Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Újraközlések: - Mosonyi Emil: Az 1954. évi első Országos Vízgazdálkodási Keretterv

11 Az 1954. évi első Országos Vízgazdálkodási Keretterv | Mosonyi Emil | A Hidrológiai Közlöny dr. Mosonyi Emil elhunyta alkalmából az alábbiakban közreadja a Magyar Tudományos Akadémián 1954. június 19-én tartott, az akkor elkészült Országos Vízgazdálkodási Kerettervet - élete egyik fő művét - bemutató előadásának rövidített szövegét, vízgazdálkodási keretterv, vízügyi történelem. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Előzmények Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv elkészítését a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezése indította meg 1952-hen. Az első vázlatos elgondolás akadémiai bemutatása és megvitatása után a Minisztertanács 1952. augusztus 15-én hozott határozata elrendelte a terv kidolgozását, majd ezt követően 1953. január, l-jén a Víz erőmű Tervező Iroda - a Vízügyi Tervező Iroda jogelődje - megkapta a megbízást a terv elkészítésére.. Az 1954. április 30-ára, azaz 14 hónap alatt készült és most bemutatásra kerülő terv még' csak első változatnak tekinthető a nagyszabású célkitűzés megvalósításához, s éppen ennek az akadémiai ülésnek, s az ezt követő ankétnak feladata megadni azokat az irányelveket, amelyek a terv további fejlesztésére és csiszolására utat mutatnak. Voltak már ilyen irányú figyelemre méltó kezdeményezések korábban is, ezek azonban még nem elégítették ki a keretterv fogalmát, mert vagy csak zártan egy-egy vízgazdálkodási ágazatra kiragadott távlati elgondolások, vagy esetleg ugyan az összes ágazatokra kiterjedő, de inkább csak vízépítési, s szorosan műszaki jellegű tervezetek voltak. Figyelemre méltó különbség továbbá a régi kezdeményezések és jelenlegi kísérletünk között az, hogy a korábbi tervek majdnem mind mellőzték a vízkészleteknek, mint meghatározott mennyiségű nyersanyagnak a számbavételét, és nem annak gazdaságos és célszerű felosztásán alapultak. (Talán egyetlen kivétel a volt Országos Vízgazdálkodási Hivatalban 1948-ban nagy lendülettel megindított, de szerencsétlen körülmények összejátszása folytán még csírájában elfulladt munka volt). Népgazdaságunk fejlődésével gyorsan és. erőteljesen bontakozott ki az a felismerés, hogy vízkészleteink távolról sem kimeríthetetlenek, s a gyakran szembenálló érdekeket és vízigényeket csak a leggondosabb tervezéssel és megfontolt előrelátással lehet kielégíteni. Ezért a most elkészült Kerettervhez részben egészen új kiinduló feltételeket kellett kijelölni, amelyeket a következőkben ismertetek. 2. Kiinduló feltételek 1. Magyarországon a századforduló idejéig a passzív vízgazdálkodás, a vizek kártételei elleni védekezés volt túlsúlyban, jóllehet már Széchenyi is hirdette az öntözés, a víz hasznosításának szükségességét. „A vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket aztán az öntözésnek kell betetőznie". A századforduló után már rá kellett volna térnünk az aktív vízgazdálkodásra, a szorosabb értelemben vett vízhasznosításra, ez azonban az akkori gazdásági, társadalmi és politikai viszonyok között elmaradt, és csupán egyes elszigetelt kezdeményezések történtek ebben az irányban. Az egész világon ebben az időben indult meg az öntözések és a vízerő-hasznosítás nagyarányú fejlesztése. Magyarország nemcsak, hogy nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel, hanem a két világháború közötti időben erősen vissza is maradt. 2. Ennek tulajdonítható, hogy a lappangó vízhiány hosszú évtizedekig nem ütközött ki. Ez csupán a felszabadulás után vált nyilvánvalóvá, amikor a réginél többszörösen nagyobb öntözési program megvalósítása került szóba, az ipar vízigénye az iparosítás rohamos fejlődése következtében hirtelen felugrott, az ivóvíz-szükséglet az életszínvonal emelkedését célzó településfejlesztés következtében növekedett, a rendelkezésre álló felszíni és felszín alatti vízkészleteket pedig a fokozott mezőgazdasági, ipari és kommunális vízfogyasztás szennyvizei egyre fokozottabb mértékben veszélyeztetik. Ennek következtében ma már abban a szemléletben kell élnünk, hogy a víz olyan nyersanyag, amellyel épp úgy gazdálkodni kell, mint bármely más, ugyancsak nem korlátlan menynyiségben rendelkezésre álló természeti kinccsel. 3. A vízgazdálkodás jelentőségét az új kormányprogram még jobban kiemeli. Magyarország létérdeke a mezőgazdaság nagymérvű fejlesztése. A mezőgazdaság fejlesztése az öntözést, a vízrendezéseket, a talaj vízállapotát megjavító munkálatokat (sáncolás, talajjavítás, alagcsövezés, stb.) elsőrendű feladattá teszi. A vízhasznosítások közül az öntözés igényli a legtöbb vizet, sőt ez a vízigény nagyságrendben múlja felül a vízellátás igényeit. Ennélfogva a Keretterv a vízigények kielégítésénél és a vizek szétosztásánál az országos öntözési vízigényből indult ki. A mezőgazdaság mellett azonban ki kell elégítenünk a többi népgazdasági ágazat egyre fokozódó vízigényeit is. Az életszínvonal emelése sürgeti a dolgozók egészségügyi viszonyainak megjavítását az ivóvízellátás fejlesztésével, és a gyógyvizek fokozott hasznosítása révén. Az ipar fejlesztése s ezzel együtt az ipari vízellátás és a szennyvíz-tisztítás súlyos kérdései is változatlanul sürgős feladatok maradnak. Az ipar fejlesztése és szénkincseinek kimerülése továbbra is égetővé teszi vízerőink hasznosítását. A vasúti és közúti közlekedés és szállítás tehermentesítése pedig megkívánja víziutaink gyorsabb ütemű kiépítését. 4. Az öntözővíz-szükséglet meghatározásának egyik alapelve az volt, hogy biztosítani kell mindannak a területnek az öntözését, amely fekvése és talaj adottságai figyelembevételével. az öntözővízzel gazdaságosan ellátható. Mérnök-, agronómus- és talajtani szakértők együttes megállapítása szerint a Kerettervben 1,4 millió kat. hold (8 ezer km

2) öntözésére célszerű berendezkedni, amelyből 1 millió hold (5,7 ezer km

2) esik a Tisza vidékére, a Duna-menti és dunántúli területekre pedig 0,4 millió kat. hold (2,3 ezer km

2). Az egész, területre nézve elhanyagolhatóan kis területrészeket nem tekintve - a felületi öntözés szolgált alapul. A permetező öntözés vízigénye ugyan lényegesen kisebb, a nagy területek perme-