Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

37 közötti távolság Fertőrákosnál 3 km, Hidegségnél 5,2 km, Hegykőnél 4,5 km volt. A víz felőli nádas 2-3 m magas, ép, tömött, sötétzöld színű volt, csak Hidegség mellett mutatott babásodást. A part felőli 1-1,5 m magas, ritkásabb. A Kis-Balatonban a Zalavári-víz körüli nádas nyíltvíz felőli, 80-90 cm mély vízben álló, a nyíltvíz felőli szegélyén és az ettől 500 méterre lévő, 10-20 cm mély vízben álló partfelőli sávban jelöltünk ki 150-150 m hosszú szakaszokat, és ezekről 5 méteres közökkel 30-30 nádszálat gyűjtöttünk. A nád 2,5-3 méter magas volt. A víz felőli, 90 cm mély vízben álló nádas ép és tömött volt, a parton lévő nád ritkásabb. A mintákat a korábbiakkal (Lukács és mtsai 2008) azonos módon dolgoztuk fel. A DNS-t Qiagen Plánt Mini Kittel izoláltuk. Az amplifikáláshoz PCR Applied Biosystems 2720 Thermocycler készüléket használtunk. A PCR-RAPD reakciót az OPBOl, OPB11, (GACA)

4, M13 és (GARTA)

4 primerekkel végeztük el, és 36 megbízható variábilis markert kaptunk. Az adatokat a Popgen 1.32 populációgenetikai statisztikai programmal és a PhyloDraw 0.82 rajzolóprogrammal elemeztük. A bináris adatmátrix alapján ezekkel a programokkal UPGMA dendrogrammokat rajzoltunk, és a 2 markeres különbséget mutató mintákat még egy klónhoz tartozónak véve rajzoltuk meg a klón térképeket. A gén diverzitást (h) Nei (1973) képlete szerint kaptuk: ahol h a gén diverzitás egy lókuszra, q

s pedig a gén frekvencia. A Shannon diverzitást (77) az alábbi képlet adta: 77 = -E Pi log

2Pi ahol Pi az i-edik marker gyakorisága. A populáción belüli genotípusok genetikai távolságát (D) a program Nei és Li (1979) szerint számolja: D= -Inl 7= c (a x b)'

m ahol 7 a genetikai identitás, a a markerek száma az egyik, b a markerek száma a másik mintában, c pedig az összes markerek száma. Eredmények és megvitatásuk Ahogy a klóntérkép mutatja (2. ábra), a vízfelőli oldalon Fertőrákosnál 7 egy mintát és 3 három mintát tartalmazó, Hidegségnél 2 egy mintát, 2 két mintát és 1 négy mintát, Hegykőnél 6 egy mintát és 2 két mintát tartalmazó klónt találtunk. A partfelőli oldalon Fertőrákosnál és Hidegségnél is mind a 10 minta különbözött, csak Hegykőnél volt 1 két mintát tartalmazó klón. Az ábrára az összehasonlítás kedvéért felvittük a balatoni adatokat is. A két tó eredményei nagyon hasonlítanak. Mindkét helyen nagyobb a partfelőli oldal klonális diverzitása, mint a vízfelőlié. Mindkét tóban azonban más tavakhoz képest a vízfelőli sáv diverzitása is nagy, és egymáséhoz hasonló, hiszen a 10 minta a Fertő állományaiban 8, 5 és 8, a Balatonéban 8 és 7 állományhoz tartozott. Valószínű, hogy a két tóban hasonló módon és időben keletkezhettek a nádasok az 1860-as évek második felében beköszöntött aszály során. A Balaton vízállása 1865 után pár évig 1,5 méterrel volt alacsonyabb a mostaninál, így a tófenék jelentős része került szárazra, ahol a nád magról megtelepedhetett. A Fertő 1866-1870-ben teljesen kiszáradt, és ekkorra a korábban dús nádasok is teljesen eltűntek (Dobesch és Neuwirth 1979). Később, a megnedvesedett talajon már megjelenhettek a magoncok. 1881-ben gyorsan nőtt a vízszint, és a Fertő eláraszthatta új nádasait. Fertő-tó Fertőrákos 1 2 3 4 I 5 6 7 8 8 | 8 | Vízi oldal 9 10 11 12 13 14 15 * 17 18 Parti oldal Hidegség 1 2 3 | 3 | 3 3 4 4 5 5 I I | Vízi oldal 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Parti oldal Hegykő 1 | 1 J 2 | 3 | 4 S 5 6 7 | 8 V'izi oldal 9 9 9 10 11 12 13 14 15 16 Parti oldal Balaton 20 m Kerekedi-őböl 1 j 2 | 3 37 4 | 3 5 6 7 | 8 V'izi oldal 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 Parti oldal Balatonmariafürdö 1 | 2 | 3 | 4 | 5 6 7 8 7 7 VÍZI oldal Balatonmariafürdö 9 10 11 12 13 14 15 16 18 Parti oldal Kis-Balaton 15 m " Zalavári-viz 1 | 2 | 3 4 | 5 6 7 8 9 10 Vízi oldal 11 12 13 14 15 16 1

7 13 19 20 Parti oldal 2. ábra. A nádasok klóntérképe Azonos számok egy állományon belül azonos klónt jelölnek Azt, hogy a víz-felőli oldalon kevesebb a klón, mint a part-felőlin, az magyarázza, hogy a vízzel borított területen nincs genetikai utánpótlás. Itt a klónok száma idővel mortalitásuk miatt mindenképpen csökken. A mortalitás egyik oka a klónok közötti verseny. Az a tény azonban, hogy HOMO évvel a vízborítás után is még mindig magas a klonális diverzitás, azt mutatja, hogy a verseny nem lehet túl erős. Nádpusztulás a Fertőben és a Balatonban is volt a nagy klonális diverzitás ellenére. Ebből viszont az következik, hogy a pusztulásnak nem az alacsony diverzitás az oka. A 2. ábrán a Kis-Balaton nádasának klonális diverzitását az összevethetőség kedvéért úgy mutatjuk be, hogy csak a 15 méterenként vett mintákat tüntettük fel. Mind a víz-, mind a partfelőli oldalon így mind a 10 minta külön klónhoz tartozott. A klonális diverzitás tehát itt a legnagyobb, ami megfelel annak, hogy ez lehet a legfiatalabb nádas. A Kis-Balaton Hídvég alatti részének legnagyobb területén az 1780-as években végzett első katonai felmérés idején még nyíltvíz volt. Ez a terület az 1850-es években végzett második katonai felmérés idején már lényegesen kisebb volt. A nyíltvizek területét a térképek alapján először Kéz (1931) számszerűsítette, amely szerinte 1850-ben 14,2 km

2, 1890ben 13,4 km

2, 1910-ben 2,4 km

2, 1931-ben 0,7 km

2 volt. A Balaton vízszintjénekl863-as csökkentésére a Kis-Balaton jelentős késéssel válaszolt, hiszen 1890 után zsugorodott nagyot a nyíltvíz. 193l-re már csak két kis tavacska maradt, az Ingói-berek nevű részen lévő 0,27 km

2 területű Zalavárivíz, és a Zalától keletre eső, 0,41 km

2 területü Vörsi-víz. Ezek további alakulását már légi fényképek alapján lehet nyomon követni (Szeglet és mtsai 1999). A nádasok további előretörése miatt a Zalavári-víz nyíltvízi területe 195l-re 10,8 ha-ra, 1991-re 5,0 ha-ra, 1996-ra 2,8 ha-ra zsugorodott. Jelenleg az Ingói-berek 16 km

2 területéből 10 km

2-t borít nádas, a többi főként magas-sásos és gyékényes (Pomogyi 1998). A Zalavári-víz nádasában lévő klónok nagyságáról az 5 méterenként vett minták alapján készített térkép (3. ábra) ad pontosabb képet. A vízfelőli oldalon 10 egy mintát, 4 két mintát, 3 négy mintát, a partfelőli sávban 20 egy mintát és 5 két mintát tartalmazó klónt találtunk. így itt is kitűnik, hogy a parti sávban nagyobb a diverzitás.