Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

4. szám - Babák Krisztina: Alföldi folyóink ártérfejlődési kutatásai a XX. század elejétől napjainkig

BABÁK K..: Altoldi folyóink ártér-fejlődése 45 fológiai változásokhoz vezethet. Véleményük szerint a Tisza vizsgált szakaszán a számított átlagos feliszapolódási ráta 0,77 cm/év. Hullámtér feltöltődési vizsgálatok direkt mérésekkel Borsy Z. (1972) a Szatmári-síkságon, az 1970-es szamosi árvíz után végzett üledék- és morfológiai vizsgálatokat. Megfigyelése szerint a legvastagabb üledék (0,20,8 m) a folyópart közvetlen közelében rakódott le. A medertől távolodva az üledék vastagsága gyorsan csökkent és a gátaknál már csak egy vékony hártya akkumulálódott. Megállapította, hogy a parttól távolodva az üledék szemcseösszetétele többnyire finomodik, a gátak mellett sok helyen már teljesen finomszemü üledék telepedett le. Véleménye szerint a Szamoson a gátak megépítése óta a hullámtér helyenként már észrevehetően (szemmel láthatóan) magasodott a gátakon kívül fekvő részekhez viszonyítva. így Borsy Z. (1972) szerint, ha a Szamos medre a magyarországi szakaszán nem mélyülne évenként mintegy 0,01 m-t, a hullámtér feltöltődése miatt előbb-utóbb gondolni kellene a gátak magasítására. Nagy I. és társai (2001) a hullámtéri lerakódást vizsgálták. Megállapították, hogy a töltésezés hatására megváltozott a hullámtéren (ártéren) belüli vízmozgás sebessége, annak hordalékszállítási kapacitása, az üledéklerakódás mértéke, illetve a lerövidített folyómeder hidrológiai jellemzői is. Kijelentették, hogy az árvíz levezetésében fontos szerepet kapnak a több kilométer széles hullámterek. Mivel az övzátonyok a szabályozások óta folyamatosan fejlődnek, megvizsgálták a Szolnoknál található, ma is épülő övzátonyt, amely egy-egy árvíz alkalmával akár 0,45 m-t is növekedett. Schweitzer F. (2001, 2003, 2004) a magyarországi folyószabályozások geomorfológiai vonatkozásait vizsgálta. Véleménye szerint a Tisza hordalékszállító képessége mindig is nagy volt, azonban a vízgyűjtő területeken bekövetkezett robbanásszerű urbanizációs változások ezt a természetes hordalékszállítást megnövelték. így bizonyos szakaszokon a hullámterek feliszapolódása és felszínfejlődése jelentősen felgyorsult a szabályozások óta eltelt 150 év alatt. Mérésekkel igazolta, hogy a HármasKörös hullámtere Békésszentandrás térségében 1,6-1,8 métert magasodott a szabályozások óta. Vizsgálta és értelmezte azokat az okokat, az 1850-es évektől kezdve amikor az első gátak megépültek - elvezettek a gátak koronamagasságának hat-hét alkalommal történő megemeléséhez. Szlávik L. (2001) vízügyi felmérések alapján állapította meg a hullámtér, a parti sáv és az övzátonyok feliszapolódását a Tisza alsó- és középső szakaszán. 19761983 közötti időszakban a mérések szerint a Tisza alsó szakaszán a hullámtér feliszapolódása átlagosan 0,01 m/ év volt. Ugyanezen időszak alatt vizsgálta a parti sáv feltöltődését, az övzátonyok létrejöttét Kisköre-Szeged között, ahol a feliszapolódás 0,05 m/év volt, amely a hullámtéri átlag ötszöröse. Kiss T. és társai (2002) a recens üledék-felhalmozódás sebességének vizsgálatát végezték el az Alsó-Tiszán. Az 1998. évi őszi árvíz óta direkt módszerrel mérik a hullámtéren felhalmozódott friss üledék vastagságát. Az általuk vizsgált - Mindszenttől K-DK-re, a 212-216 fkm között - hullámtérről egy részletes geomorfológiai térképet (1:5 000 méretarányú) készítettek, amelyen feltüntették a főbb felszínalakító folyamatokat és felszín-formákat. A kijelölt területen, előre meghatározott, a Tiszára merőleges szelvények mentén gyűjtöttek, egymástól azonos távolságra (20 méterenként), a jobb és bal parton egyaránt. így összesen közel 200 ponton mérték meg a lerakódott üledék vastagságát. Az egyes pontokról begyűjtött minták szemcseösszetételét a Köhn-féle iszapolással és szitálással határozták meg. Az érintett területen a vizsgált árvizek (1998-2001) által lerakott üledék átlagos vastagsága 20,5 mm volt, amelynek nagy része a 1020 méteres parti sávban akkumulálódott. Véleményük szerint az átfolyási szelvény területe a fenti időszakban 0,3 %-kal csökkent. Schweitzer F. és társai (2002, 2008) a hullámtéri lerakódást elemezték a Közép-Tisza térségében. Kijelentették, hogy a hullámtéri feltöltődés mértékét még hosszabb Tisza szakaszon sem lehetséges egyetlen éves, vagy akár egyetlen árvízre vonatkozó átlagértékkel kifejezni. l3

7Cs segítségével (Csernobil) megállapították az üledék-összletek korát is. Az általuk végzett szolnoki vizsgálatok meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak ahhoz, hogy az „övzátony" képződése a folyószabályozást követően is folytatódott, és a legutóbbi nagy árvizek során kb. 0,1 m/ nagy árvíz ütemben ma is tart. Véleményük szerint az „övzátony", parti gát megnöveli a középvízi meder méreteit, valamint annak vízszállító képességét és befolyásolja a hullámtér víz- és hordalékszállító képességét is. Balogh J. és társai (2005) a Közép-Tisza mente geomorfológiai adottságainak és a hullámterek feliszapolódásának vizsgálatát végezték el. A kutatás során a két Tisza-szakaszról és egy kanyarulatról készült tematikus geomorfológiai térkép: a Vezsenyi-öblözet területéről I: 10 000-es, a Szolnok-Szajol és Szolnok-Vezseny közötti szakaszról 1:25 000-es méretarányban. A Szolnok 1/3 szelvényben 1-2 méter, a Vezsenyi-öblözetben 0,4-0,75 méter a Tisza hordalékfeltöltése. Kiss T. és társai (2004) az üledék-felhalmozódás mértékét vizsgálta a Maros és az Alsó-Tisza hullámterén. A kutatási célkitűzésűk az volt, hogy a méréseket több pontra, két folyó hullámterére is kiterjesszék, így minél pontosabban, több módszert felhasználva határozzák meg az akkumuláció mértékét a szabályozások óta eltelt időszakban. Két mintaterületet választottak ki a Tisza (Mártélyi Tisza-ártér-Mártélytól K-re található 204-205 fkm között) és a Maros (Makói Maros-ártér - Makótól délre lévő ártéri öblözet) egy-egy hullámtéri öblözetében. A vizsgálati módszerek változatos képet mutatnak: üledékvizsgálat, szemcseeloszlási vizsgálat, mágneses szuszceptibilitás, radiometrikus kormeghatározás, pollen-vizsgálat. A mérések eredménye, hogy a Tisza hullámterén a feltöltődés mértéke az egykori meder közvetlen közelében a szabályozások óta 0,88 m, a hullámtér belső részén 0,32 m hordalék rakódott le. A Maros hullámterén, az egykori Maros kanyarulat külső ívéhez kapcsolódó folyóháton, amely a hullámtér egyik legmagasabb részén (84 m) helyezkedik el, a kanyarulat levágása óta (1842-1850) 0,38 m üledék halmozódott fel. Sándor A. és Kiss T. (2006, 2007) a Közép- és AlsóTiszán vizsgálták a hullámtéri üledék-felhalmozódás mértékét egy Szolnoktól keletre lévő közép-tiszai és egy