Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Cziráky József: Korreláció számítások a Duna vízállása és a Szent Imre gyógyfürdő forrásainak vízhozma között (Újraközlés a Hidrológiai Közlöny 1949. évf. 354–359. oldalairól)

CZIRÁKY J.: Szemelvények megjelent müveiből 11 Hosszmetszet'. 'oupe longitudinale (A-A) /Alaprajz. P/dn (B-B) Át = 2.07 3 0,69 l/sec = 41,4 l/min. Fig. 2. ábra. A Szt. Imre gyógyfürdő Mátyás-forrás 'barlangja. Grotte de la source „Mátyás" des bains St. Jiure. sziakasz között a forrás régii végpontján vájt kút található. A hasadéknak ez a része komor, egyhangú, csak egy halk moraj figyelmeztet a változásra :a lejárattól 9 m távol és 1,20 m mélyen levő 70 om széles márgalap alatt ott csillog, áraimlik a patak bőségével vetekedő forrásvíz. Ezen tál újabb 1,5 m-es küszöb .alatt egy természetes barlanghasadékba lehet bejutni, amelyben sűrű iszap (elbontott márga anyaga) észlelhető. Az ÉK-i falon a 15—16 m-es szakaszom, ahol a barlang kiöblösödik, régi forrás kibukkanási helye található. A forrás szája a baiiangihasadék feneke felett 1,40 m-re van, ahol 8 om széles, 15 cm magas, egészen lágy agyagos tapintású kőzst fogja közre. A forrásban két ágat leihet megkülönböztetni: egy felülről leemlő és egy jobbról (ÉNy-ról) kikanyarodó, kis esésű ágat. A jelenlegi forráskibuManás nem az eredeti forrástfeltörési hely, ug-yanis alulról felfelé kellene buzogni a víznek. A Mátyás-forrás vízhozamának évi átlagai n következők: ftv 1942. 1943. 1944. _ 2.13 3 l/sec 0,83 0,64 0.66 l/min 49,8 38,4 39,6 2,13 0,71 l/sec. = 42,6 l/min. Körössy László dr. 1940—41-ben végzett hét mérésének számtani átlagúul 0 63 liter/sec. adódott, ami a fenti eredménytől kevéssé tér el: 0,08 liter/sec. = 4,8 liter/min. a három év átlagától való eltérés. Jelenleg a. Mátyás-forrás barlangja víz alatt áll. vízhozammérése technikai nehézségek miatt szünetel. ' A Sze.nt Imre gyógyfürdő harmadik, fürdésre felhasznált forrása, a Kénes-forrás, a tabáni fúrt kutak közé tartoziik. A kutató fúrásokat Vendl Aladár dr. és Pávai Vaj na Ferenc dr. javaslata alapján eredményesen végezték. A Kénes-forrás kútja a. Szent Imro gyógyfürdő épülete előtt létesült, mérése az egyik kádfürdőben történt. A mérések eredményei: Idő l/sec 1/iuiii 1942. 1,01 = 60,6 1943. 0,49 = 29,4 1944. 0,57 = 34.2 2,07 A fenti adatokból látható, hogy a Kénes-forrán vízhozama 1942-ről 1943-ra — valamilyen oknál fogva — a felére csökkent csaknem és ez az állapot megmaradt 1944-ban is. Jelenleg a forrást jelentéktelen hozama miatt nem mérjük. A háború utón a fürdő üzeme a Kénes-forrás vizével indult meg, de csakhamar rohamosan csőikként a vízhozama. A háború alatt bombatalálat érte a forrásfejet és valószínű, hogy elfolyás miatt csökkent le egészen a vízihozam. A források vízhozamának mérése kötözéssel történt. Papp Ferenc dr „Budapest meleg gyógyforrásai" című könyvében a források hozamára ható tényezőként a következőket sorolja fel: 1. az eredet, 2. ia közietek vízvezető képessége, 3. a csapadék, 4. a Duna-vízállás, 5. a forrá,:med&neékben a vízállás, 6. az észlelési mód és 7. a gázok szerepe. Jelenleg ibenniinket a Duna vízállásának hatása érdekel. A fenti munka erre a pontra vonatkozóan a következőket írja: „A Duna vízállásának hatását a források vízhozamára már Linezbauer Ferenc felismerte, Molnár János mérésekkel igazolja, Pálfy Móric és Ferenczi István is elismeri. Híven tanúsítja ezt a legtöbb melegforrásunk. A Dunától való távolsággal egyenes arányban áll a hozam, (®ak utalnunk kell a vízhozamot és Dunavízállást ábrázoló görbékre." A fenti műben az egyik ábra a Szt. Imre-fürdő Nagy- és Mátyás- (Kis-) forrásának hozamát (havi egy-.két adatot 1936-ból) és a Dana vízállásának megfelelő értékeit tünteti fel, érzékeltetve ezzel a tárgyalt ösűzefüggéseiket . Vigh Gyula dr: „Adatok a Rudas- és Szent Imre-fürdő forrásai összefüggésének kérdéséhez" című, 1932-ben magjelent tanulmányában ezaket írja: „Megállapított tény ugyanis, hogy a. források vízmennyisége a Duna magasabb vízállásával kapcsolat,

ban — ihia nem is teljes következetességgel — gyarapodik. Ez nem arra vezetendő vissza, hogy a víztöbblet talán a Duna vizéből ered, hanem mint- azt már Molnár János 'is bebizonyította (Molnár: A budai meleg gyógyforrások phys. és vegyt. visz-. — Terim. tud. Társ. Évk. III. Bp. 1851—58), arra, hogy a magas vízállásnál a Duna nagyöbb hidrosztatikai nyomásával visszaszorítja, felduzzasztja a kisebb nyomással kifolyó hévizet a forrás medencéjébe." Különösen áll ez a Dunához közel fakadó forrásokra. Pálfy Móric dr kimutatja, hogy „a Duna vízállásának emelkedésével majdnem minden alkalommal együttjár a fürdő vízmennyiségének emelkedése, süllyedésével pedig csökkenése. A források vízmennyiségének emelkedése rendszerint 1—2 nap múlva, néha azoniban már aznap is követi a Duna vízszínomclkedését." Megállapíthatta azonban azt is, hogy „•. • a Duna vízállása és a források vízmennyiségének változása között szoros arány nincsen", továbbá, hogy „a források vízmennyiségére nemcsak a Duna vízálláoa van hatással, hanem valami más tényezőnek is közre kell játszania." (Láttuk, hogy Papp Ferenc dr hét tényezőt sorol fel.) Vigh Gyula dr. szerint a „más tényezők között a csapadék különböző mennyiségére, azonkívül a Budapest környéki — a dorogin kívül elsősorban a pijisszentivánd és a pilisvörösvári szénbányákban állandóan történő nagymennyiségű vízkiemelés által előidézett karsztvízszint-süllyedésre, esetleg még