Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
2. szám - Kele Sándor: Tajvan szigetének hévforrás tevékenysége, geotermikus potenciálja és karbonátos lerakódásai
38 Tajvan szigetének hévforrás tevékenysége, geotermikus potenciálja és karbonátos lerakódásai Kele Sándor Magyar Tudományos Akadémia, Geokémiai Kutatóintézet, 1112. Budapest, Budaörsi út 45. E-mail: keles@geochem.hu Kivonat: Tajvan vízföldtana, világviszonylatban is jelentős hévforrás tevékenysége többé-kevésbé ismeretlennek számít a hazai szakmai körökben. Az aktív lemeztektonikával szorosan összefüggő, vulkáni, posztvulkáni folyamatokhoz kapcsolódó geotermális területek áttekintése azonban fontos tanulságokkal szolgálhat a geológus és hidrogeológus számára egyaránt. Tajvan földtani felépítése, vizeinek sokszor erősen savas kémizmusa gyakorlatilag nem teszi lehetővé a karbonátos üledékek, édesvízi mészkövek kiválását. A tajvani hévforrások egyaránt előfordulnak magmás, metamorf és üledékes kőzettel jellemezhető területen, azonban többnyire nem, vagy csak elhanyagolható mértékben párosulnak karbonátos üledékek kiválásával. Kémiai összetétel szempontjából a kloridos, karbonátos és szulfátos vizek a leggyakoribbak, míg a hő fonrása szempontjából a vulkáni és nem-vulkáni hőforrású vizek különböztethetőek meg. A cikk a rendelkezésre álló szakirodalom és a terepi be-járások alapján tekinti át Tajvan kiemelkedően fontos geotermális területeit, hévízforrásait, illetve azok kiválásait. Tajvan, vízföldtan, lemeztektonika, vulkáni tevékenység, geotermikus potenciál, hévíz Kulcsszavak: 1. Bevezetés A hazai turisták és geológusok nem igazán ismerik Tajvan szigetét, ezért nem meglepő, hogy a szigetország hévforrásairól még nem jelent meg közlemény a hazai földtani irodalomban. Évente alig egy-két ezer magyar jut el a Kínai Köztársaság (ROC, azaz Republic of China) szigetére, így érthető, hogy viszonylag keveset tudunk a régió földtanáról és vízföldtanáról. A Csendes-óceán nyugati részén, Kína partjaitól mintegy 160 km-re DK-re fekvő, nagyjából Dunántúl méretű ország bővelkedik természeti, földtani kincsekben és a területén fakadó több mint 200 hévízforrás hozama alapján (Fan et al. 2005) világviszonylatban is az első 15 ország között foglal helyet ( Yang 2001 in Hsieh et al. 2008). A 36 000 km 2 területű szigetország geotermális potenciálja mintegy 1000 MW, de a területek kedvezőtlen elhelyezkedése miatt a gazdaságosan kinyerhető energia hozzávetőeleg 150 MW-ra tehető (Chen et al. 2007). A nagy geotermális potenciál Tajvan elhelyezkedésének köszönhető, ugyanis a szigetország a Föld egyik lemeztektonikailag legaktívabb régiójában helyezkedik el, így a vulkáni tevékenységhez kapcsolódó folyamatok, földrengések mindennaposnak számítanak a területen. A cikk szerzőjének módjában állt a fontosabb tajvani hévízforrásokat személyesen felkeresni. Jelen tanulmány elsősorban a Tatun (Datun) Vulkáni Csoport és közvetlen környezete (Yangmingshan, Beitou (Peitou), Sulfur-Valley, Tatun, Siaoyoukeng), valamint a Chingshui geotermális terület földtani felépítésének, hévforrásainak, vulkániposztvulkáni működésének ismertetésével foglalkozik, de érintőlegesen felsorolja az összes ismertebb tajvani hévízforrást és fontosabb geotermális területet. A szerző a személyes terepi bejárás megfigyeléseit a rendelkezésre álló legfrissebb szakirodalom feldolgozásával helyezi egységes földtani keretbe és a tajvani hévforrások felsorolásszerű bemutatásán túl rávilágít azok típusaira, osztályozási módjára és keletkezésük okaira a lemeztektonikai folyamatok tükrében, így a cikk érdekes lehet mind a hidrogeológus, vulkanológus, mind pedig a Tajvan földtana és hegységszerkezete iránt érdeklődő geológus, hidrogeológus számára. 2. Éghajlat és földtani felépítés 2.1. Éghajlat Tajvan éghajlata a sziget északi részén szubtrópusi, délen trópusi. Az évi középhőmérséklet északon hűvösebb (21,7 °C), délen pedig melegebb (24,1 °C). A májustól szeptemberig tartó nyár trópusi jellegű, meleg és csapadékos, a levegő páratartalma magas, a nappali középhőmérséklet pedig 27-35 °C körül változik. A júliusi középhőmérséklet északon és délen egyaránt 28 °C. Június és október közötti időszakban gyakoriak a trópusi viharok, különböző erősségű tájfunok. A DNy-i monszun szelek májustól szeptemberig, az ÉK-i monszun szelek pedig októbertől márciusig fújnak. A szeptembertől októberig tartó időszak az év legszárazabb periódusa Tajvanban. A decembertől februárig tartó rövid tél enyhe és csapadékos, a hőmérséklet ritkán süllyed 10 °C alá, hó pedig csak a hegycsúcsokon fordul elő. A januári középhőmérséklet északon 16°C, délen 20°C. A csapadék évi átlagos mennyisége kb. 2500 mm, de eloszlása nem egyenletes. A tájfunok például heves esőzésekkeljárnak, így akár 300 mm csapadék is eshet egy nap alatt. 2.2, Földtani felosztás Tajvan központi szigete kb. 394 km hosszú, legnagyobb szélessége pedig 144 km, de a szigetországhoz tartozik a Penghu (Pescadores)-, Kinmen-, Matsu-, Tiaoyutai- és tucatnyi egyéb kisebb sziget. Tajvan földtanilag három fő részre osztható (1. ábra). EURÁZSIÁI LEMEZ FÜLÖP SZIGETEKI ÓCEÁNI LEMEZ Lanhsu I. Partvidék! síkság IV. Backbone hegylánc lí. Nyugati-előhegység V. Tananao metamorf aljzat II! Hsuehshang hegylánc VI. Parti hegylánc LVF Hosszanti Völgy vető 1. ábra. Tajvan földtani és hegységszerkezeti egységei. Az T-V. egységek az Eurázsiái lemezhez, a VI. egység a Fülöp-szigeteki lemezhez tartozik (Leet et al. 2001 alapján, módosítva)
