Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. Hidrobiológiái vizsgálatok a Közép-Dunántúlon Kiss Gábor

1, Reskóné Nagy Mária

1, Proksa Anita

1, Bodó Adrienn

1, Balogi Zsolt

1, Kóbor István

2 és Takács Erzsébet

2 'Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 8000. Székesfehérvár, Hosszúsétatér 1. 2Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, 8000. Székesfehérvár, Balatoni u. 6. Kivonat: A hidrobiológiái vizsgálatok több évtizedes múltra tekintenek vissza a közép-dunántúli régióban (VÍZIG, KÖVIZIG, KÖFE, KTVF). Jelen összeállításban nem vettük figyelembe más szervezetek, mint pl. kutatóintézetek, egyetemek, ÁNTSZ, vízművek, NTA, civil csoportok hidrobiológiái jellegű tevékenységét. Az 1970-es évek közepére tehető kezdeti lépéseket követően a hidrobiológiái vizsgálatok a hagyományos mérési irányzatok (klorofill-a, fito- és zooplankton, mikrobiológia, elsődleges termelés mérése) mellett fokozatosan kiterjedtek más, korszerűbb megoldások felé is (pl. gázkromatográfiás aktivitásmérések, cianobaktérium-spóra számolások, bakteriális anyagforgalmi vizsgálatok). A fenti vizsgálatokat magába foglaló hidrobiológiái program beindításában és a székesfehérvári biológiai laboratórium szakmai elismertetésében kiemelkedő szerepet vállalt néhai dr. Gorzó György. Az ő és akkori munkatársai tevékenysége alapozta meg, hogy a vízügyi ágazat az 1990-es kényszerű szétválását követően mindkét laboratórium (VÍZIG, KF) a már megkezdett szinten folytathatta tovább szakmai munkáját. A Magyarországon 2005-től fokozatosan bevezetésre kerülő EU Víz Keretirányelvben a javasolt élőlény-közösségek közül mi a fitoplankton, a fitobenton, a makrozoobenton és a makrofita vizsgálatokkal indítottunk. A bakteriológiai terület az elvárások között nem szerepel (hasonlóan a zooplankton sem), hiányában a vizek higiénés állapotáról információink a jövőben nem lesznek. Időrendben mutatjuk be a laboratóriumok tevékenységét, a vizsgálataik fontosabb következtetéseinek újbóli említése mellett. Kulcsszavak: klorofill-a, fitoplankton, cianobaktérium-spóra, EU Víz Keretirányelv Bevezetés szaprobiológiai állapotát. Vizsgálati eredményeit főként Csatlakozva a Hidrobiológus Napok rendezvényeinek kutatási jelentésekben tette közzé. 50. évfordulójához, mi is emlékezni és emlékeztetni szeretnénk az elmúlt, közel negyven év hidrobiológiái vonatkozású közép-dunántúli történéseire. Ebben az összeállításban nem térhettünk ki a vízügyi-környezetvédelmi ágazaton kívül eső más szakmai tevékenységekre. így nem tárgyaltuk a kutatóintézetek, a régió egyetemei, az ÁNTSZ-ek, a vízművek, a volt Növényvédelmi és Talajvédelmi Állomások és egyéb más civil szervezetek hidrobiológiái kapcsolódású szakmai munkáját. Célkitűzés Történeti összeállításunk elkészítésével hármas cél vezérelt bennünket. Egyrészt azt igyekeztünk megmutatni - elsősorban a nem kutató jellegű intézményekben tevékenykedő kollégák számára hogy volt (és van) mód maradandót, szakmailag helytállót alkotni. Másrészt emléket kívántunk állítani azon kollégák számára, akik már nincsenek közöttünk: vagy korábban elhagyták a vízminőség-vizsgálatok területét, vagy örökre eltávoztak. Harmadrészt összeállítottuk a tárgyalt időszakban a területen dolgozó kollégák szakmai munkáját bemutató szakcikkeinek listáját. Történeti áttekintés: 1. KDT VÍZIG: 1953-1988 A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1953. október 1-jei megalakulását követően csak később hozták létre a Vízminőség-védelmi Osztályt, majd jóval ezt követően az első biológiái-hidrobiológiái vizsgálatokat is. Az 1970-es évek közepéig folyamatosan épült ki az ún. törzshálózati mintavételezések rendszere. Ennek része volt már ekkor is a klorofill-a vizsgálata. 1.1. A Biológiai laboratórium kezdeményei: Az 1970-es évek elejétől kezdődően Dr. Tóth Ferenc fogta össze a hidrobiológiái vizsgálatokat. A klorofill-a vizsgálata mellett ő vezette be a fitoplankton alapján történő szaprobiológiai index- és algaszám-meghatározásokat. A Washington-tó példáján részletesen elemezte a Balaton trofitási viszonyait, annak változását időben és térben, valamint bekapcsolódott a tihanyi elsődleges termelési kísérletekbe is. Egyetemi doktori fokozatát is ebben a témában nyerte el. Vizsgálta továbbá a Faddi- és a Tolnai-Holt-Dunát, annak fito- és zooplanktonját és 1.2 A Biológiai-bakteriológiai laboratórium megszervezése Dr. Gorzó György 1975-ben került az ágazatba, biológia tanári, zoológusi múlttal (Szabó 2003). Utóbbi témában készítette el egyetemi doktori dolgozatát is. Vele az addigi hidrobiológiái tevékenység kibővült bakteriológiai vizsgálatokkal is. Kezdetben a baktériumszám meghatározása (Gorzó 1980), majd a higiénés bakteriológia és a bakteriális anyagforgalmi vizsgálatok, ill. a környezetbakteriológia képviselt jelentős súlyt (Gorzó et. al. 1989 és 1998). E témakör kidolgozásában, gyakorlati bevezetésében fontos szerepet vállalt az 1987-től munkába lépő Reskóné dr. Nagy Mária és dr. Kupainé dr. Pálfy Katalin. A fitoplankton vizsgálatokat egy rövid átmeneti ideig, 1979-ig Aranyos Istvánná, majd az 1990-es átszervezési időszakig Kiss Gábor végezte. Erre az időszakra tehető a hidrobiológiái célzatú nagymüszeres aktivitás-mérések bevezetése: gázkromatográf (N

2-kötés, denitrifikáció, nitrifikáció), szcintillációs számláló (elsődleges termelés). E korszak fontosabb vizsgált témakörei, területei a következők voltak. Nyomon követtük a Balatonban 16 mintavételi helyen az 1979-es első nagy, az egész tóra kiterjedő, majd az 1982-es (és később a 1994-es) algavirágzást (Gorzó & Kiss 1984, 1985). Ennek során vizsgáltuk a tó rövid és hosszú távú algadinamikáját. Alga-élettani vonalon kevésbé kiforrott tápanyag-adagolási kísérleti körülmények közepette tenyésztettük a Cylindrospermopsis raciborskii cianobaktériumot, ugyanakkor a cianobaktérium-spóra tenyésztéseink is új eredményeket hoztak (Gorzó 1985, 1987). Gazdaságilag is fontos kutatás volt a balatoni üledék cianobaktérium-spórával való fertőzöttségének vizsgálata, és a lepelkotrás hatékonyságának alátámasztása a tápanyagok és a cianobaktériumspórák vizsgálatával (Gorzó 1991b). Az első balatoni denitrifikációs méréseink még nitrogén-izotóppal történtek (Csermák et al. 1984). Párhuzamosan folytak anyagforgalmi vizsgálatok a Balaton és a Velencei-tó vízében és üledékében. A Velencei-tavon a már rutinfeladatnak számító, és 8 ponton történt mérések (fitoplankton, elsődleges termelés, N

2-kötés, denitrifikáció) mellett különleges feladatként kínálkozott a tó vízpótlásának biológiai szabályozása (Gorzó