Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
3. szám - Hovány Lajos: A Duna–Tisza közi szikes tavak vízföldtani jellemzői
30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 3. SZ. úttól északra), a homokos löszön csernozjom (a terület déli részén) és homokon homokos csernozjom (a Majsai úttól délre, a Prokesch-réttől pedig északra levő területen). Az 52. furatnál a talajvíz szintje 1,5 m mélyen helyezkedik el, a mélyedésekben pedig 0,4-0,8 m-re. 0,50,7 m mélységben a mésztartalom 24,3 %. Az 58. furatban ugyanez 0,4-1,2 m mélyen 21-28,7 %. Az 0,1 (B-2D), 0,8 (B-l) és 1 m (B-3) vastag humuszos talaj apró szemű, agyagos homokon (B-l) és szürkés-sárga agyagon (4,4 m vastag - B-2D, 2 m - B-3) van [34], 1969. április 1 l-e és május 19-e között a mélyedésekben 0,06-0,47 m mélyen volt a talajvíz szintje (R-l, R-II, R-III) [15]. Ugyanekkor a magas szintű talajvíz és az összegyülemlő csapadék következtében 180 ha volt a vizenyős terület. Vízszintjük - a lakosságtól szerzett értesülések szerint - az év folyamán 0,5-1 m-t változott. A Hrastovaca-tóban állandóan volt víz, míg a Mukits-semlyékben csak az év csapadékos időszakaiban. A terület vizenyősségét azzal magyarázták, hogy 1-2 m-től mélyebben víz át nem eresztő, mésszel összecementálódott homokréteg található [3, 15]. 8. ábra. Földtani furatok és talajvízszintek (1969. május 1) a Hrastovaca-tó délkeleti partján (R-I, B-l), a Mukitssemlyék (R-II, B-2D) és a Prokesch-rét (R-III, B-3) területén [Reznicek, J. 1969; Marjanov, M. et al 1969] A Mukits-semlyék déli részén, az SB-5 sz. furatban, a zsíros, fekete, 0,5 m vastag agyag alatt, 0,9 m mélységig olyan fehér, meszes port azonosítottak, ami agyagon terül el [11]. 1971. május 20-án a talajvíz a meszes réteg plafonszintjén volt. A szintezési eredmények szerint megállapítható a vizenyős terület fenék- és maximális vízszintje. A Hrastovaca-tó maximális vízszintje 117,77 m volt [6]. Összehasonlítva e szinteket a megfigyelt ásott kutak vízszintjeivel, valószínűsíthető, hogy Radanovác északi, keleti és délnyugati részén a vizenyős területek talajvízzel táplálódhattak, ill. szivároghatott ki azok vize a környezetükbe: 9. ábra. Állandó vizű (sötét) és időszakosan elöntött (világos) területek, megfigyelt ásott kutak számok) és az SB-5 sz- földtani furat (fehér kör) Radanovác területén [Hovanj, L. 2008/ A Radanovácon megfigyelt 2, 5a, 42 és 63 sz. ásott kutak vízszint-görbéi szerint északkeleten és a középső részen inkább a vizenyős területek vize táplálta a talajvizet: iiiEEitíEEi 10. ábra. A Radanovácon megfigyelt 3a, 4 és 6 sz. ásott kutak vízszint-görbéi Elemezve a megfigyelt kutak egymáshoz viszonyított vízszint-változásának a korrelációját, megállapítható, hogy a 6 sz. kútnak a 42 és 63 sz. kutakkal egy időben nem volt elég adatpárja:
