Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A Szepesváralja (Spisské Podhradie, Szlovákia) környéki forráskúp-képző hideg szénsavas karsztos ásványvizek és lerakódásaik vizsgálata

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 4. SZ. minden egyes kúp tetején megfigyelhető a kifolyás helyét jelző járat. Ehhez kapcsolódva megjegyzi még, hogy a források működését bizonyító lerakódások a helyi patak völgytalpán és az északi lejtőkön a völgymentén hosszasan követhetők. így e térségen belül is igen aktív szénsavas ásványvíz tevékenység mutatható ki dinamikus mészképződéssel. A vizsgált Hradek-i forráskúpot Staub M. a felső-pleisztocénba helyezi, és értékelve a mészkőből előkerült növény-lenyomatokat, megállapítja, idézem: „ alapos okunk van feltenni, hogy Gánóc körül épp olyan körülmények között ment végbe a növények bevándorlása, mint Svédországban. mert mindkét vidék mésztufa flórája sok közös vonást tüntet föl. Továbbá, hogy Gánócon az arktikus növények teljesen hiányoznak. Kovanda J. (1971.) szerint Gánoctól kezdve Svábóc falu irányába a völgy mentén és az annak északi lejtőin kb. 6 km hosszan Szentandrás faluig 25 egymástól független önálló mészkő előfordulás mutatható ki. Ebből a jelentős elterjedésből továbbá, hogy Gánoctól nyugatra Szepestopolcsánnál és környékén még további négy előfordulás van. így a fedett karsztra vonatkozóan az a megállapítás tehető, hogy a szénsavas ásványvizü forrásokhoz kapcsolódó karsztrendszer ásványvíz készlete a kb. 11 km hosszon csapolódott, illetve csapolódik meg egy közel északnyugat-délkeleti irányú töréses zóna mentén. Bizonyítva, hogy a gánóci szénsavas 1593 mg/l; 18-20°C-os és 3648 mg/l magas ásványi sótartalmú kalcium hidrogén karbonátos jelentős szulfát tartalmú karsztos langyos ásványvíz egy nagykiterjedésű elfedett karsztrendszerhez kapcsolódik, feláramlási pályákkal és folyamatosan megújuló felszín alatti vízközforgalommal, ahol a rendszerbe beáramló jelentős mennyiségű C0

2 gáz hatására langyos karsztos ásványvíz alakult ki felszín alatti karsztosodással. Valószínűsíthető még, hogy a rendszer tápterülete a megcsapolási helytől délre fekvő szepes-gömöri karszttal áll kapcsolatban. Ezért az itteni előfordulásnál is a rendszer nyitott részén, a tápterületen a szokványos nyílt karsztra jellemző karsztosodás és karsztvíz-földtani viszonyok uralkodnak, míg a fedett karsztrendszerhez tartozó részen szénsavas karsztosodás zajlik le, amely ásványvizeket eredményez mészképződéssel. 13. Ruzsbachfürdő (Ruzbachy Kúpele) Szlovákia északi részén a Szepesi Magura hegységnek legjelentősebb karsztos ásványvíz forrásai Ruzsbach fürdőnél törnek fel 19. ábra!. 1. Ruzshachfürdői Kráter forrás, 2. Toporci és lacvágási ásványvíz kilépések, Ezek közül a legérdekesebb kúpképző langyos forrás a Kráter forrás ahol a képződött kúp tetején kialakult kb. 15 m átmérőjű forrástó, és ebből folyik ki az ásványvíz, miközben a perem mentén kb. 1,0 m magasságú káva képződött. Látványossága miatt turisztikai nevezetesség is (Hartman L. 1996.). E forráscsoport már nem tartozik a C0

2 gázban gazdag karsztos ásványvizek sorába, mert a C0

2 tartalom nem éri el a 400 mg/l mennyiséget. A rendelkezésre álló vízvegyészeti vizsgálatok szerint össz-sótartalmuk 2300 mg/l feletti és kalcium magnézium hidrogén-karbonátos vizek sorába tartoznak 20-26°C -os vízhőmérséklettel. A fürdőnél a travertinó és paleogén flis alatt megfúrták a víztartó triász karsztos karbonátos kőzeteket. A felvidéki (Szlovákia) kúp képző források sorában azok közé tartozik, ahol igen jelentős nagyságú forrásmészkő halmozódott fel a források közvetlen és távolabbi környezetében. Kovanda J. (1971.) térképet is közöl a forrásmészkő elterjedéséről. Ezen megkülönböztetett a negyedidőszakon belül holocén korúakat és a pleisztocén belül pedig idősebb és fiatalabb előfordulásokat. Megjegyzem, hogy 1971-ben a pleisztocén mészkövek kőanyagát még fejtették építési célokra. A ruzsbachfurdői forrásmészkővel részletesen foglalkozott Staub ML (1993) is, és Uhlig V. -re való hivatkozással leírja, hogy Szepes vármegye északi vidékén Felső Ruzsbach mellett vannak hévforrások, amelyek NyÉny-K-DK irányú hegységszerkezeti törés mentén sorakoznak. Továbbá közli még, hogy a mésztufa előfordulás egészen Alsó-Ruzsbachig követhető, és még ott is megfigyelhető, ahol a Zselezny patak a Poprádba ömlik. Uhlig szerinte még azt is megfigyelte és leírta, hogy a mai forrásoknál jelenleg mésztufa képződés csak igen kis mértékben megy végbe. Ezzel nyilván azt kívánta jelezni, hogy a mai források vízminősége megváltozott azokhoz a forrásokhoz viszonyítva, amelyek a hatalmas mészkő előfordulást létrehozták. A Ruzsbach fürdői lerakódásokon túlmenően ezektől független lerakódások vannak még a környéken. így többek között alsó Ruzsbachtól nyugatra Toporc közelében is egy nagyobb lerakódás van. E leíráshoz kapcsolódva megemlítem, hogy faluban és környékén több mai ásványvíz feltörés ismert. Ezek közül kettő a faluban van, annak keleti részen, míg a másik kettő Toporctól nyugatra a Szepesi Magura lábánál és nyugat-kelet irányú völgyekben törnek fel, a településtől kb. 2,0 km-re. Ásványvizű források fakadnak Ruzsbachfürdőtől még keletre Lacvágás községben is. A fentiekben leírt felszínre lépő ásványvizek az elhelyezkedésük alapján egy északkelet-délnyugati hegységszerkezeti törést jelezve törnek fel, ahol a Szepesi Magura délkeleti oldalán jelentős vetőzóna húzódik, és a karsztrendszer karbonátos kőzetei ezek mentén délkeleti irányban a mélybe süllyedtek. Tehát a mai ásványvíz kilépések, azaz a rendszer megcsapolása a vetőrendszer mentén alakult ki. így a rendszer ásványvíz készletét nemcsak a Ruzsbachfürdő-források csapolják meg hanem a toporci és a lacvágási is, de ezek közül a Ruzsbachfürdőnél folyik ki a rendszer dinamikus készletének legnagyobb része. 14. Szepesváralja (Spisské Podhradie) és környéke Külön, önálló fejezetben tárgyalom. 15. Szinyelipóc (Lipovce) és környéke Nagy Z. (2002.) leírásából tudjuk, hogy a szinyelipoci Salvator forrás régóta ismert mint kiváló gyógyvíz. A forrás