Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Emlékezés Dégen Imre és dr. Mosonyi Emil születésének századik évfordulóján

1 Emlékezzünk! A 2010. év vízügyeink XX. századi nagyjai,, Dégen Imre és dr. Mosonyi Emil születésének századik évfordulója Dégen Imre (1910. november 8.-1977. június 16.) Miskolcon született, Prágában és Bécsben folytatott mérnöki tanulmányokat. 1932-től dolgozott magánmérnöki irodákban. 1944-től a debreceni ideiglenes kormány földbirtok rendezési szakértője (Nagy Imre miniszter mellett), majd éveken át a Szövetkezetek Országos Szövetségében (ill. annak jogelődjeiben) látott el vezető tisztségeket. 1953. október l-jén jött létre a vízügyi főigazgatóság és 12 vízügyi igazgatóság. A főigazgatóság élére 1955. végén került Dégen Imre, aki e feladatát 20 éven át, 1975. végéig töltötte be. A megelőző 25 évben 10-en voltak hasonló tisztségben, a következő 25 évben még többen. Dégen Imre a vízügyek érdekeit igyekezett képviselni a kormányok előtt, elődei és utódai inkább a kormányok érdekeit képviselték a vízügyek irányításában. Dégen Imre nevéhez fűződik a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény, benne a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmének megszervezése. Az árvíz-védekezés az 1954. évi nyári, és az 1956. évi téli jeges dunai árvíz során még szervezetlen volt, és gátszakadásos katasztrófákkal járt, hiszen a töltéseken több szervezet is irányíthatott. 1965-re a nyári dunai, majd 1970-re a tiszai árvízvédekezés szervezett, szakszerű és eredményes lett, mert Dégen Imre a vízügyi- és az azt segítő szervezetek felett kiharcolta az irányítás jogát. Egyúttal elérte, hogy dunai töltéseink magasabbak, tiszai töltéseink szélesebbek lettek. A belvíz-szivattyútelepek kapacitása a csatornahálózat fejlesztésével összességében elérte a Tisza közép-vízhozamát. Az öntözött terület mezőgazdasági területeink 5 %ára emelkedett, ami máig sajnálatosan 0,5 % alá süllyedt. Dégen Imre vezetése alatt az ország lakosságának 22 %áról 70 %-ára nőtt ivóvíz-ellátottsága, 5 %-áról 35 %-ára csatornázottsága. Bevezette a szennyvízbírság intézményét. Eredményei ellenére a vízügyi szolgálatot „reakciós, klerikális, ellenforradalmár, nyugat-barát és pártszerütlen elemek" gyűjtőhelyeként jelölte az őt nyugdíjba küldő pártvizsgálat 1975-ben. (1989-ben viszont új ellenségei szerint a vízügyi szolgálat már nem volt eléggé „zöldszínü". Megint az éppen időszerű boszorkányüldözésnek lett áldozata.) A tények és az idő ereje azonban képes az igazság állapotát helyreállítani: ebben mindig bízhatunk. Dégen Imre vezetésének időszakában épült meg a kiskörei (Tisza II) vízlépcső és öntözőrendszere, ekkor történt az Országos és Területi Vízgazdálkodási Keretterv II. változatának kidolgoztatása, s az Unesco nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamának hazai megszervezése. Ő maga a Budapesti Műszaki Egyetem oktatójaként a 60-as és 70-es években előadásokat tartott és tankönyveket adott ki. Dégen Imre tekintélyét nemcsak céltudatossága és határozottsága alapozta meg, hanem folytonos önképzéssel fejlesztett szakismerete és áttekintő-képessége. A vízügyi szolgálatnak elsődleges szakmai geijesztője volt, aki tisztelte a tudást, megkövetelte az ismeretszerzést, elvárta az új gondolatokat, az újra törekvést. Titkársága útján gyakran elkérette egy-egy vízügyi tárgyú előadás anyagát, sőt a Hidrológiai Társaság szak-ülésein néha váratlanul maga is megjelent, és hallgatóként hozzászólt a tárgyalt kérdéshez. Dégen Imre volt a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál Díjjal történt első kitüntetettje 1971-ben. 1977-ben Gyöngyös közelében autóbaleset áldozata lett. Szavaival: A vízgazdálkodást csak magas fokú társadalmi, erkölcsi és szakmai felelősségtudattal lehet folytatni. V.l. Dr. Mosonyi Emil (1910. november 10.-2009. április 24.) Budapesten született, a Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1934-ben. Tanársegédi évek után 1936-ban lépett tervező mérnökként az Országos Öntözésügyi Hivatal szolgálatába. 1942-48 közt a Vízerőügyi Hivatal vezetője. 1948 -64 közt több vezető munkakört töltött be az Országos Vízügyi Hivatalban. A Budapesti Műszaki Egyetemen előadói tevékenységét 1948-ban kezdte. Tanszékvezetőként 1952-57 közt működött a II. sz. Vízépítéstani Tanszéken. 1947-ben megvédett doktori értekezésé ben tisztázta az észak-erdélyi és kárpátaljai hasznosítható hegyvidéki medencék hidrológiai és vízerő-hasznosítási méretezésének kérdéseit. 1964-ig terjedő hazai munkássága tárgykörei: a hegyvidéki víztározás és vízerő-hasznosítás, a Tisza hajózása, vízerő-hasznosítása és az öntözés, az ország vízkészlet-gazdálkodása, vízerő-hasznosítása: és az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1954-ben I. változata) elkészítése. 1956. évi forradalmi tevékenysége következtében 1964ben emigrációba kényszerült, s a Karlsruhe-i Egyetem professzori meghívását fogadta el. Bezárult a hazai, de megnyílt a teljes nyugati világ számára. Szervezője, vezetője, előadója lett számos tudományos és műszaki konferenciának több európai, és más földrészeken lévő országban, mint pl. az USA, Kína, Brazília, India, Malajzia, Kanada, Szingapúr, Egyiptom, Izrael, Pakisztán, Új-Zéland. Ezek tárgyköre a hidrológiától és alkalmazott hidraulikától kezdve a vízkészlet-gazdálkodáson, vízügyi létesítmények gazdaságossági és költségfelosztási vizsgálatán, vízerő-hasznosításon, ármentesítésen, belvízi hajózáson, modellkísérleteken át a kérdések széles spektrumára terjedt. A Vízerő-hasznosítás c. fő műve magyar, német, angol, és kínai nyelven jelent meg. A hidraulika műszaki vonatkozásai mellett több publikációban a hidrológiában elért kutatási eredményeiről számolt be. 200-nál több szakcikket írt. Hozzájárulását a mérnökképzéshez világszerte elismerték, amint ezt előadói és professzori meghívásai jelzik az USA. Hollandia, Norvégia, Pakisztán és Új-Zéland egyetemeire. Dr. Mosonyi Emil legnevezetesebb mérnöki alkotásai: a tiszalöki vízlépcső, a Fekete-erdő szivattyús energiatározói, a Kehl-i árvízvédelmi bukó a Rajnán, a Majna-Duna Csatorna hajózsilipjei. Argentínában és Paraguayban a Parana folyó Yacyreta többcélú vízerő-hasznosítása. Malawiban a Shire folyóvölgy előtanulmánya.. Elismerései közül itt csak néhány: a Magyar Tudományos Akadémia tagsága, a BME adományozta dr. h. c. cím, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Mérnöki Kamara tiszteleti tagsága, a Széchenyi-díj, a Nemzetközi Vízerő Szövetség (IHA) Mosonyiról elnevezett díja. Dr. Mosonyi Emil a németországi Singen városában halt meg, majd Budapesten temették el. Szavaival: Távúk lefutása után az elfáradó versenyzők a következő, friss erőben lévő váltótársuknak adják át a stafétabotot. Valamennyien egy ilyen staféta tagjai vagyunk. Az idősebb nemzedék csaknem valamennyi tagja átadja a fáklyát fiatalabb követőjének. A fiatalabb nemzedék feladata viszont a tanulás, a tapasztalás, majd végül elődeik eredményeinek tökéletesítése. És itt a tökéletesítésen van a hangsúly, mert a következő nemzedék kiteljesíti és tökéletesíti elődei teljesítményét Azt az állítást is meg merem kockáztatni, hogy a jó tanár korábbi hallgatójától is képes tanulni Ez az emberi fejlődés örök törvénye. V.l.