Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

3. szám - Langó Zsuzsanna–Balázs Zoltán: A gyömrői Tófürdő története

13 A gyömrői Tófürdő története Langó Zsuzsanna, Balázs Zoltán 1141. Budapest, Szomolány köz 12. e-mail: langozsuzsanna@yahoo.co.uk Kivonat: Gyömrő Budapest agglomerációjában, dél-keleti irányban fekvő kisváros. Tófürdőjét az 1920-as évek közepén a híres tüdőgyógyász, és a hidroterápia egyik hazai szaktekintélye, Okolicsányi-Kuthy Dezső professzor hozta létre. A tó vizét egészséges emberek fürdőzésére és reumatikus betegségben szenvedők gyógyítására ajánlotta. A második világháború titán a tófürdő pusztulásnak indult és forrásai elapadtak. Gyömrő Önkormányzata 2004-2007 között felújítatta a strandot és vízutánpótlás biztosításával a gyömrői fürdőélet újra virágzásnak indult. Kulcsszavak: Gyömrő-tófürdő, Okolicsányi-Kuthy Dezső, balneológia Gyömrő már a múlt század húszas évei óta ismert volt Tófurdőjéről a pesti polgári körökben. Néhány évtizedes pezsgő fürdőéletét a II. világháború elsodorta, de a XXI. században újra felfedezték és újjávarázsolták. Kövessük nyomon a Tófürdő történetét és ismerjük meg a felfedezőt! A paleolit kortól lakott Gyömrő Budapesttől 27 km-re DK-i irányban, a Gödöllői-dombság peremén, a Cserhát déli, dél-keleti nyúlványán, a Monori-Irsai halomvidék találkozásánál helyezkedik el. Geológiai vizsgálatok alapján régóta ismert, hogy a terület alatt nagy kiterjedésű, vízben gazdag réteg van. A völgyekben a talajvíz a felszínhez közel helyezkedik el, a terület gazdag feltörő forrásokban. Két jelentősebb patakja, a kelet felé haladó és a Tiszába ömlő Alsó-Tápió, és a nyugati irányban folyó Halas patak, amely Soroksárnál ömlik a Kis-Dunába. A térségben a felszín közelében felső-pannóniai eredetű, nagy vastagságú agyagos homok és homokrétegek találhatók, így nem meglepő, hogy az ember igen korán felismerte az agyag bányászatában rejlő lehetőségeket. Cserépedényeket és töredékeket már a neolitikum időszakától találtak itt a régészek. A fellendülő iparosodás korában, miután megépült a Rákos-Újszász közötti vasútvonal, 1890-ben Gyömrői Aurél téglagyárat és gőzmalmot építetett a területen. 1914-ben a gyár kapacitását jelentősen növelték, így napi 85 köbméter agyagot bányásztak, amelynek az lett a következménye, hogy az 1915-16 években a téglagyár agyagbányáját elöntötte a földből feltörő víz. A forrást több vagon cementtel próbálták eltömni és egy átvágással lefolyást biztosítani a Tőzeges tó felé. Ennek ellenére az agyagbánya üregét elárasztotta a víz. A téglagyár működését így 1916-ban véglegesen beszüntették, a bányató és környezete az ún. Aprófának nevezett erdős terület évekig elhagyatottá vált. Az 1920-as évek elején azonban Okolicsányi-Kuthy Dezső tüdőgyógyász professzort, az Erzsébet Királyné Szanatórium igazgató-főorvosát (ma Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet) megragadta a csendes tóban rejlő lehetőség. Géza fiánál (gyömrői földbirtokos és a Teleki család intézője volt 1931-ig) tett látogatásai során a tó partján barangolt, és élvezte a környék kellemes mikroklímáját, betegeire gondolt. Ez a hely alkalmas lehet egy üdülőközpont kiépítésére. Talán tudomására jutott az a történet, hogy az 1848-49-es szabadságharc előtti években Kossuth Lajos húgának, a tüdőbeteg Emíliának a tudós doktorok a cserhát-aljai Gyömrőt ajánlották gyógyulásra. Kossuth Lajos földbirtokot vásárolt itt, ahol Emília meggyógyult. Okolicsányi-Kuthy professzor 1923-24-ben megvásárolta a tavat és környékét, részben a községtől, részben pedig magántulajdonosoktól, majd szabad strand kialakításába kezdett. A lebontott téglagyár tégláit felhasználva kabinokat építtetett, és hamarosan pezsgő fürdőélet bontakozott ki a hajdanvolt téglagyár agyagbányájának a helyén. Az omladozó, meredek partfal megtámasztására tégla mellvédet építettek vaskorláttal, ahonnan kitűnő kilátás nyílt a tó legnagyobb és főleg sekélyebb részére. Közbenjárására 1927-ben megnyílt a Tófürdő vasúti állomás, ahogy a helyiek nevezték a „Kisállomás". 1935-ben megépült az alsó tégla kabinsor az egykori csillepálya helyén, közben kialakítottak egy vízilabda pályát, valamint egy 50 méteres úszópályát. A vízi mentésről is gondoskodtak, a vízi mentő stégen a nyitástól a zárásig kiképzett vízi mentő fiatalember tartózkodott mindig rajtra kész egypár evezős hajóval, felszereléssel. Már 1928-ban volt egy kisebb vendéglő helyiség is a mélyvíz mellett. 1938-ban pedig Trunetz Lipót megnyitotta a cukrászda kioszkot. 1935-41 között Gyömrő állandó 7000 lakosa mellett nyár-időben 3000-rel nőtt az itt tartózkodók száma. 1941 nyaráig élénk fürdőélet folyt a községben. A polgári középosztályhoz tartozó, főleg kőbányai, angyalföldi tisztviselő-családok szobákat, házakat béreltek, vásároltak vagy villákat építettek itt, és a családfők innen jártak be naponta a közeli főváros hivatalaiba, gyáraiba. Feleségeik és a gyerekeik pedig gondtalan hónapokat töltöttek el Gyomron. A munkájukat elvesztett téglagyári alkalmazottak, munkások megélhetéshez jutottak a vendégek kiszolgálásából. Egyre gazdagodott a település, csak a felfedező és a tulajdonos, Okolicsányi-Kuthy professzor nem húzott hasznot belőle. A háború utáni években az utódoktól még a tó tulajdonjogát is elvették. 1945-ben a helyi kommunista vezetés véres öldöklése során a tóba számos embert belelőttek és sokáig a közegészségügyi szervek tiltották a vízben való fürdőzést. A források lassan eltömődtek, a vízhozam megcsappant, ami összefüggésben állhatott azzal a ténnyel, hogy az 1926-ban ivóvíz-nyerésre fúrt ártézi kútból nagy mennyiségű vizet használtak fel. Az 1950-es évek végén horgásztó kialakítása céljából szétválasztották a tavat egy gáttal, jórészt kiirtották a nádast, így megszűnt az öntisztulás, a vízcsere a sekély víz és a mély víz között, amely eliszapolódáshoz, posványosodáshoz vezetett. 1985-ben a tó víz-utánpótlására újabb kutat fúrtak, de sem ez, sem az 1992-től indított kísérletek nem jártak sikerrel a strand rendbehozatalára. 2004-2007 között, megfelelő anyagi forrás segítségével felújított rétegvizes, ivóvíz minőségű 78 m mély kútból (200 köbméter/perc) biztosítják a tó vízcseréjét. Dr. Okolicsányi-Kuthy Dezső (1867-1947) orvos, egyetemi magántanár, királyi tanácsos, a tó felfedezője Okolicsányi-Kuthy Dezső tüdőgyógyász professzor anyai ágon a Felvidékről szerteágazott történelmi Okolicsányi család sarja, 1867-ben, egy Bécsbe tartó hajón született. Idősb Kuthy Dezső (a Nemzeti Múzeum entomológusa) és Kállay Katalin házasságából. Kuthy Dezső dr.-t anyai nagyanyjának, Szidóniának fivére, Okolicsányi István (1848/49-es honv. fhdgy. később közjegyző és királyi tanácsos) fogadta örökbe , a király 1907. júl. 4-én Bécsben kelt engedélyével. így lett a professzor, a kiterjedt Okolicsányi nemzetség kettős nevet viselő teljes jogú ágának alapító atyja. Három házasságából két fia és egy leánya született. Az orvosi hivatást Zoltán fia és az ő leszármazottai; Ilona leánya, Bea unokája vitték tovább, a belgyógyászat területén. Orvosi pályára készül Ilona egyik leányunokája, tehát a pro-