Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

1. szám - Pregun Csaba: Felszíni vízfolyások digitális hidrológiai modellezésének alkalmazása a vízminősítésben

9 Felszíni vízfolyások digitális hidrológiai modellezésének alkalmazása a vízminősítésben Pregun Csaba Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tud. Centruma, Mezőgazdaság-tudományi Kar Víz- és Környezetgazd. Tanszék 4010. Debrecen, Böszörményi út 13/8. A hidrológiai modell olyan vízfizikai adatokat szolgáltat, amelyek a gyakorlatban nehezen, vagy nem mérhetők. A modell által generált hidraulikai, és a mért vízminőségi, valós idejű adatsorok együttes elemzésével megállapítható, és számszerűen is becsülhető a felszíni vízfolyások áramlástani és vízminőségi szempontból fontos élő és élettelen tényezői közötti összefüggések jellege, iránya és erőssége. A Berettyó folyó esetében kimutatható, hogy az antropogén hatások közül a vízszennyezés mellett a mederszabályozás is jelentős hatást gyakorol a folyó környezeti állapotára, hidrológiai modell, hidraulikai és vízminőségi adatsorok, többváltozós analízis mas mind a valós idejű események lefuttatására, mind az előrejelzések szimulálására. A vizsgált környezeti (hidrológiai és vízminőségi) változók közötti összefüggések vizsgálata. 1.2. A Körös - Berettyó vízrendszer Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés 1.1. Célkitűzések: A környezeti elemzések céljára megfelelő hidraulikai adatok előállítása érdekében egy olyan hidrológiai modell kialakítása és adatokkal való feltöltése, amely alkalHS-SAKKÉT CLYVÖS-ER NAGY SARKÉT, ÉS AZ ÓS, BERETTYÓ KISKÖRÖD CSATORNA BERETTYÓ SZEGHALOM 20I1CO KUTAS SEBE S-K Öí ÓS BERETTYÓÚJFALU 4CCOG 200DG m /. ábra: A Berettyó és a Sárrétek a szabályozások előtt, és napjainkban, az egykori mocsarakkal (Kis- és Nagy-Sárrét) Az Ér-Berettyó-Körös völgy valamikor a Tisza, később pedig a Szamos és a Kraszna ősmedre volt. A későholocén kor bükk szakaszában a Közép-Tisza és a Körösök vízhálózata elérte azt a vonalvezetést, amely a szabályozások kezdetéig lényegében már nem változott (Mike, 1991). A szabályozás előtti állapotokról a folyót 1817-1822 között felmérő Huszár Mátyás és mérnökcsoportja készítette a hidrológiai szempontból legértékesebb jelentést „A sok ér és kiágazás elmocsarasodott medre hosszúság és szélesség tekintetében oly terjedelmes, hogy a Berettyó vízhozamának tízszerese is elfolyhatna bennük" (Huszár, 1818 - 1823, 1985). A Berettyó a Tisza vízrendszerén belül a Körös-Berettyó rendszer része. Általában ezt a tájat tekintik a folyószabályozások által leginkább érintett magyar vidéknek (Dóka, 1997; Somogyi, 2000). A Berettyó a Szilágy-hegység déli határán, a Rézhegység Ponor csúcsa alatt ered. Innen északnyugati majd nyugati irányba folyik, majd Széplaknál észak felé kanyarodik, ezután Margittától az Érmeilék mentén délnyugatnak tart. Az Alföldet Szalárdnál éri el, Berettyóújfaluig nyugatra folyik. A szabályozások előtt a NagySárréten szétterülve, és a Hortobágyot felvéve Mezőtúr alatt ömlött a Körösbe (Reszeghy, 1943.). A holocén bükk korszakban is folytatódó földtani süllyedés következtében a Nádudvar - Kornádi - Gyula - Gyoma - Kunhegyes területen csaknem összefüggő mocsárvilág alakult ki, mivel az áradások során kiömlő és szétterülő vizek nem tudtak felszikkadni. (Mike, 1991) A fokozódó elvizenyősödés legfőbb okaként a török hódoltság alatt elkezdődött, és azután egyre jobban foko-