Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, cikkek: - Völgyesi István: Ökológiai vízigény, vagy megfelelő talajvízszintek?

53 Ökológiai vízigény, vagy megfelelő talajvízszintek? Völgyesi István VÖLGYESI Mérnökiroda Kft., www.volgyesi.uw.hu Kivonat: A Viz Keretirányelv célja - többek között - a felszín alatti vizek jó mennyiségi állapotának biztosítása. Ez akkor teljesül, ha a talajvíz felől is ki lehet elégíteni a felszín alatti vizektől fiiggő ökoszisztémák vízigényét (ökológiai vízigény). Lehetőség van arra, hogy az ökológiai vízigény helyett ökológiai szempontból optimális talajvíz-mélységeket határozzunk meg. Ezek könnyen mérhetők, ellenőrizhetők. Ha a vizsgált térségben termelés is van, akkor meg lehet határozni azt a talajvízszint-süllyedést, ami még elfogadható. Magyarországi viszonyok között úgy látszik, hogy a szántóföldi és erdei ökoszisztémák életében 50 cm-es süllyedés sehol sem okozhat jelentős károkat. Kulcsszavak: felszín alatti vízkészlet, kitermelhető vízmennyiség, ökológiailag optimális talajvíz-mélység, talajvízszint-süllyedés. 1. Bevezetés 2000-ben jelent meg a Víz Keretirányelv (VKI - Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/ 60/EK Irányelve az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz-politika területén). Majd sorra jöttek az erre épülő magyar jogszabályok, már nem irányelvként, hanem kötelezően betartandó kormányrendeletek formájában. A VKI - többek között - a felszín alatti víztestek jó mennyiségi és minőségi állapotának megtartását, esetleg - ha a jó állapot már nincs meg - annak visszaállítását célozza. A jó állapotot ökológiai szempontok alapján próbálja minősíteni. A felszín alatti vizekkel foglalkozók számára - első látásra - legnagyobb furcsaságot éppen a felszín alatti víztest fogalma jelentette. Aztán kialakult egyfajta beletörődés, mert észlelték, hogy ez jogi fogalom, semmi köze a szakmához. A hidrogeológusnak továbbra is a konkrét céloknak megfelelően lehatárolt kisebb-nagyobb területekkel, ezek alatt a konkrét céloknak megfelelő mélységig található rétegződéssel, és a rétegek áramlási rendszerének vízforgalmával kellett foglalkoznia. A gyakorlati munka területén a hidrogeológus akkor kerül szembe a VKI-vel, amikor felmerül a felszín alatti vízkészletből történő új termelés igénye. Úgy tűnik, hogy a régóta folyamatban lévő termeléseket eltűrhetőnek (sőt, többnyire védendőnek) tekintik a hatóságok, az újakról viszont könnyen feltételezik, hogy azok veszélyeztetik a víztestek jó mennyiségi állapotát. Az alábbiakban csak a felszín alatti vizek mennyiségi állapotával kapcsolatos megfontolásokról lesz szó, ezekről is elsősorban olyan értelemben, hogy kideríthessük, mennyiben tud megfelelni egy új víztermelés a jogszabályoknak, és azoknak a környezeti célkitűzéseknek, amelyek - szinte valamennyi - a VKI elvein alapulnak. 2. Utánpótlódás és ökológiai vízigény A VKI megjelenése után lelkes (jogi?) szakértők hamarosan értelmezni kezdték az abban foglaltakat, szigorúan ragaszkodva az ott olvasható, néha meglehetősen zavaros szövegekhez. Ragaszkodva például a 2. cikk 27. pontjához, amelyik a felszín alatti vizekből történő termelés, illetve a jó mennyiségi állapot kapcsolatát írja le. Ennek csak egy részletét mutatom be: "Rendelkezésre álló felszín alatti vízkészlet a felszín alatti víztest utánpótlódásának hosszú időszakra megállapított éves átlagos mértékét jelenti, csökkentve ... azzal a vízmennyiséggel, amellyel elkerülhető a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák bármely jelentős károsodása." Két vízhozam-jellegü mennyiség különbségéről van tehát szó, az egyik az utánpótlódás, a másik az ökológiai vízigény. (A pontozással jelölt, kihagyott részben a felszín alatti vizekből táplálkozó felszíni vizek - források, vízfolyások, tavak - számára szintén levonandó vízmennyiségekről van szó.) Problematikus meghatározás. A hidrogeológusok még csak hajlandók valamit mondani az utánpótlódásra, az ökológusok viszont nem akarnak nyilatkozni az ökológiai vízigényről. További nehézséget jelent, hogy szükség volna a Jelentős károkozás" fogalmának tisztázására. Az utánpótlódás a hidrogeológiai folyamatok egyik legfontosabb paramétere, ugyanakkor a legnehezebben meghatározható mennyisége is. Mérni nem lehet, és a számítására vonatkozóan is csak nagyon bizonytalan módszerek léteznek (USGS, UNESCO 2003, Sophocleous, Scanlon - Dutton, Kumar - Seethapathi). Tulajdonképpen csak azok a (mért talajvízszint-idősorokra korrektül [!] kalibrált) szivárgás-hidraulikai modellek vezethetnek eredményre, amelyekben elegendő részletességgel vesszük figyelembe a talajvízre ható okok mindegyikét, köztük a csapadék-beszivárgás folyamatát is. Az ökológiai vízigény fogalma viszont még definíció-szinten is bizonytalan, sokféle megfogalmazása van. Magyarországon az OKTVF (2004) anyagban olvasható látszik elfogadhatónak: az a vízmennyiség, „ami valamely földrajzi térség valamennyi adottságához alkalmazkodott élővilág alapvető létfeltételeit korlátozás nélkül biztosítja". Továbbá: „minden élőhely esetében konkrétan szükséges meghatározni, miután általánosságban nem értelmezhető". Ugyanott a mennyiségi oldaláról azt mondják: „még egyetlen élőhely-típus esetében sem volt lehetőség arra, hogy konkrét felmérés és vizsgálat alapján lehessen nyilatkozni". Az OKTVF (2004) anyaga megadja a károsodások definícióit is. Eszerint: a felszín alatti víztől függő élőhelyek esetében károsodás az az állapot, „ami az élőhely eredeti, vagy célállapotától egy vegetáció-periódusban legalább 20%-os, több vegetáció-periódus átlagában pedig legalább 10 %-os mértékben eltér" (az ökológiai vízigénytől), a jelentős károsodás pedig az élőhely eredeti, vagy célállapotától való legalább 30 %-os, illetve legalább 20 %-os mértékű eltérést jelenti. (Ezek a definíciók egy szempontból nagyon fontosak: felhívják a figyelmet arra, hogy az ökológiai vízigénynek nem csak alsó, hanem valamilyen felső határa is van. Tehát a gyakorlat számára nem egyetlen küszöbértékre volna szükség, hanem minimális és maximális értékekre, mert néha az is előfordul, hogy - például egy tározó építése következtében - az adott élővilágot a túl sok víz veszélyezteti.) A fenti - károsodást jelentő - eltéréseket értelemszerűen csak akkor alkalmazhatnánk, ha az ökológiai vízigény értékét vízhozam dimenzióban ismernénk.