Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, cikkek: - Szilvássy Zoltán: Folyamszabályozás és a Víz-Keretirányelv

52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 5. SZ. Az 1880-as éveket követően a pusztító jeges árvizek levonulásának elősegítésére az Alföldön alsószakasz jellegűvé (kanyargóssá) váló Dunát drasztikusan szabályozták. Az átvágott kanyarok nyomán maradó mellékágak (morotvák) többsége a főmedertől egyre inkább elszakadt, kisvizek idején kiszáradt, élővilága megváltozott, elpusztult. A töltésekkel védett nagyobb szigetek (pl. a Margitta sziget, Bogyiszló) betelepültek, azokon mezőgazdasági művelés folyt (az 1956 évi jeges árvíz idején tragikus következményekkel). A német és osztrák szakaszokon és a mellékfolyókon az utóbbi fél évszázad során a „Lányi András által elavult műszaki szemlélet szerint, és a kelet-európai diktatúrák technológiai megalomániájának jellegzetes példáiként" közel 50 vízlépcső épült. Az ezek fölötti duzzasztó-terekben visszatartott hordalék hatására a magyarországi szakaszon a kisvízi meder az 1960-as évek óta emberi időléptékkel is észlelhetően, rohamosan mélyül (mára 10-16 dm-t). Ennek következtében új gázlók alakultak és alakulnak ki, kisvizek idején a Paksi erőmű hűtővízellátása már jelenleg is csak nehezen biztosítható, a part menti sávban a talajvíz süllyed, a parti szűrésű ivóvízbázisok kapacitása csökken, a mellékágak kiszáradnak, és nedves élőhelyek (pl. Gemenc) elöntési gyakorisága nagymértékben csökkent, stb. Ezzel egyidejűleg az árvizek 1964 óta kisebb vízhozammal, de magasabb tetőző vízállásokkal vonultak le, ami a hullámtér feliszapolódásának egyértelmű bizonyítéka. A ritkuló jeges árvizek biztonságos levezetését a Dráva által lerakott kavics-zátonyok folyamatos fenntartási kotrásával kell biztosítani. A káros folyamatok intenzitását az Alpok gleccsereinek bizonyított zsugorodása és tározó-képességének csökkenése nyomán a Duna és a többi alpesi folyó (Rhone, Pó, Isar, stb.) vízhozamának csökkenése és vízjárásának várható hevesebbé válása tovább fokozza. A szakemberek előtt közismert tény, hogy felvízi szakaszon végzett bármely beavatkozás hatása a teljes alvízi szakaszon végigterjed, vagyis nem különíthetők el felváltva „szabályozott" és „szabályozatlan, vagy nem-intenzíven szabályozott, jelentős természeti értéket képviselő szakaszok". A medermélyülés ugyanis mindegyik szakaszt egyformán érinti. Ezért az Országos Környezetvédelmi Tanács fenti minősítése ugyanúgy megalapozatlan, mint amilyen a Bős-Nagymaros rendszer által előidézett „ökológiai katasztrófa" jóslata volt. Tehát nemcsak a magyar szakaszra, hanem a Duna teljes hosszára a VKI 2. Cikkely 9. pontja szerinti „Súlyosan befolyásolt víztest" (Heavily modified water body) minősítést kell alkalmazni. A 4. Cikkely 1. pontja kötelezi a Tagállamokat minden felszíni víz állapotának megőrzésére, a mesterséges és súlyosan befolyásolt vizek minőségét viszont jó állapotba kell hozni, illetőleg a minőség további romlását meg kell akadályozni. A NATURA 2000 védett területek hálózatát a természetes élőhelyek, állat- és növényvilág megőrzéséről szóló 92/43/EEC (1992, V. 21.) sz. Irányelv, az ún. „Élőhely Irányelv" hozta létre a kihalás által fenyegetett, veszélyeztetett fajok védelme és a biodiverzitás fenntartása érdekében. Ezeket az értékeket a folyamatos, káros hidromorfológiai változások (a medergeometria és a vízjárás változásai) fenyegetik, a védelmüket szolgáló beavatkozások elmulasztása ellentétes az Élőhely Irányelv követelményeivel. A kijelölt területek minősítése indokolt esetben bármikor felülvizsgálható, így az ezekre történő hivatkozás nem lehet a VKI-ban megfogalmazott „a teljes Közösség gazdasági és társadalmi fejlődését eredményező" létesítményiek) akadálya. A medermélyülés és annak az élővilágot és a vízhasználatokat egyaránt károsító fentiekben vázolt következményei - nemzetközi vizsgálatok eredményei szerint hagyományos folyószabályozási műtárgyakkal nem, csak duzzasztással, azaz a magyar szakaszon előreláthatólag három - esetleg négy - vízlépcső építésével mérsékelhetők, illetve fordíthatók meg. Csak duzzasztással hozható létre az ENSZ-EGB Folyamhajózási Bizottsága 1992. november 12-i, 30. sz. határozatának megfelelő paraméterekkel rendelkező vízi út. Ezeket a paramétereket az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciája 1994-ben jóváhagyta és alkalmazásukat a Magyar Kormány a „Nemzetközi víziutakról szóló EU megállapodás kihirdetése" c. 151/ 2000. (IX. 14.) Korm. és a 17/2002. (III. 7.) KöViM sz. rendeletekkel kötelezővé tette. Az ilyen viziút felel meg az EU TEN-T VII. (a transzkontinentális RajnaMajna-Duna Korridor) követelményeinek is. Duzzasztás nélkül a kisvízi meder mélyülése a jelenlegi ütemben folytatódik, ami pl., veszélyezteti a 20-25 évre meghosszabbított üzemidejű (és a várható további) reaktorok megbízható hűtővízellátását. A duzzasztás tehát egyidejűleg tenné lehetővé a „víztest és a környezet állapotának javítását" a Víz Keretirányelv előszavában kifejezett valamennyi követelményt kielégítő módon, vagyis a vízhasználatokkal történő fenntartható gazdálkodást a közösségi politika egyéb - energia, közlekedés-áruszállítás, mezőgazdaság, halászat, vidékfejlesztés és idegenforgalom - szakterületein belül. A közlemény lezárva: 2009. május 24. A közlemény beérkezett: 2009. július 14. SZILVÁSSY ZOLTÁN aranydiplomás mérnök, tud. főmunkatárs, a VITUKI ny, műszaki-gazdasági tanácsadója,