Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

96 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. The ecological state of stream Szinva and stream Garadna based on macrozoobenthos between 2005 and 2006 Bodó, A. Middle Transdanubian Inspectorate for the Protection of the Enviroment, Nature and Water 8000. Székesfehérvár, Hosszúsétatér 1. AbstractThe macrozoobenthos was investigated in two areas, stream Szinva and Garadna, between 2005 and 2006 according to the requirments of EU WFD introduced alsó in Hungary. The Szinva, which rises in karstic springs, becomes polluted because of flowing cross populated and industrial areas. The degree of pollution is growing more and more along the length-profile of the stream towards the Sajó. We ean detect it with decreasing number of taxons; absenee of sensitive groups (Plecoptera, Ephemeroptera, Trichoptera)\ presence and significant numbers of common taxons (Gammaridae, Diptera, Tubificidae). The stream Garadna with its better water improves the water quality of Szinva a bit below the confluence (Felsőhámor). The investigations, which were done according to MMCP method along the length-profile of the two streams, showed the water quality of the upper reaches of Szinva very good or good above the Paper Factory, below it was alsó good differently írom the expected. Then below the confluence became very good. But an autumnal sample proved the presence of somé pollution. Water quality of the lower reaches of Szinva was worse, less polluted. The water quality of the upper reaches of stream Garadna was good, the upper reaches was very good. The investigations brought the limits of MMCP, the differences from other European methods and the disadvantages caused by them to light. Keywords: stream Szinva, Garadna, macrozoobenthos, water quality, MMCP method, EU WFD. Milyen mértékben határozzák meg a hidromorfológiai sajátságok sekély tavaink trofitását? Borics Gábor

1, Várbíró Gábor

1, Szabó Sándor

2, Krasznai Enikő

1 'Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és vízügyi Felügyelőség, 4025. Debrecen, Hatvan u. 16 2Nyíregyházi Főiskola TTFK, BI Növénytani csoport, 4400. Nyíregyháza, Sóstói út 31/b. Kivonat: Kulcsszavak: 40 hazai állóvíz trofitását vizsgáltuk, figyelembe véve a tápanyag tartalmat és a klorofill-a koncentrációt. Tavaink döntő hányada a nyári vegetóciós időszak alatt bőséges növényi tápanyag kínálatuk miatt egyértelműen hipertrófhak tekinthető. Ez a hipertrófia azonban csak ritkán eredményezi extrém mértékű alga biomassza kialakulását. Megállapítottuk, hogy a klorofill-a tartalom aktuális és átlagos értékét bizonyos típusoknál alapvetően meghatározza a tavak medermorfológiája. Vizsgálataink ugyanakkor azt is igazolták, hogy hidromorfológiai szempontból markánsan különböző állóvizek esetén is hasonló trofitási szint alakulhat ki. sekély tó, hidromorfológia, trofitás, klorofill-a, tótípusok 1. Bevezetés A tavak morfometriai jellemzőinek bemutatására valamennyi releváns limnológiai kézikönyv külön fejezetet szán (Felfoldy 1981, Kalff 2002, Padisák 2005, Wetzel 2001). Ez korántsem meglepő, hiszen a medermorfológia meghatározó szereppel bír az állóvizek számos limnológiai ill. hidrobiológiái jellemvonásának alakításában. Már a hidrobiológia hőskorában, a 19. század végén is ismert volt, hogy öszszefüggés van a tavak mélysége és „trofitása" között (Kalff 2002). A sekély tavak között jóval nagyobb arányban találunk eutrófiakat mint a mély tavak esetén. Tavaink többsége a bőséges növényi tápanyag tartalmuk miatt hipertrófnak tekinthető. A növényi tápanyagok túlkínálata azonban szükséges, de nem elégséges feltétele a nagy biomasszájú fitoplankton kialakulásának. Hazai állóvizek klorofill-a adatait elemezve kerestük a választ arra, hogy a hidromorfológiai alapon definiált tótípusok között van-e különbség a trofitás tekintetében, s az esetleg meglévő különbségek magyarázhatók-e a morfometriai sajátságokkal. 2. Anyag és módszer A tavak összehasonlítását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium adatbázisában található mintegy 40 tó adatai alapján végeztük. A morfológiai sajátságok megadása a hazai tótipológiában meghatározott jellemzők alapján történt (1. táblázat). Az egyes típusokba tartozó tavak trofitásának jellemzésére a júniustól szeptemberig tartó időszak klorofill-a átlagait használtuk. Az adatsorok összehasonlításakor, a normalitás vizsgálatot követően Mann-Whitney féle U-teszttel vizsgáltuk, hogy a klorofill-a tartalom tekintetében van-e az egyes típusok között szignifikáns különbség. 3. Eredmények A hazai tótipológia (/. táblázat) 16 tótípust tartalmaz melyek közül öt (1, 4, 5, 10, 11) asztatikus jellegű állóvizeket foglal magába. Ezekre vonatkozóan az adatbázis adatot nem tartalmazott, így az elemzés rájuk nem terjedt ki. A további 11 típus közül 10-hez kellő mennyiségű adat állt rendelkezésre. Első lépésben azt vizsgáltuk, hogy vizeink foszfortartalma (jelen vizsgálatban az össz. foszfor tartalma (TP)) milyen koncentrációtartományba esik, azaz elképzelhető-e foszforlimitáció. E tekintetben Sas (1989) tanulmányát tekinthetjük mérvadónak, mely szerint 10jj.gr

1 összes foszfor koncentráció felett foszforlimitációról nem beszélhetünk. A közel 18000 adatot tartalmazó adatbázisban mindössze három TP adat volt 10-nél kisebb, és a 1

0p.gr

1 körüli értékek döntő részét a Balaton keleti medencéjében mérték. Az l.ábra a 0-600 ngl"

1 tartományba eső mérések számát mutatja be 10 pgr'-es intervallumokban. A 10-35 pgl'l közötti értékek aránya (melyek mezotróf állapotra utalnak) <17%. Az adatok 46 %-a eutróf, míg közel 35%-a a hipertróf tartományba esik (1. ábra). Ez alapján kijelenthetjük, hogy az általunk vizsgált hazai állóvizek esetén a nyári időszakban tápanyag limitációról nem beszélhetünk. (A nitrogén limitáció vizsgálata hasonló eredménnyel zárult, de annak bemutatásától eltekintünk, részben azért is mert a N limitációt a fitoplankton a N-fixációra képes szervezetek révén képes elkerülni.). Ezt követően a vizsgált tavakat a jelenleg érvényes hivatalos tótipológia kémiai és hidromorfológiai alapon megadott típusaiba soroltuk, majd azokat a klorofill-a tartalom alapján összehasonlítottuk (2. ábra). A mediánok és a maximális értékek tekintetében is a legmagasabb értékeket a valódi pelágiummal rendelkező tavak esetén kaptuk. A legalacsonyabb trofitású „típusok" (e típusok egyetlen tavat tartalmaznak) a Fertő, ill. a Balaton Siófoki medencéje voltak. A leíró statisztikák némely értékeinek különbözősége nem feltétlenjelenti azt, hogy a két víztípus a trofitás szempontjából külön kategóriát képez. A valós különbségek meghatározása úgy történt, hogy az egyes típusokba tartozó tavak klorofill-a értékeit páronként összehasonlítottuk. A normalitás vizsgálatot követően (tekintettel arra, hogy az adatok eloszlása nem normális eloszlású volt) Mann-Whitney féle U-teszttel vizsgáltuk, hogy az egyes típusok eltérnek-e egymástól. A 2. táblázatban látható értékek a teszt eredményei (a <0,0001 értékek helyén ** szimbólum látha-