Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
2. szám - Muszkalay László: Kutatási tapasztalatok összefoglalása
22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 2. SZ. rás periódusidejű, viszonylag kis amplitúdójú ingadozásra szuperponálódik. Tihanynál ezzel szemben a nagy amplitúdójú, hosszú periódusidejű lengésre szuperponálódott a kisebb amplitúdójú, 10-12 perc periódusidejű lengés. Az áramlások által megtett, összegzett utak irány szerinti eloszlása igen jól egyezett a Rákóczi László által, radioaktív nyomjelzővel meghatározott elmozdulási ábrával. A nagyjából azonos időszakra (3 hónap) vonatkozó adatok nagyságra nézve is csaknem azonosak voltak Győröknél. Az áramlás fő iránya a Keszthely irányában kiásott hordalékcsapdák irányába mutatott, vagyis a keszthelyi kikötő feliszapolódásának csökkentésére alkalmasnak bizonyultak. A gödrök Győröktől Keszthely felé haladva csökkenő mértékben töltődtek fel az áramlás fő irányának megfelelően. A feltöltődés üteme jól közelíthető volt gamma eloszlással. Ennek alapján számítható volt a gödrök feltöltődésének várható időpontja (5-6 év), vagyis az újrakotrás szükségességének ideje. A fő iránnyal párhuzamosan elhelyezkedő kotrásban a feliszapolódás kisebb volt, mint a keresztirányúakban, mivel a nagyobb hosszon az áramlási sebesség a mérések szerint le tudott hatolni a fenékig (2 m-es mélyítés, 1,5 m-es eredeti mélység). Emiatt a feltöltődés üteme gyorsan lassul. Az echográfos mederfelvételek azt mutatták, hogy a jelzőkaró irányában haladó mérőhajó 1-2 m-re kitérhet a kitűzött irányból (a kotrás szélétől 2 m-re haladó hajó időnként belemetsz a nem kotort mederbe). A rajzolt mélység 10-12 cm-rel megnő ugrásszerűen, ha a berendezés „erősítését" növelik (nagyobb lesz az ultrahang behatolása a laza mederanyagba). A regisztrátum sötétedési fokából következtetni lehet a talaj tömörségére és az esetleges zagyréteg vastagságára. Érzékelhető a hínár is. Rétegzett mederanyagnál (híg iszapborítás) a regisztrátum is halványan megkettőződik. Felkavart iszap esetében a mélységet valahonnan az iszapfelhő belsejéből jelzi (ez 30-40 cm-rel a tényleges fenék felett is lehet). Ez magyarázatot adhat az 1954-55. évi és 1965-66. évi felvételek között mutatkozó mintegy 40 cm-es kimélyülés okára. A korábbi mérések az akkor divatos „tervtúlteljesítés" korában történtek, vagyis az időjárástól függetlenül a méréseket a kitűzött időben elvégezték (a mérések leírása szerint a mérési időszak kétharmadában viharos volt az idő). Ilyen időben méréseink szerint a fenék felett 0,5-1 m vastag rétegben 2000-4000 g/m 3 töménységű iszapfelhő keletkezik, amiből az ultrahang már visszaverődik (0,3-0,4 m-rel a valóságosnál kisebb regisztrált mélység). Az 1965-ös méréseket viszont csak szélmentes napokon végezték, vagyis lehetőségük volt a nagyobb, tényleges mélységeket rögzíteni. Ez régóta vitatott kérdés, de szabatos bizonyításra a mai napig nem került sor. (36) (89) 108. A Keszthelyi öbölben speciális sebességmérővel (készítette és a méréseket végezte: Kőris Kálmán, BME) végzett pulzáció-mérések adatai azt mutatták, hogy eltérően minden eddigi hasonló vizsgálat eredményétől, a Balatonban a sebességingadozás nem illeszkedik normális eloszlásra, tehát a balatoni áramlás jellege eltér a vízfolyásokétól, feltehetően a hullámzás, áramlást befolyásoló hatásának domináns volta miatt. A függélybeli sebességeloszlások azt mutatják, hogy a parttal párhuzamos sebesség-komponenseknek van egy felszín közeli és egy fenék közeli maximuma. A két maximum ellentétes értelmű, vagyis a felszín és a fenék közeli áramlás iránya között mintegy 180 fok az eltérés. Ugyanilyen eredményre vezettek a felszíni és mélységi úszókkal végzett mérések is (az úszók mozgását a balatonberényi mérőállásról rögzítettük folyamatosan). A partvonalra merőleges sebességkomponensek minden esetben a teljes függély mentén a part felé mutattak és a maximum a felszín közelében volt. Ez is azt igazolja, hogy a part felé tartó áramlás nem fordul vissza a tó belseje felé a fenék közelében, hanem a part közelében, azzal párhuzamos irányba fordul, és part menti áramlásba megy át. A felszíni áramlás vizsgálatára a berényi mérőállásról 5 percenként 1 perces festék-adagolást (fluorescein) végeztünk. Az így kialakult festékfoltokat repülőgépről való ismételt fényképezéssel és időméréssel rögzítettük. A festékfoltok a felszíni úszónak megfelelően haladtak a parttal párhuzamosan. Ugyanakkor a kezdetben kör alakú festékfoltok a part felé irányuló sebesség-komponenseknek megfelelően, jellegzetes, íves cseppformára (repülőgép ívelt szárnyprofiljára emlékeztetve) húzódtak szét anélkül, hogy az egész haladási vonal a part felé tolódott volna el (a felszíni úszó is a parttal párhuzamosan haladt, de a szétszóródást természetesen nem jelezte). Ebből arra lehet következtetni, hogy a partra merőleges sebesség-komponens nem haladó mozgást reprezentál, hanem az a hullámzásból származó, ide-oda való mozgást jelez (ezért nem illeszkednek normális eloszlásra a mért sebességek). A légi fényképeken jól kiértékelhető volt a hullámfrontok alakulása is. A kihorgonyzott hajók hossztengelye a hullámfrontokra merőleges volt. Ezek irányának vizsgálata azt mutatta, hogy igen gyorsan követik a szél irányának változásait (az úszók iránya ugyanakkor gyakorlatilag változatlan, csak a sebességük nagysága változik). Az úszók iránya a szél leállásakor változik. Mind a felszín, mind a fenék közeli áramlás lassan 180 fokkal változik meg. Amennyiben a szél teljesen leáll, az áramlás is megszűnik (ha a szél sebessége nem haladta meg a kb. 10 m/ s-ot). Ujabb szél (1 óránál rövidebb szélcsend esetében) hatására a korábbi áramlással ellentétes értelmű áramlás indulhat meg. (90) (93) 115. A Kiskörei tározó, Varsa Endre által kezdett és irányított, komplex vizsgálatának átvétele után kísérletet tettem arra, hogy a vizsgálat ténylegesen komplex legyen (ne csak egymás melletti párhuzamos hidrológiai, hidraulikai és minőségi vizsgálatok legyenek), és a folyamatokra terjedjen ki (ne csak az egészre kiterjedő, de szórványos mérések halmaza legyen). Az együttműködés a megbízó VIZIG-gel és Laczay Istvánnal jó volt. A komplexitás és a folyamat-vizsgálat gyakorlatilag nem valósult meg. Ennek ellenére a zárójelentésben igyekeztem az eredményeket szintetizálni. A teljes tározóra vonatkozóan az áramlási viszonyok meghatározása az adott lehetőségek (anyagi, eszköz, munkaerő, idő) között nem látszott megvalósíthatónak.
