1964. évi IV. törvény, benne a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmének megszervezése. Az árvíz-védekezés az 1954. évi nyári, és az 1956. évi téli jeges dunai árvíz során még szervezetlen volt, és gátsza­kadásos katasztrófákkal járt, hiszen a töltéseken több szer­vezet is irányíthatott. 1965-re a nyári dunai, majd 1970-re a tiszai árvízvédekezés szervezett, szakszerű és eredményes lett, mert Dégen Imre a vízügyi- és az azt segítő szerveze­tek felett kiharcolta az irányítás jogát. Egyúttal elérte, hogy dunai töltéseink magasabbak, tiszai töltéseink szélesebbek lettek. A belvíz-szivattyútelepek kapacitása a csatornaháló­zat fejlesztésével összességében elérte a Tisza közép-vízho­zamát. Az öntözött terület mezőgazdasági területeink 5 %­ára emelkedett, ami máig sajnálatosan 0,5 % alá süllyedt. Dégen Imre vezetése alatt az ország lakosságának 22 %­áról 70 %-ára nőtt ivóvíz-ellátottsága, 5 %-áról 35 %-ára csatornázottsága. Bevezette a szennyvízbírság intézményét. Eredményei ellenére a vízügyi szolgálatot „reakciós, kleri­kális, ellenforradalmár, nyugat-barát és pártszerütlen ele­mek" gyűjtőhelyeként jelölte az őt nyugdíjba küldő párt­vizsgálat 1975-ben. (1989-ben viszont új ellenségei szerint a vízügyi szolgálat már nem volt eléggé „zöldszínü". Me­gint az éppen időszerű boszorkányüldözésnek lett áldozata.) A tények és az idő ereje azonban képes az igazság állapotát helyreállítani: ebben mindig bízhatunk. Dégen Imre vezetésének időszakában épült meg a kiskö­rei (Tisza II) vízlépcső és öntözőrendszere, ekkor történt az Országos és Területi Vízgazdálkodási Keretterv II. változa­tának kidolgoztatása, s az Unesco nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamának hazai megszervezése. Ő maga a Budapesti Műszaki Egyetem oktatójaként a 60-as és 70-es években előadásokat tartott és tankönyveket adott ki. Dégen Imre tekintélyét nemcsak céltudatossága és hatá­rozottsága alapozta meg, hanem folytonos önképzéssel fej­lesztett szakismerete és áttekintő-képessége. A vízügyi szol­gálatnak elsődleges szakmai geijesztője volt, aki tisztelte a tudást, megkövetelte az ismeretszerzést, elvárta az új gon­dolatokat, az újra törekvést. Titkársága útján gyakran elké­rette egy-egy vízügyi tárgyú előadás anyagát, sőt a Hidroló­giai Társaság szak-ülésein néha váratlanul maga is megje­lent, és hallgatóként hozzászólt a tárgyalt kérdéshez. Dégen Imre volt a Magyar Hidrológiai Társaság Vásár­helyi Pál Díjjal történt első kitüntetettje 1971-ben. 1977-ben Gyöngyös közelében autóbaleset áldozata lett. Szavaival: A vízgazdálkodást csak magas fokú társadal­mi, erkölcsi és szakmai felelősségtudattal lehet folytatni. V.l. Dr. Mosonyi Emil (1910. november 10.-2009. április 24.) Budapesten született, a Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1934-ben. Tanársegédi évek után 1936-ban lépett tervező mérnökként az Országos Öntözésügyi Hivatal szol­gálatába. 1942-48 közt a Vízerőügyi Hivatal vezetője. 1948 -64 közt több vezető munkakört töltött be az Országos Vízü­gyi Hivatalban. A Budapesti Műszaki Egyetemen előadói tevékenységét 1948-ban kezdte. Tanszékvezetőként 1952-57 közt működött a II. sz. Vízépítéstani Tanszéken. 1947-ben megvédett doktori értekezésé ben tisztázta az észak-erdélyi és kárpátaljai hasznosítható hegyvidéki medencék hidroló­giai és vízerő-hasznosítási méretezésének kérdéseit. 1964-ig terjedő hazai munkássága tárgykörei: a hegyvi­déki víztározás és vízerő-hasznosítás, a Tisza hajózása, víz­erő-hasznosítása és az öntözés, az ország vízkészlet-gazdál­kodása, vízerő-hasznosítása: és az Országos Vízgazdálko­dási Keretterv (1954-ben I. változata) elkészítése. 1956. évi forradalmi tevékenysége következtében 1964­ben emigrációba kényszerült, s a Karlsruhe-i Egyetem pro­fesszori meghívását fogadta el. Bezárult a hazai, de meg­nyílt a teljes nyugati világ számára. Szervezője, vezetője, e­lőadója lett számos tudományos és műszaki konferenciának több európai, és más földrészeken lévő országban, mint pl. az USA, Kína, Brazília, India, Malajzia, Kanada, Szinga­púr, Egyiptom, Izrael, Pakisztán, Új-Zéland. Ezek tárgyköre a hidrológiától és alkalmazott hidraulikától kezdve a víz­készlet-gazdálkodáson, vízügyi létesítmények gazdaságos­sági és költségfelosztási vizsgálatán, vízerő-hasznosításon, ármentesítésen, belvízi hajózáson, modellkísérleteken át a kérdések széles spektrumára terjedt. A Vízerő-hasznosítás c. fő műve magyar, német, angol, és kínai nyelven jelent meg. A hidraulika műszaki vonatko­zásai mellett több publikációban a hidrológiában elért kuta­tási eredményeiről számolt be. 200-nál több szakcikket írt. Hozzájárulását a mérnökképzéshez világszerte elismerték, amint ezt előadói és professzori meghívásai jelzik az USA. Hollandia, Norvégia, Pakisztán és Új-Zéland egyetemeire. Dr. Mosonyi Emil legnevezetesebb mérnöki alkotásai: a tiszalöki vízlépcső, a Fekete-erdő szivattyús energiatározói, a Kehl-i árvízvédelmi bukó a Rajnán, a Majna-Duna Csa­torna hajózsilipjei. Argentínában és Paraguayban a Parana folyó Yacyreta többcélú vízerő-hasznosítása. Malawiban a Shire folyóvölgy előtanulmánya.. Elismerései közül itt csak néhány: a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagsága, a BME adományozta dr. h. c. cím, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Mérnöki Ka­mara tiszteleti tagsága, a Széchenyi-díj, a Nemzetközi Víze­rő Szövetség (IHA) Mosonyiról elnevezett díja. Dr. Mosonyi Emil a németországi Singen városában halt meg, majd Budapesten temették el. Szavaival: Távúk lefutása után az elfáradó versenyzők a következő, friss erőben lévő váltótársuknak adják át a stafétabotot. Valamennyien egy ilyen staféta tagjai va­gyunk. Az idősebb nemzedék csaknem valamennyi tagja átadja a fáklyát fiatalabb követőjének. A fiatalabb nemze­dék feladata viszont a tanulás, a tapasztalás, majd végül e­lődeik eredményeinek tökéletesítése. És itt a tökéletesíté­sen van a hangsúly, mert a következő nemzedék kiteljesíti és tökéletesíti elődei teljesítményét Azt az állítást is meg merem kockáztatni, hogy a jó tanár korábbi hallgatójától is képes tanulni Ez az emberi fejlődés örök törvénye. V.l.

Next

/
Thumbnails
Contents