Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
83 Diszkusszió A bányatavak föionjai alapján készített cluster- analízis (Canberra index) elkülöníti a nyugati és keleti országrészről származó bányatavak vízmintáit. Míg a nyugati országrész mintáinál a kavicsbánya tavak elkülönülnek a szénbányászatból visszamaradt ösküi bányatótól, addig ugyanez nem figyelhető meg az ártándi és nyékládházi tavak esetében. Az egyes bányatavakat a hipolimnetikus tápanyagok mennyisége alapján clusteranalízissel hasonlítottuk össze, mely eredménye a 7. ábrán látható. A N- és P formákban epi- és hipolimnetikusan is szegény Abda, Győrújfalu, Öskü, és Gyékényes bányatavak (vö. 5.-6. ábra epi- és hipolimnion min.) elkülönülnek a többi vizsgált bányatótól. Az Ormosbánya-E. és Herbolyai bányatavak rendkívül magas NH 4 +- ion koncentrációjuk és magas összes P tartalmuk miatt is külön csoportot alkotnak. Az Ormosbánya-D., Kurityán és Nyékládháza valamint Vadna és Hegyeshalom csoportokat az különíti el, hogy míg előbbiek a hipolimnetikus összes P tekintetében gazdagabbak, és a domináns N formájuk az NH 4 +, addig utóbbiak, az 5.-6. ábrán összes P alapján felállított „trofikus" sor elején helyezkedik el. o -5 0.7 0.65 0 6 0.55 j, 0 5 3 O45 •3 0.4 I 0.35 « 0.3 0.25 0.2 0,15 0.1 0.05 0 7. ábra. Tápelemek dendrogramja (Bray-Curtis) 0.4 0,35 0.3 SO.25 l 02 «0,15 0,1 0,05 n £ fl % 8. ábra. Limnológiai számítások dendrogramja (Bray-Curtis) A bányatavak működését leíró, főbb számolt paraméterek alapján készített clusteranalízist a 8. ábra mutatja. A Hegyeshalom, Nyékládháza, Öskü és Ártánd bányatavak elkülönülésének magyarázata, hogy ezek a tavak devianciákat mutattak a számolások folyamán. A hegyeshalmi bányató mintázása során és az azt megelőző napokban viharos erejű szél fujt, mely egy 15 m mély epilimniont (2. ábra) eredményezett. A nyékládházi bányató mélysége és felszíne alapján a relatív mélység arány kis stabilitást becsül, azonban a tapasztalt RWCS érték a vártnál magasabb. Ennek magyarázata a bányató tagoltsága, azaz a stabilitás becslése nem terjeszthető ki az egész bányatóra, hanem csak annak éppen mintázott „medencéjére". Ugyanezt tapasztaltuk Gyékényes esrtén is (vö. 2. táblázat és 9. ábra). Az ártándi bányató viselkedése (a becsülhető rétegződés ellenére nem rétegződött) feltehetően a kitermelés hatásának tudható be. Az ösküi bányató RWCS értéke elmarad a z, (%) által becsült (elviekben legstabilabban rétegződő vö. 9. ábra) értéktől. Ennek oka, hogy a Bakonyban fekvő bányató átlagos epi- és hipolimnetikus hőmérsékletkülönbsége mindösszesen 8,8 °C volt. Az abdai, győrújfalui és gyékényesi bányatavak limnológiai viselkedésük vizsgálatánál is különálló csoportot képeztek. Nagy mélységük és stabil rétegződésük ellenére (RWCS= 213-272) a hiplomnetikus oxigén koncentráció egyik esetben sem süllyedt a kritikus 2 mg f 1 (Padisák 2005) alá. Ezt megerősíti, hogy mind Pmind N-formák tekintetében ezek a vizek bizonyultak a legszegényebbnek (5.-6. ábra), tehát a hipolimnion oxigénkoncentrációja elegendő a trofogén zónából származó szerves anyag oxidálására. Az ormosbányai tavak, valamint a vadnai bányató z,.(%) által becsülhető stabilitás (5,6-8,2) és a kimért RWCS (316-322) stabilitások értékei hasonlóan alakultak. A Herbolyai és Kurityán bányatavak minden vizsgált paraméter tekintetében hasonlóságot mutattak. Kis felszínük és az ahhoz viszonyítottan nagy mélységük eredményeként a legstabilabb rétegződést mutató bányatavaknak bizonyultak (Herbolyai RWCS= 358, Kurityán RWCS= 356). Az oldott oxigén vertikális változásai e két esetben mutattak tipikus klinográd lefutású oxigén görbét (3. ábra), mely összhangban van a hipolimnionban megnövekedett NH 4 + mennyiségével (5.-6. ábra). 350 300 250 200 Ösk 150 • 100 50 0 400 350 • • 300 Gyek y' 250 200 150 / 100 50 0 Árt y = 22,085x +124,49 R 2 = 0,4528 20 iA%> 350 300 250 0 ,00 ce 150 100 Nyék/ • / • / f • • / • ' • y = 29,607x+67,45 R 3 = 0,6445 350 300 250 200 150 100 Hhal / • /. • Ait y * 43,517* -60,003 R 3 * 0,84 MM 9. ábra. RWCS és z/%) kapcsolatának vizsgálata „A közepes vagy alacsony szélességi öveken elhelyezkedő, igen magas (-4-5%) relatív mélységaránnyal rendelkező tavak rétegzettsége olyan erős lehet, hogy nem is keverednek fel éves gyakorisággal, hipolimnionjuk pedig permanensen anoxikus." (Padisák 2005). A vizsgált bányatavaink z,.(%) átlagos értéke 7,7 volt. A maximumot mutató Öskü esetében láthattuk, hogy a kimért vízoszlop stabilitása nem minden esetben egyezik meg a várhatóval. A hipotézis tesztelését, azaz mennyiben alkalmazható a relatív mélységaránnyal becsült stabilitás a mintázott bányatavainkra, a 9. ábra mutatja be. A mintaszám kevés messzemenő következtetések levonására, azonban a fentebb tárgyalt „rendellenesen viselkedő" bányatavak folyamatos kihagyásával a RWCS és z r(%) kapcsolata fokozatosan erősödik. Általánosan ismert, hogy a kellően sekély tavak hajlamosak a teljes felkeveredésre, és az északi félgömb rétegzett tavai esetében a termoklin mélysége pozitívan korrelál a víz
