Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Újraközlések: - Mosonyi Emil: Az 1954. évi első Országos Vízgazdálkodási Keretterv

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 5. SZ. tező öntözéséhez szükséges nagyteljesítményű berendezések azonban még nincsenek meg. A nagyüzemi permetező öntözés kérdésének megoldásával a javasolt öntözőrendszerekből közel kétszer akkora terület lenne öntözhető, ami további fejlesztési lehetőséget biztosít az öntözéses gazdálkodás számára a távolabbi jövőben. 5. Az országos öntözővíz szükséglet biztosítása érdekében alapvető kiinduló elvhez vezet a nyugati és keleti országrészek természeti adottságainak összehasonlítása. A nyugati országrész (röviden Duna-völgye) átlagos csapadékmennyisége 20-30 %-kal több mint az ország keleti részében. Ugyanakkor jóval kisebbek az öntözésre alkalmas területek, a Duna vízhozama pedig jóval nagyobb, vízjárása jóval kiegyenlítettebb, tehát aszályos időkben több víz áll rendelkezésre, mint a Tisza vízrendszerében. Ugyanakkor az öntözésre alkalmasabb és jóval nagyobb területek a Tisza völgyében vannak, viszont a Tisza vízrendszere kevesebb vizet szállít, és a vízjárás itt sokkal szélsőségesebb, s az öntözés szempontjából kedvezőtlenebb. Amíg a dunai rendszerben a legnagyobb és legkisebb vízhozam aránya: 1:10 - 1:20, addig a tiszai vízrendszerben 1:80 - 1:325 között van. A fentiek következtében a Duna tájait öntözővízzel különösebb nehézség nélkül bőségesen el lehet látni. Ezzel szemben a Tisza völgyében vízhiányok mutatkoznak. Az ország hidrológiai, domborzati, éghajlati és talajtani adottságai folytán a Tisza vízrendszerét olyan müvekkel kell kiegészíteni, amelyek az öntözések nagyobb arányú fejlesztésekor öntözővíz pótlást tudnak biztosítani. Ennek egyik módja a Duna-Tisza csatorna lehet. Ha tehát a terv megállapítja, hogy a Dunából a Tiszába mennyi vizet, és milyen művek közvetítésével kell átvezetni, akkor az ország területe közel észak-déli irányú vízválasztó mentén két részre vágható, s a továbbiakban két külön tájegységben - Duna-völgy és Tisza-völgy - tárgyalható. 6. A vízhasznosítás igényeinek kielégítésénél alapvető szempont; hogy a különböző ágazatok más-más módon és mértékben fogyasztják el a felhasznált vizet. 7. A különböző népgazdasági ágak, illetőleg az egyes vízgazdálkodási ágazatok vízigényei nem mindenütt elégíthetők ki teljes mértékben azok szerint az elképzelések szerint, amelyeket egyes népgazdasági szektorok csak a saját szemléletükből kiindulva támasztanak, vagy amit egy-egy vízgazdasági ágazat, pl. az öntözés is a kijelölt területeken mindenkor igényelne. Egyes igénylők - így az ipari igénylők - számára korlátokat kell állítani, illetve az iparpolitikát olyan értelemben befolyásolni, hogy ne ipartelepítési tervekhez legyen szükséges „vizet fakasztani", hanem az ipartelepítés különösképpen a vízigényes iparok szempontjából - a vízkészletekhez igazodjék. Más ágazatok, pl. az öntözés kielégítésénél a vízellátásban engedünk meg olyan mértékig időszakos korlátozásokat, amelyek jelentéktelen vagy elhanyagolható hiányt jelentenek az optimálisan elképzelt szaporulathoz képest, azért, hogy ezzel a veszteséggel nem arányos túlberuházásokba ne vigyük a népgazdaságot, illetve, hogy ezek miatt más - például egészségügyi szempontból alapvetőnek tekinthető - igények kielégítése csorbát ne szenvedjen. Ezt a szemléletet nemcsak az öntözés, hanem a további vízhasznosítási ágak terén is érvényesíteni kell, sőt a víz kártételei ellen való védekezésben is helyet kapott ez az elgondolás. 8. Ez a tűrési elméletnek nevezett elgondolás végeredményképpen gazdaságossági vizsgálatokon alapszik, és gondolatmenete a következő: Először meg kell állapítani a szóban forgó vízhasznosítás igényének pontos időbeli változását. Nem elég átlagértékekből kiindulni. Meg kell vizsgálni azután, hogy ehhez az optimális igényhez képest valamely tetszőleges mértékű hiány tűrése milyen gazdasági kárt jelent. A tűréseknek egészen kis mértéke sokszor egyáltalán nem okoz gyakorlatilag megállapítható károsodást. A tűrésből származó termelési károsodást szembe kell állítani azzal a beruházási megtakarítással - illetve a belőle származó évi költséggel - amely abból ered, hogy az igényeket nem minden időszakban elégítjük ki tökéletesen, és ily módon sokszor lényegesen kisebb teljesítményű művekkel elégedhetünk meg. Az üzemi kiesések valószínűségén alapuló gazdaságossági vizsgálatok eredményei alapján kell megállapítani a megengedhető tűrést, ha különböző érdekek vízigényei ütköznek, vagy ha a vízkészletek korlátolt volta miatt különleges nagyköltségü berendezések szükségesek a természetes vízhozamok kiegészítésére. Ezt az elvet a Keretterv gerincét képező öntözési tervre részleteiben alkalmaztuk, a többi vízgazdálkodási ágazatra is elvben kimondjuk, de ebben az első terv-vázlatban még a részletes számítások nem voltak elvégezhetők. A többi vízgazdálkodási ágazatra kapott eredményeket a tűrési arányok figyelembevételével a következő tervfokozatban és a tájegységekre való bontásnál módosítani lehet. 9. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésénél nem állt még rendelkezésre a teljes vízkészlet-feltárás, különösképpen a felszín alatti vizek tekintetében, és nincs elegendő részletes vízjárási adatunk a kis-vízfolyásokra. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet jelenleg dolgozza ki éppen a részletes országos vízkészlet-feltárást. E munka eredményeit, ahol lehetséges volt, menetközben átvettük. Azonban a nagy és közepes folyók vízjárása és a nagy kavics-területek talajvízkészletei tekintetében olyan bőséges adatanyaggal és észlelésekkel rendelkezünk, hogy a vízkészlet-feltárás finomítása az egész terv országos vonatkozású részeit befolyásolni nem fogja, az öntözési, belvízrendezési, vízerő-hasznosítási és víziút-tervek figyelemre méltó változást a vízkészlet végleges feltárása után sem fognak szenvedni. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet részletes feltárása, különösképpen a kis vízfolyásokra, forrásokra, karsztvizekre vonatkozó vizsgálatok, továbbá a Földtani Intézet rétegvíz és mélységi víz vizsgálatai, az ivóvíz és ipari vízellátás terén fognak kisebb rendű változásokat okozni. Ezeket az Országos Keretterv felbontása után a vízgazdálkodási tájtervek során kell majd figyelembe venni. 10. A mértékadó vízkészletek meghatározása során figyelembe vettük egyfelől a hazai tározási lehetőségeket (medertározás, síkvidéki, domb- és hegyvidéki tározás),