Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A Szepesváralja (Spisské Podhradie, Szlovákia) környéki forráskúp-képző hideg szénsavas karsztos ásványvizek és lerakódásaik vizsgálata

20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 4. SZ. és a rendszerbe beszivárgott víz föld- alatti útja során a forrásokig alakul át ásványvízzé. A forrásokat kiépített fürdő hasznosítja, és a rendelkezésre álló adatok szerint napjainkban ezeknél nem tapasztalható jelentős mészképződés. Az egykori források körül mészkőkúp képződés történt, így a helyi legnevezetesebb turista látványosságnak tartott bajmóci várkastélynál, amelyet egy mészkőkúpra építettek, mert ez magasságilag kiemelkedve a környezetből uralja a tájat. A várkastélyt körülvevő vizesárok felöli részen látható, hogy a külső falakat a forrásmészkőre alapozták. A mészkőkúp kőzetanyagának tanulmányozására a kastély belső részein nyílik kedvező lehetőség, ahol több helyen közvetlenül megfigyelhető a forrásmészkő rétegzettsége és változatos kifejlődésü alakulati formái. A kastély pincéjében van egy forrás, amelynek elődje halmozta fel a kúpot. Továbbá jelentős nagyságú kúp képződött még a várárok túloldalán délkeleti irányban. így egyértelműnek látszik, hogy a kastély körüli részen egymás közelében olyan kedvező adottságok alakultak ki, ahol dinamikus mészképző karsztos ásványvizek törtek felszínre és környezetükben jelentős nagyságú típusos forráskúpokat hoztak létre, ellentétben a mai alacsony sótartalmú karsztos hévizekkel, amelyek gyakorlatilag elvesztették már mészképző adottságaikat. Ebből adódik az a következtetés, hogy a forrásokhoz tartozó fedett karsztrendszerben olyan átalakulás ment végbe, amely miatt erőteljesen csökkentek azok az adottságok, amelyek korábban még előidézték a szénsavas magas sótartalmú kúpképző ásványvizek kialakulását az ezekhez kapcsolódó víz-közforgalommal együtt. Valószínűsíthető, hogy a C0

2 gáz utánpótlódásának megszűnése idézte elő a rendszeren belüli vízkémiai folyamatok megváltozását. így a rendszeren belül a pleisztocénben még szénsavas ásványvizes karsztosodási folyamat ment végbe mészképződéssel. Napjainkra ez átalakult és átfejlődött szubtermális karsztvizes karsztosodásba. 9. Sztankován (Stankovany) és környéke A Vág völgyében Rózsahegytől kezdve nyugati irányba kisebb-nagyobb megszakításokkal ásványvíz-források fakadnak. Ezek közül többnél mészképződés is történt, s ezeket már a 19. sz. közepétől kezdve számos szakember tanulmányozta és leírta. Nagy Z. könyvében közli, hogy Rózsahegynél a Vág folyó mentén, mint több nevezetes fürdőhely esetében (Pöstyén) a meleg vizek itt is a folyó medrében törnek fel 38-45°C-os hőmérséklettel. A fürdő a folyó partja mentén épült ki. Lubochnánál is a Vág-völgyi forrásoknál is fürdő épült ki. Staub M. már korában többször hivatkozott közleményében Lóczy L.-ra való utalással megemlíti, hogy a Vág mindkét oldalán az ott fakadó erősen szénsavas magas oldott sótartalmú források jelentős elterjedésben halmoztak fel mésztufát, melyeken rendszerint kisebb mészkúpok ülnek, és a leírás szerint ott képződtek, ahol a források kürtőkből törnek a felszínre. Staub közli még, hogy az ásványvíz-források nem csak a Vág-völgyére terjednek ki, hanem már az Orava völgyben fekvő Dierovánál is erősen gázos ásványos vizek törnek fel, és ezek környezetében jelentős nagyságú mésztufa lerakódás történt. A területet bejárva valóban gyakoriak a kisebb kúpok, mint pl. Rajkovnál. Az itt képződött kúp kb. 4-5 m magas, és a turista térképen is feltüntetik Rojkovska travertino kopa megjelöléssel, mint természetvédelmi területet. A szlovák irodalom szerint a Vág jobb oldalán Mocsiárnál 1993-ban szigorúan védett területet alakítottak ki 8,16 ha-on, hogy ottani szénsavas ásványvizeket és forrás-mészköveket, továbbá a növényzetet természetes állapotában megőrizzék. A Vág völgyének ezen a szakaszán feltörő erősen szénsavas karsztos ásványvizek genetikailag a környező hegységek felszíni és felszín alatti karsztos kőzetekből álló hidrodinamikai rendszerével állnak kapcsolatban, és a Vág völgye, mint a térség erózió-bázisa képezi a rendszer megcsapolási részét, ahol egyben a térség legjelentősebb törései is kialakultak. 10. Felsőszlécs (Visny Sliace) és környéke Rózsahegytől keletre húzódó Felső Vág völgyének bal oldali vízgyűjtő területeihez tartozó oldalvölgyekben több erősen szénsavas kúpképző karsztos ásványvíz-forrás fakad 17. ábra/. f? 7. ábra. Az Alacsony Tátra északnyugati előterében és a Vág völgyében fakadó kúpképző ásványvizek helyszínrajza 1. Felsőszlécsi mészkőkúp és forrás, 2. Egyéb ásványvizek, 3. Besenyői ásványvizek és kiválások. A legjelentősebb forrásmészkőkúp a Felsőszlécs határában található, ahol kb. 10 m magasságú észak-déli irányú összenőtt kettős kúp képződött. A kúp tetején egy 4 x 3 m-es nagyságú kb. 5,0 m mély forráskráterből folyt ki egykor a szénsavas ásványvíz, amelyet napjainkban a kúp oldalában foglaltak. A kúp északi részén egy másik forrás is működött, ahol kb. 1,0 m magasságú kis kúp képződött bizonyítva azt, hogy ez a forrás is erőteljes mészképző hajlammal rendelkezett. A kúpot és környezetét természetvédelmi területté nyilvánították. A szlovák turistatérképek Sliacské travertiny megnevezéssel tüntetik fel. A közelmúltban megjelent Alacsony Tátra magyar nyelvű turista kalauzában, melyben ötven gyalogtúra útvonalat ismertetnek (Kollár D. 2001.). Háromszlécs megnevezéssel szerepelve megtekintését javasolják, és közlik a kúp leírását. A karsztos szakirodalomban közismert, hogy az Alacsony Tátra északi felén hatalmas elterjedésben mezozó-