Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
31 1986), valamint a szulfurétum ökoszisztémára jellemző kén-ciklus folyamatainak feltárása is (Gorzó 1990a). Egyéb tevékenységeink között a három nagy víztározón (Pátka, Zámoly és Fehérvárcsurgó) is rendszeressé tettük a korábban már rutinként jelzett vizsgálatokat. A Balaton vízminőségét a legnagyobb befolyója, a Zala valamint a Kis-Balaton hatásán át is vizsgáltuk (Gorzó 1990b). Folytatódott a Duna-holtágak korábbi víz és üledék vizsgálatsorozata is (Faddi-, Tolnai-, BogyiszlóiHolt-Duna). Különleges kutatási célpontként a halasítási vizsgálatokat említhetjük meg, amelyet a Zámolyi-tározón, a szarvasi HAKI munkatársaival végeztünk. Ezek mellett széles körű országos tudományos kapcsolatrendszert alakítottunk ki a már meglévők mellett: SZBK, ELTE, VITUKI. A dinnyési ivadéknevelő halgazdaság halastavain rendszeres zoo-, fitoplankton és tápanyag-vizsgálatokat végeztünk. Több éven át folytak a Kis-Balatonon az elsődleges termelés, N 2-kötés és denitrifikáció méréseink. A Hévízi-tavon is végeztünk fito- és zooplankton, valamint anyagforgalmi bakteriológiai vizsgálatokat (Gorzó 1991a). Gorzó egy szakértői csoport tagjaként részt vett egy újszerű vízminőségi monitoring kialakításában is (Somlyódi et al. 1990). Gorzó Deák Péter székesfehérvári filmoperatőrrel egy dokumentumfilmet forgatott a Velencei-tóról „Helyzetkép - 1985" címmel. Ennek 2005-ben készült el az újabb fejezete is az operatőr jóvoltából. Újabb szakmai kihívás volt a szikes sárkeresztúri Sárkány-tóról és a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat tározó-tavairól készített hasonló film az előbbi szerzőpáros révén. Az előbbi terület védetté vált, az utóbbi nem. 1.3 A rövid átmeneti időszakban (1988-1990) megalakult a KDT Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG). Ezen belül a Regionális Környezetellenőrző Laboratórium kiterjedt széles körű feladatokat is ellátott, köztük vízbakteriológiai minták beszállítását a győri és a bajai társintézménytől további vizsgálatokra. 2. KDT KF és KDT VÍZIG, 1990. január 1-től A kényszerű szétválást követően a Közép-Dunántúlon megalakult a Környezetvédelmi Felügyelőség és (újból) a Vízügyi Igazgatóság. 2.1 KDT KF, majd 2006-tól KDT KTVF A Felügyelőségnél megszervezett Környezetellenőrző laboratórium elsősorban csak kémiai mérésekre specializálódott, a biológiai feladatok - a klorofill-a kivételével - a VIZIG-nél maradtak. A biológiai laboratórium felállítása a környezetvédelmi oldalon - személyi, technikai feltételek megteremtése - főként Reskóné dr. Nagy Mária nevéhez köthető, amelynek 1993-tól vezetője. A Balaton korábban 16 pontról történő vizsgálata lecsökkent (10 majd 8, 5, 4 mintavételi helyre). A korábbi kéthetenkénti gyakoriságot a havi egy alkalom váltotta fel (kivétel: nyáron klorofillra hetente). Szinte töretlenül folytatódtak a fitoplankton vizsgálatok (Kiss 1997a, 1997b, 1998). A nagy mennyiségben keletkező vízminőségi adatok kiértékelésénél is új utakat kerestünk, többek között a többváltozós elemzések alkalmazhatóságát kutatva (Kiss et al. 2005, 2006, Kiss 2007). Részletesen vizsgáltuk a mederüledékek mikroba-összetételét is (Reskóné 1998, Reskóné et al. 2006). A Velencei-tavon motorcsónakkal történnek a mintavételek; 8 majd 6, 4, 3 mintavételi helyről, utóbbi a nyári sűrített klorofill-a vizsgálatnál hetente, egyébiránt havonta. A fitoplankton vizsgálatok itt is jelentős szerepet töltöttek be, a többváltozós kiértékeléssel egyetemben (Kiss & Dévai 2003, 2004). Állóvizeinkben külön figyelmet kell fordítanunk a potenciálisan toxikus cianobaktériumok vizsgálatára is. A Velencei-tóban ez a Microcystis aeruginosa volt (Reskóné & Törökné 2000). 1992-től kiszélesített monitoringot üzemeltettünk, helyszíni mérésekkel is kiegészítve (16 ponton). A tó életében 19931994-ben krízis helyzet következett be, kiszáradás fenyegette. Mesterséges vízpótlásról kellett gondoskodni (ivóvíz: dunai kavicsteraszról és karsztvíz-bázisról). Folyamatosan figyelemmel kísértük a változásokat partközeli és nyíltvízi területeken is. 1997-től elindulhatott a Velencei-tó komplex monitorozása. A kémiai vizsgálatok mellett kiterjedt hidrobiológiái vizsgálatokkal követtük nyomon a tó biológiai állapotát, az ökológiai állapot-változások hátterét (Reskóné 1999). A korábbi mérésekhez tápanyag-vizsgálatok, BAP, higiénés és környezetbakteriológia, fitoplankton, fitobenton, zooplankton, meio- és makrozoobenton irányultságú kutatások társultak (Reskóné et al. 1999, Szító & Reskóné 2001). A feltárt eredmények alapján a tó ökológiai állapota leírható volt (Reskóné et al. 2001). A Madárrezervátum szulfurétum jellegű vizeiben élő baktériumegyüttes anyagforgalmának feltárása külön feladatot jelentett (Reskóné & Borsodi 2003, Reskóné et al. 2003, Reskóné 2005). A Biológiai labor megalakulása óta feladatának tekintette az ökotoxikológiai vizsgálatok széles körű bevezetését (Daphnia-, csíranövény-, hal- és algateszt), továbbá Reskóné más, érzékenyebb módszerek nemzetközi kidolgozásában is részt vett (FITA4). Közülük a Thamnotesztet eredményesen alkalmazta a tiszai ciánszennyezés idején. Módszerfejlesztésként a kiértékeléseket saját készítésű számítógépes programokkal segítettük. Külön kell megemlékeznünk Dr. Dobolyi Elemérről, a Mérőállomás 1993-1998 közötti vezetőjéről. Irányítása alatt a laboratóriumi élet pörgővé vált: mintavételi, vizsgálati technikák korszerűsítése, sőt balatoni mintavételek helikopterről. Nagy szakértelemmel és lendülettel menedzselte a laboratórium munkáját, a mintavételtől az eredmény kiadásáig bezárólag. Nagy hangsúlyt kaptak ekkor az üledékvizsgálatok. Külön kis csapatok vették a mintákat, ill. vizsgálták azok tápanyagtartalmát, kiemelten az egyes foszforfrakciók részarányát. Mi is bekapcsolódtunk az üledékek BAP-koncentrációinak foszfor-éheztetett Cylindrospermopsis raciborskiival történő meghatározásába. Az ekkor megkezdett, a kotrások technológiáját és a BAP összefüggés-vizsgálatát érintő kutatásaink csak jóval később értek be (Dobolyi & Ördög 1997, Ördög & Dobolyi 1996, 1997a, 1997b, Ördög etal. 2002). A korábbiakhoz hasonlóan folytatódott a Faddi-, Tolnai- és Bogyiszlói-Holt-Duna részletes vizsgálatsorozata (fitoplankton, üledékvizsgálatok). Az 1990-es évek közepén sürgető kényszerré vált az ország más területeihez hasonlóan egy itteni vízpótlás monitoring-terve. Az idő ugyan felülírta ezt a tervet, de az bármikor megvalósítható (Kiss & Z. Süle 2002). Több éven át vettünk részt a halastavi üledékfelmérések egész országra kiterjedő programjában, és figyelemmel kísértük a szarvasi HAKI kísérleti halastavainak algológiai változásait egy halastó-wetland vízkezelő rendszerben (Kiss 2004).
