Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

103 a zöld újulat/levél kategória dominál, ami nem meglepő, mivel a mintavételi helyeken legnagyobb mennyiségben a szederbozót fordult elő, míg az uszadék, ill. a fák jelenléte kevésbé voltjellemző. 5. ábra. A G. vulgatissimus lárvák szubsztrátumválasztása a kirepüléshez a Szamos olcsvai szakaszán 6. ábra. Az O. cecilia lárvák szubsztrátum-választása a kirepüléshez a Szamos olcsvai szakaszán 7. ábra. A G. flavipes lárvák szubsztrátumválasztása a kirepüléshez a Szamos olcsvai szakaszán 5. táblázat. A folyami szitakötők lárvái által a vízszegélytől megtett távolság becsült értékei a Szamos olcsvai szakaszán Taxon n Vízszintesen (cm) Átlag Maximum Függőlegesen (cm) Átlag Maximum G. vulgatissimus 87 250 800 9 80 O. cecilia 93 85 400 8 60 G. flavipes 120 15 110 2 30 A G. flavipes egyedeinél a gyökér volt a leggyakrabban választott szubsztrátum. Ez utóbbiak előszeretettel vedlenek a vízhez közel, a bőrök nagy számban voltak megtalálhatók növényi gyökereken, amelyek a kirepülés idején gyakori alacsony vízálláskor szárazra kerültek. Ha viszont kisebb áradások idején ezeket a gyökereket elborította a víz, akkor a vedlés zömmel a vízhez ilyenkor legközelebb található szeder indáin és levelein történt. Ezek a tapasztalatok egyrészt a szubsztrátumhoz kötődés hiányára, másrészt az aljzat víztől való megfelelő távolságának fontosságára utalnak. A kirepülés természetesen egyéb - sőt szinte bármilyen - aljzaton is megtörténhet, így például találtunk egy-egy lárvabőrt mesterséges tárgyakon, kövön, növényi termésen, továbbá meglepő módon a talajon, több méteres körzetben teljesen csupasz helyen is történt vedlés nem egyszer. A szubsztrátum-választásban mutatkozó különbségekhez hasonlóan igen jelentős eltérések mutatkoznak - más irodalmi adatokkal összhangban (MATHAVAN és PANDIAN 1977; DÉVAI 1978) - az egyes fajok lárvái által a vízszegélytől megtett távolságban (5. táblázat). Érdekes különbség továbbá a kirepülési szokásokat illetően, hogy míg az O. cecilia és a G. flavipes lárvái előszeretettel választanak vízben álló növényi részeket a kibújáshoz, addig a G. vulgatissimus esetében mindössze egyetlen exuviumot találtunk a víz és a part határán lévő növényen. Összefoglalás Folyami szitakötők (Odonata: Gomphidae) felmérését végeztük el a Szamoson, az exuviumok mennyiségi gyűjtésén alapuló populáció-dinamikai vizsgálati módszerrel. Összesen három, egyenként 20 m hosszú partszakaszon gyűjtöttük össze a levedlett bőröket a Szamos Olcsva és Olcsvaapáti települések közé eső részén, az Olcsva közigazgatási területéhez tartozó bal parton. Célkitűzéseink között szerepelt feltárni a Szamos vizsgált szakaszán stabil együttest alkotó három folyami szitakötőfaj (Gomphidae: Gomphus flavipes, G. vulgatissimus, Ophiogomphus cecilia) mennyiségi viszonyait, kirepülési dinamikáját, fenológiáját, ivararányát, kibúj ási szokásait és szubsztrátum-preferenciáját. Az exuviumok 20 m-es partszakaszra vonatkoztatott átlagos száma összesen 135 volt, amiből a G. flavipes 63, az O. cecilia 40, G. vulgatissimus 31, az O. forcipatus pedig 0,7 egyeddel részesült. Az exuviumszámok tekintetében az egyes gyűjtőhelyek között igen nagy eltérések voltak. A folyami szitakötőkre általában jellemző kirepüléskori nőstény többletet az O. cecilia és a G. flavipes esetében kapott eredményeink nem erősíttették meg. Ugyanakkor mindhárom faj esetében megfigyelhető volt a hímek nagyobb aránya a kibújás első napjaiban, amit kis mértékű, egészen a kirepülési időszak végéig tartó nőstény többlet váltott fel. A Szamos vizsgált szakaszán a kirepülést május elején a G. vulgatissimus kezdte, ezt követte az O. cecilia, mintegy váltva az előbbit, majd a G. flavipes következett május utolsó napján, amikor az O. cecilia kirepülése még korántsem ért véget. A szakirodalomban tavaszi fajként számon tartott G. vulgatissimus a Szamos vizsgált szakaszán is tipikus tavaszi fajként viselkedett, a nyári fajként számon tartott O. cecilia és G. flavipes ide sorolása azonban esetünkben kevésbé egyértelműnek bizonyult. A szubsztrátumválasztás tekintetében tapasztalataink egyrészt az aljzathoz kötődés hiányára, másrészt az aljzat víztől való megfelelő távolságának fontosságára utaltak. A kibújási szokásokat illetően jelentős eltérések mutatkoztak az egyes fajok között, többek közt a lárvák által a vízszegélytől megtett távolságban. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnak (Nyíregyháza) a vizsgálati lehetőségek biztosításáért, személy szerint Bodnár Gáspár igazgatónak, Uray Károly szakaszmérnöknek és a Tóth családnak. Irodalom Ambrus A. - Bánkuti K. - Kovács T. 1995a: A Bereg-Szatmári-sík Odonata faunája. - Fol. hist.-nal. Mus. matr. 20: 63-83. Askew, R.R. 2004: The dragonflies of Europe. Second edition. - Harley Books, Colchester, 308 pp. Benke, A.C. - Benke, S.S. 1975: Comparative dynamics and life histories of coexisting dragonfly populations. - Ecology 56: 302-317. N-126 Vékony faág 2% vastag U)nt 2% Uszadék 6% Talaj 11*/. Zöld újulat. zöld levél 33% Gyökér 46%