Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

174. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. Imsiridou, A., Karakousis, Y., Triantaphyllidis, C. (1997): Genetic Po­lymorphism and Differentiation Among Chub Leuciscus cephalus L. (Pisces, Cyprinidae) Populations of Greece. Biochemical Syste­matics and Ecology Vol. 25. No. 6: 537-546. Klingenberg, C. P. (2008): MorphoJ. Faculty of Life Sciences, Univer­sity of Manchester, UK. http://www.flvwings.org.uk/Mor p hoJ pag­e.htm Lehoczky, I., Jeney, Zs., Magyary, I., Hancz, Cs., Kohlmann, K. (2005): Preliminary data on genetic variability and purity of com­mon carp (Cyprinus carpio L.) strains kept at the live gene bank at Research Institute for Fisheries, Aquaculture and Irrigation (HAKI) Szarvas, Hungary. Aquaculture 247: 45-49. Memis, D., Kohlmann, K. (2006): Genetic characterization of wild common carp (Cyprinus carpio L.) from Turkey. Aquaculture 258: 257-262. Mérigot, B., Letourneur, Y. (2007): Characterization of local populati­ons of the common sole Solea solea (Pisces, Soleidae) int he NW Mediterranean through otolith morphometrics and shape analysis. Mar. Biol. 151:997-1008. Poulet, N., Reyjol, Y., Collier, H„ Lek, S. (2005): Does fish scale mor­phology allow the identification of populations at a local scale? A case study for rostrum dace Leuciscus leuciscus burdigalensis in River Viaur (SW Francé). Aquatic Sciences 67: 122-127. Rasband, W.: ImageJ 1.38x. National Institutes of Health, USA, http:// rsb.info.nih.gov/ij/ Abstract: Richards, R. A., Esteves, C. (1997): Stock-Specific Variation in Scale Morphology of Atlantic Striped Bass. Transactions of the American Fisheries Society 126: 908-918. Rogers, S. M., Campbell, D., Baird, S. J. E., Danzmann, R. G., Bemat­chez, L.(2001): Combining the analyses of introgressive hybridiza­tion and linkage mapping to investigate the genetic architecture of population divergence int he lake whitefish (Coregonus clupeafor­mis, Mitchill). Genetica 111: 25-41. Rohlf, F. J. (2008a): tpsUtil, filé utility program, version 1.4. Depart­ment of Ecology and Evolution, State University of New York at Stony Brook. Rohlf, F. J. (2008b): tpsDig, digitize landmarks and outlines, version 2.11. Department of Ecology and Evolution, State University of New York at Stony Brook.. Sumer, S., Kovác, V., Povz, M., Slatner, M. (2005): External morpho­logy of a Slovenian population of pumpkinseed Lepomis gibbosus (L.) from a habitat with extreme thermal conditions. J. Appl. Icht­hyol. 21: 306-311. Trapani, J. (2003): Geometric morphometric analysis of body-form va­riability in Cichlasoma minckleyi, the Cuatro Cienegas cichlid. En­vironmental Biology of Fishes 68: 357-369. Watkinson, D. A., Gillis, D. M. (2005): Stock discrimination of Lake Winnipeg walleye based on Fourier and wavelet description of sca­le outline signals. Fisheries Research 72: 193-203. Keywords: In fishes, population discrimination and species identification could be difficult. Mostly two methods have been used in Hungary for this. One possibili­ty is to use traditional morphometrics, when numerous length-parameters are compared. The other solution is the usage of genetic markers, which is an expensive and complicated method. The method we examined has been used by scientists in other countries from the early '80s. It is based on geomet­ric morphometrics, what we used to compare fish scales. We examined two cyprinid species, carp (Cyprinus carpio L.) and Prussian carp (Carassius gubelio Bloch) to find out if they can be distinguished by their scales. With this, we would like to introduce a cheap, fast and a sparing method. scale, geometric morphometrics, landmark, Carp, Prussian carp. Kovaalga összetétel a Balaton különböző aljzatain Stenger-Kovács Csilla és Padisák Judit Pannon Egyetem, Analitikai, Környezettudományi és Limnológiai Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék H-8201, Veszprém, Pf. 158. email: stenger.kovacs@almos.uni-pannon.hu Kivonat:2005-ben és 2007-ben sor került a Balaton különböző aljzataihoz tapadt bentikus kovaalgák felmérésére. Négy különböző szubsztrátról (nád, kő, iszap, stég) gyűjtöttünk élőbevonatot. A minták minőségi és mennyiségi analízise után nyilvánvalóvá vált a tóban élő kovaalga fajok száma és diverzitása kiemelkedően magas. Az iszapminták kovaalgái mind fajszámukat mind összetételüket tekintve jelentősen eltértek a többitől. A nád és kő kovaalga összetételét sokkal inkább hely, mint szubsztrát specifikusnak találtuk. A TDIL tavi kovaalga index alapján a tó állapota a legtöbb esetben jó, a TDIL index értékeit és a minősítést a szubsztrát típusa nem befolyásolja. Kulcsszavak: kovaalga, tó, TDIL, ökológiai állapot, szubsztrát, Víz Keretirányelv Bevezetés és célkitűzések Balaton aljzataihoz ma már a mesterséges parti kőszórások Jól ismert, hogy a Balaton a világ egyik legkutatottabb is hozzá tartoznak (jelentős hányadát képezik azon felüle­tava, kovaalga flórája és összetétele azonban kevésbé is­mert. Florisztikai vizsgálatot elsőként Pantocsek József vég­zett az 1900-as évek elején, a megtalált fajokat saját rajzai­val illusztrálta (Pantocsek, 1901). Ezt követően Gallik (1926), Szemes (1957) és Tamás (Tamás és Gellért, 1958; Tamás, 1963) közölt adatokat. Hajós Márta paleolimnológi­ai munkájából Buczkó (2005) készített részletesebb fajlistát a Balatonról. Tudásunk azonban mind a mai napig időben és térben is sporadikus. Az elmúlt években a recens, bevonatalkotó kovaalgák ta­nulmányozása felértékelődött hazánkban is, mivel a Víz Ke­retirányelv (EC, 2000) javasolja ezen élőlénycsoport vizs­gálatát, hiszen az ökológiai állapot becslésére kiválóan al­kalmas (Round, 1991). Ennek köszönhető, hogy mára már néhány újabb tanulmány (Ács és mtsi., 2007) született a tó kovaalga közösségeiről és migrációjukról (Bányász és Vö­rös, 2007). Az ökológiai vízminősítés alapja a pontos fajha­tározás, ehhez pedig pontosan kell ismernünk a tóban, és a tó különböző aljzatain előforduló fajokat, valamint azt, hogy a tó ökológiai állapotának becslése függ-e attól, hogy milyen szubsztrátról vesszük a mintát. Anyag és módszer 2005. augusztus 23-30. között a Balaton 21 mintavételi helyéről, minden helyről három különböző szubsztrátról (nád, iszap, vasstég) történt mintavétel (1. ábra). Mivel a teknek, melyen bevonat alakulhat ki), ezért 2007 tavaszán 4 hónapon át 6 különböző mintavételi helyről (1. ábra) vet­tünk bevonatmintát kőről és nádról. A mintavételek a nem­zetközi ajánlás szerint történtek (King és mtsi., 2006). A mintákat forró hidrogén-peroxidos roncsolás (Ács és mtsi., 2004) és beágyazás után Zeiss Imager Al fénymikroszkóp­pal PLAN-Apochromat lOOx 1.4/végtelen Oil Dic lencsével vizsgáltuk, a fotókat (/. melléklet) AxioCam Mrc 5. kame­rával készítettük. A határozáshoz a következő irodalmakat használtuk fel: Krammer és Lange-Bertalot (1991-2000), Lange Bertalot (1995-2002) és Krammer (2002). © 2005-ös mintavételi helyek • 2007-es mintavételi helyek 1. ábra: A 2005- és 2007-ben gyűjtött minták vételi helyei Eredmények és értékelés 2005-ös mintákban összesen 229 fajt azonosítottunk. A fajszám jelentősen különbözött a 3 szubsztráton. A legfaj­gazdagabbnak az iszap mintákat találtuk (188 fajjal). A ná­don 127 fajt azonosítottunk és csupán 73-at találtunk a stég-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents