Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

1. szám - Pregun Csaba: Felszíni vízfolyások digitális hidrológiai modellezésének alkalmazása a vízminősítésben

10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 1. SZ. zódó erdőirtások miatti intercepciós csapadéktárolási kapacitás-kiesést jelölik meg (Frisnyák, 1992). Egykorú levéltári források szerint az 1700-as évektől egyre sokasodtak a lakossági panaszok a falvak határának elmocsarasodása, az árvizek fokozódó mértéke és tartóssága miatt, amelyeket a malomgátépítések is fokoztak. (Molnár, 1992). A szabályozási munkálatok előtt a lápvilág áradáskor még kapcsolatba került nyugatról a Tisza középső szakaszával, délről a Sebes- és a Nagy-Körössel is. A mocsárvilág egyre növekedett, egyrészt a malomgátak, másrészt a lapos fekvés és a sürü növényzet miatt (/. ábra). A szabályozások tehát nem csak a termőterület-szerzést, hanem a további elmocsarasodás megakadályozását is célozták (Dunka, 2000). A Berettyó szabályozása hivatalosan 1855-ben indult el a Bakonszeg-Szeghalmi átvágással, a kétoldali töltések és a partvédőmüvek létesítésével. Az átvágások száma meghaladja a százat. 1945 után már csak Péterszeg, Váncsod, Hencida és Kismarja határában voltak átmetszési munkák, és mintegy 2 km hosszan partvédőmű építése (Nagy, 1971). A folyót Bakonszeg alatt teljesen új ásott mederbe terelték, amely Szeghalom alatt éri el a Sebes-Köröst. A Berettyó eredeti medre (ma a Hortobágy-Berettyó-csatorna és az Ó-Berettyó) Mezőtúrnál torkollik a HármasKörösbe (Ihrig, 1973). Mára az ideiglenes és tartós elöntések következtében egykor kialakult mocsárvilág — a Kis- és Nagy-Sárrét gyakorlatilag teljesen visszaszorult, (2. ábra), a mezőgazdasági müvelésbe bevont élőhelyeken a biodiverzitás erősen lecsökkent. A Kálló-főcsatornán keresztül a Keleti-főcsatornából, azaz a Tiszából végig kormányzott vízátvezetés jut a folyóba (23.8 fkm). Körösladánynál, már a Sebes-Körösön billenőtáblás duzzasztómű biztosítja a vízkivételhez szükséges megfelelő mértékű duzzasztást, ennek hatása is befolyásolja a vízjárást. Napjainkban a Berettyó vízjárása szélsőséges, és fokozottan ki van téve a vízgyűjtőn előforduló diffúz és pontszerű szennyező források hatásainak, és a határon túlról érkező terheléseknek egyaránt (Tamás és Bíró, 2001). A mezőgazdasági eredetű nitrogénvegyületek csak ott szerepelnek elsőrendű forrásként, ahol más jellegű emisszióra nem lehet számítani. A mérhető mennyiségű nitrogén-szennyeződések a települési kommunális szennyvizeknek a következményei (Bíró et al. 1999). A berettyószéplaki olajvidék ökológiai barrierként választja két szakaszra a folyót (Andrikovics et al. 2001). A Bihari-sík csatorna-hálózata a hozzá kapcsolódó, még természet-közelinek mondható vízfolyásokkal komoly természeti értékekkel bír. Ezek zöme a Kutas-főcsatornán keresztül van kapcsolatban a Berettyó alsó szakaszával (Pregun és Tamás, 2005). Mivel a településhálózat a vízfolyások vonalvezetéséhez alkalmazkodott, ezt figyelembe kell venni a vízgazdálkodási és természetvédelmi célú tervezések során. Elmondható, hogy a folyószabályozások a legélesebb konfliktusforrások a természetvédelem és a vízgazdálkodás kapcsolatrendszerében (Orlóci et al. 2004). 2. Anyag és módszer 2.1. A vizsgálati helyek és a mintavételi időpontok A vizsgálatok első részében a Berettyó magyarországi szakaszát ökológiai és hidrológiai szempontból osztályoztam. Helyszíni bejárások és mérések, szakirodalmi adatok, a DE ATC MTK Víz- és Környezetgazdálkodási Tanszék adatállományában található légi fotók, térképi 2. ábra: A vizsgálati helyek a reprezentatív keresztszelvényekkel