Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
102 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. számára. A kisebb exuvium-számért természetesen a gyűjtőhely kövezettsége mellett más tényezők, mint például az üledék szemcseösszetételében, a mederalkatban, az áramlási sebességben fennálló különbségek is okolhatók lehetnek. 1. táblázat A folyami szitakötők exuviumainak átlagos száma és egymáshoz viszonyított aránya a Szamos olcsvai szakaszán Taxon 20 m-re számított exuviumszám 20 m-re számított össz. exuviumszám %-os arány Gomphus vulgatissimus Ophiogomphus cecilia Onychogomphus forcipatus Gomphus flavipes 31 40 0,7 63 135 23,02 29,7 0,5 46,78 A folyami szitakötőkkel kapcsolatos közleményekben a kirepüléskor tapasztalható ivararány tekintetében — más nagy-szitakötőkhöz hasonlóan - rendszerint a nőstények fölényét állapítják meg (SUHLING és MÜLLER 1996), ami egyesek szerint a territorialitással, mások szerint a hím lárvák nagyobb mortalitásával függ össze (JAKAB 2006). Saját eredményeink az O. cecilia és a G. flavipes esetében a nőstények nagyobb arányú előfordulását nem erősítik meg (2. táblázat). Ha az ivararány változását vesszük szemügyre a kirepülési periódus során (2. ábra), mindhárom faj esetében megfigyelhető a hímek nagyobb aránya a kibújás első napjaiban (3. táblázat), amit ezt követően kis mértékű, egészen a kirepülési időszak végéig tartó nősténytöbblet vált fel. Ennek oka valószínűleg abban kereshető, hogy a hímeknél a természetes szelekció a gyorsabban kibújó, ezáltal a kedvezőbb adottságú territóriumokat hamarabb elfoglaló egyedeknek kedvez (LUTZ és McMAHAM 1973). 1 (kőszórásos) 2 3 Gyűjtőhely I Gomphus vulgatissimus S Ophiogomphus cecilia • Gomphus flavipes 1. ábra. Az exuviumok száma a Szamos egyes gyűjtőhelyein 2. táblázat. A folyami szitakötők ivararánya a Szamos olcsvai szakaszán Taxon Hím Nőstény Nősténv% Gomphus vulgatissimus 35 56 61,54 Ophiogomphus cecilia 65 54 45,38 Gomphus flavipes 93 90 49,18 3. táblázat A folyami szitakötők ivararánya a kirepülési periódus első napjaiban a Szamos olcsvai szakaszán Taxon A kibújás első napjától eltelt idő (nap) Egyedszám (db; Hím Nőstény Gomphus vulgatissimus 5 15 8 Ophiogomphus cecilia 8 27 11 Gomphus flavipes 6 43 32 A Szamos vizsgált szakaszán a kirepülést május elején a G. vulgatissimus kezdte, ezt követte az O. cecilia, amikor az előbbi kibújása már lecsengőben volt, végül a G. flavipes következett május utolsó napján, amikor az O. cecilia kirepülése még jócskán tartott (5. ábra és 4. táblázat). A G. vulgatissimus és az O. cecilia mintegy egymást váltva kezdte a kirepülést, az O. cecilia és a G. flavipes kibújási görbéjének csúcsait viszont mindössze néhány nap választja el egymástól. Érdekes módon a G. vulgatissimus esetében körülbelül egy hónapos szünet után került elő két friss exuvium, vagyis a többi egyedhez képest időben ilyen mértékben lemaradt egyedek is előfordulhatnak. A vizsgált fajok kirepülési dinamikáját tekintve (4. ábra és 4. táblázat) a szakirodalomban tavaszi fajként számon tartott G. vulgatissimus (SUHLING és MÜLLER 1996) a Szamos vizsgált szakaszán is tipikus tavaszi fajként viselkedett, a lárvák kimászása korán kezdődött, rövid ideig (29 nap) tartott, és erős szinkronizációt mutatott. Az EM 5 0-érték, ami azt az időt fejezi ki, ami alatt a populáció 50 %-a kirepült, 9 nap volt. A nyári fajoknál ezzel szemben a kirepülés később kezdődik és elnyújtottabb, mivel a tavaszi fajokkal ellentétben nem az utolsó stádiumban telelnek át a lárvák. A nyári fajként számon tartott O. cecilia és G. flavipes (SUHLING és MÜLLER 1996) besorolása a Szamos vizsgált szakaszán tapasztalt kirepülési dinamika alapján azonban kevésbé egyértelmű. Az O. cecilia kibúj ási görbéje a G. vulgatissimus görbéjéhez hasonlóan meredeken felfelé ível, az EM 5 0-érték sem túl magas (11 nap), ugyanakkor a kirepülés hosszabb ideig tart (40 nap). A kirepülés a G. flavipes esetében tart a leghosszabb ideig (49 nap), a kibúj ási görbe a kezdeti meredek szakaszt követően ellaposodik, az EM 5 0-érték viszont ebben az esetben is csekély, mindössze 7 nap. Utóbbi fajok esetében kapott eredményeink így megerősítik azt a véleményt (SUHLING 1995; MÜLLER et al. 2000) mely szerint a tavaszi, illetve a nyári fajként való viselkedést lokális tényezők befolyásolhatják, így ugyanannak a fajnak az egyedei bizonyos feltételek mellett viselkedhetnek tavasziként, más feltételek mellett pedig nyáriként is. 4. táblázat A folyami szitakötők fenológiája a Szamos olcsvai szakaszán Taxon Kirepülés kezdete EM 5 0 (nap) Kirepülés tartama (nap) Gomphus vulgatissimus 05.03. 9 29 Ophiogomphus cecilia 05.20. 11 40 Gomphus flavipes 05.31. 7 49 Dátum - Gomphus vulgatissimus ~ Ophiogomphus cecilia - - - Gomphus flavipes 4. ábra. A folyami szitakötők kirepülési dinamikája EM S 0értékük alapján a Szamos olcsvai szakaszán A vizsgált fajok kibújási szubsztrátum-választását szemügyre véve a Szamos vizsgált szakaszán (5., 6. és 7. ábra), kiderül, hogy a G. vulgatissimus és az O. cecilia egyedeinél
