Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. Hogy információt nyerjünk arról mennyire helytállóak a 200 m-hez történő viszonyításból levont következtetéseink a valódi közösségekre nézve, Cao és mtsai. (2002) módszerével megvizsgáltuk, hogyan változik a minta reprezentativitása az n = 1...N/2 minta-nagyságoknál (részletesen ld. Cao és mtsai. 2002). A randomizáció során a faj szám reprezentativitásának vizsgálatához a Ruzicka-indexet (Podani 1997), míg a faj kompozíció és a relatív abundancia esetén a Bray-Curtis hasonlósági indexet használtuk. A visszatevés nélküli bootstrap mintavételezési ciklusok száma szintén 1000 volt. A vizsgált síkvidéki hal-együttesekre általánosan jellemző megbízhatósági és reprezentativitási értékeket a 8 mintavételi helyre becsült értékek átlagolásával kaptuk. Az adatelemzéseket R statisztikai programcsomaggal végeztük (R Development Core Team 2007). Eredmények és következtetések A 8 mintavételi helyen összesen 27 halfajt gyűjtöttünk. Mintavételi helyenként átlagosan a kétszeri halászattal gyűjtött referencia egyedszám 71.14 (± 5.12 SD) %-át (1. táblázat), a referencia fajszám 95.7 (± 4.56 SD) %-át fogtuk meg az első halászat során (1. ábra). Az alacsony szórások jelzik, hogy a mintavétel hatékonysága az egyes helyeken közel azonos volt. A rarefaction görbék nem minden mintavételi helyen közelítették meg, illetve érték el az aszimptótát (/. ábra, pl. eghegy, szekis). Feltehetően e helyeken intenzívebb gyűjtéssel még újabb halfajok kerülhettek volna elő: elsősorban a halastavakból származó ritka előfordulású fajok. Az egyszeri és a kétszeri halászat faj szám-értékeinek 95 %-os konfidencia intervallumai a mintanagyságtól függetlenül minden mintavételi helyen átfedésben voltak. Ezért statisztikailag sem igazolható különbség az egyszeri és a kétszeri halászattal kimutatható fajok száma között. 1. táblázat: Az egyes mintavételi helyeken gyűjtött egyedszámok. Az első oszlopban, zárójelben a mintavételi hely rövidítése szerepel. Egyszeri halászat Egyszeri halászat (%) Kétszeri halászat Eger-víz, Hegyesd (eghegy) 1101 75.77 1453 Eger-víz, Nemesgulács (egnem) 35 68.63 51 Felső-Válicka, Bak (felbak) 393 69.80 563 Koroknai-vízfolyás, Csömend (korokcso) 600 67.72 886 Marót-völgyi-vízfolyás, Kisvid (markis) 175 75.43 232 Pogány-völgyi-vízfolyás, Lengyeltóti (poglen) 4950 79.61 6218 Szévíz, Kisbucsa (szekis) 199 65.46 304 Zala-Somogy-határárok, Ormándpuszta (zasoorm) 916 66.67 1374 Átlag (± szórás) 1046.12 (± 1620.61) 71.14 (±5.12) 1385.12 (± 2020.07) 2 4 6 8 10 mintavétlei egységek mintavétlei egységek 2 4 6 8 10 mintavétlei egységek 2 4 6 8 10 mintavétlei egységek 1. ábra: Rarefaction görbék: adott számú mintavételi egység lehalászásakor várható (átlagos) fajszámok az egyes mintavételi helyeken —•— egyszeri halászat, —A— kétszeri kumulatív halászat, a függőleges vonalak a fajszám-értékek 95%-os konfidencia intervallumát jelölik. A tizedik mintavételi egységnél levő kétszeri halászathoz tartozó értékek az adott helyen gyűjtött referencia fajszámok. Az ábrák felett a mintavételi hely rövidítése látható. A teljes megnevezések az 1. táblázatban találhatók. A várható becslési megbízhatóság a lehalászott patak- ban csekély, mindössze 1.9 %). Ezt azon halfajok okozszakasz hosszának növelésével mindhárom közösségszerkezeti mutató esetén javult (2. ábra). Az egyszeri és kétszeri halászat átlagos megbízhatóságai statisztikailag csak a 200m-hez tartozó relatív abundancia mintázatnál különböztek, itt ugyanis a konfidencia intervallumok nem mutattak átfedést (az eltérés azonzák, melyek csak a második halászattal kerültek elő. Hasonló eredmény mutatkozott dombvidéki hal-együtteseknél is: míg a mintázott szakasz hosszának növelésével a relatív abundancia értékek folyamatosan változtak, addig az ismételt halászatok alig befolyásolták azokat (Erős 2001).
