Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
3. szám - Szilágyi Endre: Település-hidrológiai vizsgálatok a Vizslaréti árok vízgyűjtőjén
53 Település-hidrológiai vizsgálatok a Vizslaréti árok vízgyűjtőjén Szilágyi Endre 9700. Szombathely, Rohonci u. 48. Kivonat: Hazánkban a kisebb belterületi vízrendezési müvek tervezésének hidrológiai megalapozása a teljesen síkvidéki területeket kivéve - általában a racionális számítási módszer alapján történik. Ezt rögzíti a tárgyban 1988-ban kiadott Műszaki Irányelv. Ezen az alapon tárgyalja a települések csapadékelvezető hálózatának hidrológiai méretezését a jelenleg legteljesebb magyar Műszaki Hidrológia is (Zsuffa 1996.) Esettanulmányunkban a zalaegerszegi Vizslaréti árok két olyan rész-vízgyűjtőjére végzett számításokat mutatunk be, amelyeknél a belterület mellett jelentősebb külterület is tartozik. Fel kívánjuk hívni a figyelmet a felszín közeli földtani felépítés és a környezetről szerzett információk fontosságára, belterületi vízrendezés, csapadékvíz-elvezetés. Kulcsszavak: 1. A vizsgált térség ismertetése A Vizslaréti árok a város Ny-i részén összegyűlő csapadékvizet vezeti a Zalába. Nagy része zárt csatorna. A minket érdeklő, az Alsóerdei út északi végpontjától felfelé található szakasza azonban nyílt árok, mely az 7. ábrán látható IL számú záportározótól indul. Az ábrán látható helyen van egy másik, I. számú záportározó is. A 160-170 méter magasságú, észak-dél irányú völgytalpat, melyben a kiépített árok halad, hasonló irányú, 230-250 m magas dombok határolják. Ezek részben beépítettek, egy részükön régebben szőlőművelés folyt, ma inkább zártkert jellegűek. A II. sz. tározó a beépített terület déli határán van. Felette a völgy 3,2 km-en folytatódik. A kísérő nyugati domb erdővel borított. A keleti domboldalon az erdő mellett zártkert, a dombtető térségében az újabb időben kiépült kisebb villanegyed is található. A domboldalakon nem alakultak ki intenzív lefolyásra utaló vízmosásos terepformák. Helyszíni szemlénk alapján megállapítottuk, hogy a völgyben folyamatos „árok", mint összefüggő vízfolyásmeder, nem létezik. Szakaszosan lelhetők fel vízelvezetésre alkalmas időszakos meder-jellegü részek, és olyan szakaszok, melyeken már semmiféle medernyom nem található meg. A vízelvezetést az Alsóerdei út oldalárkai biztosíthatják. A II. sz. tározóban csak ritkán lehetett legfeljebb kis mértékű elöntés. Erre hivatalos adatok nincsenek, annak ellenére, hogy az 1970-es évek elején épült tározók 1977 -ben kiadott üzemeltetési engedélyezési terve előírja, hogy egy kinevezendő tározóőrnek árvizes időszakban különböző, a csapadékra, a vízmércékre, zsilipnyitások mértékére vonatkozó dokumentálási kötelezettségei vannak. Az 1989-ben végzett kikérdezéses információ-gyűjtés, valamint a napjainkban szerzett információk egyértelműen igazolják ezt. A nagyrészt természetes állapotú vízgyűjtőről tehát „átlagos" esetekben gyakorlatilag nincs lefolyás. Vizsgált térségünk a zalai dombságnak azon a részén található, ahol a térszint eredetileg fedő vályogos üledék már legfeljebb csak a keskeny gerincek egy részén maradt meg. A dombok építőanyagai különböző homokosiszapos üledékek. Ezt helyszíni bejárások tapasztalatai és talajmechanikai fúrások is megerősítik. Ilyen fúrásokat mélyítettek a II. sz. tározó feletti vízgyűjtőn a közelmúltban (Vianovaplan 2007.) A vékony humuszréteg alatt a homok és/vagy a homokliszt frakció az uralkodó, de kisebb-nagyobb mennyiségű iszapot és agyagot is tartalmaznak. Ezt a továbbiakban vizsgált rész-vízgyűjtőinkre is jellemzőnek tartjuk. /. ábra. Az 1. számú rész-vízgyűjtő 2. Csapadék A belterületi vízrendezés tárgya általában a rövid ideig tartó záporok lefolyó vizének elvezetése. Az 5-180 perces csapadékokat az 1967-1990 közötti megfigyelések feldolgozásával Váradi és Nemes (1992) vizsgálta. Az éves maximumok empirikus eloszlására kapott eredményeket összehasonlítva a Salamin és társai munkája alapján készített Vízügyi Műszaki Segédlet csapadék-maximum függvényeivel, az új vizsgálat az 5-20 perces záporoknál eredményezett pontosítást. Számunkra fontosabb a záporok időbeli alakulására tett megállapításuk: a rövid-idejű csapadékoknál a csapadékmagasság 60-70 %-a az időtartam (t d) egyharmadáig lehullik, kb. 70-80 % pedig az időtartam feléig. A racionális módszerrel végzett számítások időben állandó intenzitású csapadékot feltételeznek. A nagyobb csatornázási rendszerek bonyolultabb számításai bemenő adatának Gayer (2006) olyan tervezési csapadékprofilt javasolt, mely a fenti megállapításoknak megfelelően „előre-siető" jellegű. Ez a 2. ábrán látható kettős lépcső alakú csapadékprofil. Itt i á a csapadéktörvényből számítható, a t d időtartamnak megfelelő átlagintenzitás, következésképpen a csapadékmagasság megegyezik az állandó intenzitású csapadékéval. Ez a csapadékprofil nagyon hasznosnak bizonyul rövididejű záporok beszivárgása vizsgálatánál.
