Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
97 tó). Amennyiben az érték kisebb mint 0,05 a két típus között szignifikáns a különbség a klorofill-a tartalom tekintetében. Tekintettel arra, hogy szinte minden hazai tótípus eutróf jellegű, nem meglepő módon a típusok többsége a klorofill-a tartalom alapján nem különíthető el egymástól. Megfigyelhető azonban, hogy két alacsony trofítású típus a Fertő és a Balaton Siófoki medencéje csak kevés típussal mutat hasonlóságot. A 13-típus (mely főként eutróf í 11. hipertróf holtágakat tartalmaz) volt az egyedüli, mely minden egyéb típustól határozottan elkülönült. lIllDIllOllDlIlni iQiiuiu 100 200 300 400 500 600 1. ábra. Az adott összes foszfor tartományba eső mérési eredmények száma 1. táblázat. A hazai tótípusok alapvetőkémiai és hidromorfológiai sajátságai valamint a típusokba tartozó állóvizek Típus kód Típus jellemzők 2 Szerves - kis területű - sekély - benőtt vízfelületű (nyílt vízfelület <33%) 6 Szikes - kis területű - sekély - benőtt vízfelületű (nyílt vízfelület <33%) 7 Szikes - kis területű - sekély - nyílt vízfelületű (nyílt vízfelület >33%) 8 Szikes - közepes területű - sekély - benőtt vízfelületű (nyílt vízfelület <33%) 9 Szikes - közepes területű - sekély - nyílt vízfelületű (nyílt vízfelület >33%) 12 Meszes - kis területű - sekély - benőtt vízfelületű (nyílt vízfelület <33%) 13 Meszes - kis területű - sekély - nyílt vízfelületű (nyílt vízfelület >33%) 14 Meszes - kis területű - közepes mélységű - nyílt vízfelületű (nyílt vízfelület >33%) 15 Meszes - közepes területű - sekély - nyílt vízfelületű (nyílt vízfelület >33%) 16 Meszes - nagy területű - közepes mélységű - nyílt vízfelületű (nyílt vízfelület >33%) 2. táblázat A Mann-Whitney féle U-teszt eredményei 2 6 7 8 9 12 13 14 15 (TV) 15 (P) 15 (S) 15 (A) 16 (K) 16 (Sz) 16 (SzE) 16 (S) 2 0,638 0,016 ** 0,193 0,182 •• 0,060 0,0004 0,982 0,116 0,018 0,001 0,12 0,004 ** 6 0,001 ** 0,008 0,241 ** ** ** 0,464 0,014 ** ** 0,01 0,002 ** 7 ** 0,013 0,01 ** 0,267 0,068 0,014 0,252 0,76 0,15 0,27 ** 8 ** 0,882 * * ** ** ** ** ** ** ** 0,167 ** 9 0,029 ** 0,093 ** 0,303 0,516 0,021 ** 0,36 ** ** 12 ** 0,019 ** 0,139 0,035 0,004 0,002 0,025 0,646 0,368 13 ** 0,037 ** ** 0,001 ** ** ** ** 14 0,005 0,06 0,521 0,198 0,003 0,752 ** ** 15 T.Valki (TV) ** 0,004 0,162 0,451 0,009 ** ** 15 Poroszlói (P) 0,215 0,015 ** 0,148 0,007 ** 15 Sarudi (S) 0,201 0,023 0,898 ** ** 15 Abádszalóki (A) 0,248 ** ** 16 Keszthelyi (K) 0,016 ** ** 16 Szigligeti (Sz) ** ** 16 Szemesi (SzE) ** 16 Siófoki (S) 4. Értékelés A trofitást a tavak klorofill-a tartalma alapján vizsgáltuk. A nitrogén és foszfor abban a koncentráció tartományban, melyben hazai vizeink tápanyagtartalma található, a trofitás szempontjából irreleváns. Sokkal több N és P van vizeinkben, mint amennyi limitál, hiszen összes foszfor esetén 5lOngl" 1, ásványi nitrogén esetén pedig 80-100 pgl" 1 tekinthető limitáló koncentrációknak (Sas 1989). Ebben az esetben a tavak trofitásának alakulásában hangsúlyossá válhatnak az olyan morfometriai jellemzők, mint a meder mélysége, a mederprofil, vagy a meder alakja (Kalff 2002). Tőlük függ a makrofitonok aránya a mederben, a szél meghajtás úthossza, az inorganikus lebegőanyagok mennyisége, az allochton szerves anyagok mennyisége stb.. Ezek pedig közvetve megszabják a fitoplankton összetételét és mennyiségét. Ennek megfelelően alakultak tavaink klorofill-a tartalmának jellemző értékei. A kiugróan magas értékek nem meglepő módon azokat a víztereket jellemezték melyek valódi pelágiummal rendelkeznek (7, 13, 14, 15, 16 típusok). Ezeken belül a magasabb koncentrációk a sekélyebb tavakat, ill. tórészeket jellemezték, amelynek legvalószínűbb magyarázata, hogy egy sekélyebb víztérben a fitoplankton alacsonyabb vízoszlopban koncentrálódik. Példaként említhető, hogy az egységnyi felületre eső klorofill-a tartalom a Balaton Keszthelyi medencéjében (261,7ngl"' 2,5m-es vízmélységgel számolva) közel azonos volt (-666 mgm 2) a
