Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

94 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. A Szinva-és a Garadna-patak ökológiai állapota makrozoobenton alapján 2005-2006 között Bodó Adrienn Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 8000. Székesfehérvár, Hosszúsétatér 1. Kivonat: A 2005 és 2006-os években két mintaterületen - Szinva- és Garadna-patak - végeztem makrozoobenton vizsgálatokat, a már hazánkban is bevezetett EU VKI követelményei szerint. A karsztforrásokból eredő Szinván, ami a lakott és az egykori ipari területeken áthaladva szennyeződik, a szennyezettség mértéke a patak hossz-szelvénye mentén a Sajó felé haladva növekszik. Ez a makrozoobenton faunájában is jól detektálható a csökkenő taxonszámmal, az érzékeny csoportok (Plecoptera, Ephemeroptera, Trichoptera) hiányával, a tágtűrésű taxonok (Gammaridae, Diptera, Tubificidae) jelenlétével, nagy egyedszámával. Vízminőségét a nála tisztább vizű Garadna-patak az összefolyás után (Felsőhámor) kismértékben javítja. A két patak hossz-szelvénye mentén az MMCP módszerrel végzett vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a Szinva-patak vízminősége a felső szakaszon a Papírgyár felett kiváló, ill. jó minőségű, az alatta lévőn pedig szintén jó minőségű, ami az összefolyás után már kiváló. Szennyezés következményei látszottak egy őszi mintában. A Szinva-patak alsó szakaszán rosszabb, azaz kevésbé szennyezett volt a víz minősége. A Garadna-patak felső szakaszán jó, az alsón pedig kiváló vízminőség volt megfigyelhető. Vizsgálataim során fény derült az MMCP korlátaira, valamint más, Európában alkalmazott módszerektől való eltérésekre, s az ebből adódó lehetséges hátrányokra. Kulcsszavak: Szinva-patak, Garadna-patak, makrozoobenton, vízminőség, MMCP, EU VKI. Bevezetés további 24 km-en át folyik tovább Miskolc város belterüleMagyarország 2004. május l-jétől az Európai Unió tagja. tén. Ezen szakaszát lefedték, így öntisztulási képessége alaCsatlakozásunkkal más területekhez hasonlóan, a környe- csony. A kohászat és a nehézipar működéséig az onnan érzetvédelemben is új elvárásoknak kell megfelelnünk, új, az uniós tagállamokkal azonos célokat kell elérnünk. Ilyen, az EU által előírt feladatunk a Víz Keretirányelvben kitűzött célkitűzés megvalósítása: 2015-re a tagállamok, vagy az EU területén belül található víztesteknek legalább a jó vízminőségi állapotot, a jó kémiai és ökológiai állapotot el kell érniük. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa így fogalmazta meg álláspontját: „a víz más termékektől eltérően nem kereskedelmi termék, hanem örökség, amit ennek megfelelően kell óvni, védeni és kezelni." (Directive 2000/60/EC). A VKI által meghatározott öt biológiai elem (fitpolankton, fitobenton, makrozoobenton, halak, makrofiton) közül, amelyek monitorozására épülhet az ökológiai állapot osztályozása, a makrozoobentont választottam. A makrozoobenton állatainak többsége rögzült, helytülő életmódja miatt hosszú időn keresztül ki van téve a víztest által szállított szennyező, mérgező anyagok hatásának, így az egyes fajok jelenléte, hiánya jól jelzi az adott vízfolyás állapotát, illetve annak változásait. Emiatt kiválóan alkalmazhatók vízminősítésre. Európában a makrozoobenton segítségével két alapvetően eltérő vízminősítési irányzat használatos. Az egyik a szaprobiológiai szempontú értékelés, amely a német nyelvterületen, illetve a Duna-menti országokban honos, míg a másik irányzatot az ún. biotikus indexeken alapuló módszerek jelentik. Ezek elsősorban az angolszász nyelvterületen használatosak (Csányi, 1998). Munkám során a biotikus indexen alapuló Magyar Makrozoobenton Család Pontrendszer (MMCP) módszerét alkalmaztam, illetve összehasonlító vizsgálatokat végeztem más európai, szintén biotikus index alapú módszerrel, úgy mint a „Belga Biotikus Index" (BBI), és az olasz „Kiterjedt Biotikus Index" (Indice Biotico Esteso: IBE). Vizsgálataim célja az volt, hogy kiegészítsem a Szinva- és a Garadna-patak biológiai vízminősítését, gerinctelen makrofaunájának vizsgálatát az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (EMI KTVF) Mérőközpontja (Miskolc) által vizsgált mintavételi helyeken kívüli pontokon. Továbbá a Papírgyár terhelését vizsgáltam a Szinva-patakon. Anyag és módszer Mintavételi területek A Szinva-patak a Bükk- hegység ÉK-i oldalán, Lillafüreden ered a Szinva- karsztforrásokból, majd 3 km megtétele után a Hámori-tó alatt egyesül a Garadna-patak vízével, és kező szennyvizeket vezette sokáig a Sajóba (Nagy és mtsai, 2005). A Garadna-patak a Garadna-völgy fő ütőere, hossza a forrástól a Hámori-tóig 12 km. A völgy nagyszámú forrásai és erei táplálják a patakot. Az újmassai vashámorok számára vizet biztosító duzzasztógát 1813-ban készült el, 1932ben pedig pisztrángost telepítettek a Garadnára (Nagy és mtsai, 2005). Mintavételi helyek A két vízfolyás minőségét az ÉMI KTVF rendszeresen vagy alkalomszerűen ellenőrzi. A Garadna-patakot alkalomszerűen vizsgálják, az Újmassa - múzeumnál található mintavételi helyen. Ezen vizsgálatok eredményeivel egészítettem ki saját eredményeimet, amelyek az Ómassa és a Waldorf iskola, Felsőhámor mintavételi pontokról származtak. Az ómassai mintavételi hely a Garadna-patak felső szakaszát, a másik az összefolyás utáni pontját jelentette a felsőhámori Waldorf iskolánál. A mintavétel célja az volt, hogy összevethető adatokat kapjak a patak felsőbb szakaszairól, valamint a törzshálózati ponton a hatóság adataival. Felsőhámornál a Garadna „véget ér", egyesül a Szinvával, és Szinva-patak néven folytatja útját a Sajóig. A Szinva-patak vizsgálatát a Papírgyár alatti, illetve a Miskolc, Hóvirág utcai, valamint a Hűtőházi-híd, Miskolc mintavételi pontokon végeztem. A Hűtőházi -híd a Tiszai pályaudvartól nem messze található, ahol a mintavétel idejében jelentős antropogén hatások (pl. kommunális hulladék, közlekedés) voltak megfigyelhetők. Az ÉMI KTV munkatársai mintavételt a Papírgyár felett, a 14,5 fkm-nél végeztek. Mintavétel és minősítés A mintavételt az AQEM módszerének megfelelően végeztem: a vízfolyást 10-20, a háromnál több mikrohabitat típus esetén 20 egységgel, 25x25 cm területű kvadráttal mintáztam a mikrohabitatok megoszlási arányában. A növényi részekről, kövekről a rögzült élőlényeket csipesszel gyűjtöttem össze. A begyűjtött anyagot a helyszínen 96%-os etanollal kezelve, zárt edényekben szállítottam a laboratóriumba. A feldolgozás során az állatkákat kis, zárható műanyag edénybe válogattam szét, majd 70%-os etanollal tartósítottam, és a taxonómiai határozásig hűtőszekrényben tároltam 4°C-on. A taxonómiai határozást Leica MZ6 típusú sztereomikroszkóp és határozó könyvek segítségével végeztem (Andrikovics és Murányi, 2002; Csabai, 2002; Ferencz,