Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
2. szám - Muszkalay László: Kutatási tapasztalatok összefoglalása
MUSZKALAY L.: Kutatási tapasztalatok összefoglalása 23 A modellkísérletek eredményei sem voltak alkalmasak a tényleges viszonyok tisztázására, mivel a domborzati és benőttségi viszonyok már kezdetben is eltérőek voltak és azóta is folyamatosan változnak. Ennek megfelelően a cél kezdettől fogva csak az lehetett, hogy néhány jellegzetes helyi áramlást kimérjünk, és az öblítő-csatorna hálózat működésére, mérésekkel igazolt, matematikai modellt állítsunk fel. Varsa a torkolatokban kialakuló áramlásokat mérte egyidejűleg több helyen, folyamatosan a duzzasztott vízszint változásainak függvényében. Ezek alapján megállapította, hogy a téli kikötő bejáratánál (a hajózsilip behajózási útvonalában) a csúcsolás gyors vízszint-változása következtében olyan nagy keresztirányú sebességek jönnek létre, amelyek veszélyeztetik a hajózás biztonságát. A sebesség és a vízszint-változás között szoros összefüggést állapított meg, és a sebesség-idő folyamatábráit határozta meg. Ezen kívül a mérések alapján meghatározható volt, hogy egy-egy csúcsolás hatására milyen időarányban keletkezik a tározó felé irányuló, illetve a régi Tisza-meder felé irányuló áramlás. Ez igen jelentős eredmény volt a tó vízforgalmának számszerűsítése szempontjából. Az így meghatározott napi időarányok igen jól egyeztek azokkal az arányokkal, ami az összes vízhozammérés (Varsa, Laczay, VÍZIG, Muszkalay) iránygyakorisága alapján volt számítható az egyes öblítő-csatornák esetében. Az öblítő-csatornák vízszállítás-összefüggéseinek meghatározására kétféle módszer látszott alkalmasnak: a hidrológiai módszer (vízszint-esés és Chézy-képlet) és a hidraulikai módszer (koncentrált esésveszteség, belépési veszteség). Az első esetben nehézséget okoz a vízszint-esés meghatározása (a vízszint-különbséghez tartozó távolság bizonytalansága miatt), és a szelvényterület meghatározása (a szelvény csak a vízmélység egy részében lehatárolt, a felszín közelében szétáramlás van). A másik esetben a torkolatok gyors feliszapolódása miatt a szelvény nem állandó. Ennek ellenére ez utóbbi módszert választottuk, mivel sikerült olyan modellt találni, amelyik a Kisköre felső-Tiszafüred vízszintesés, illetve Kisköre felső - vízhozam összefüggés alapján, valamennyi öblítő-csatornára vonatkozóan, napi átlagos vízhozam számítását tette lehetővé. (A napi vízcsere-arányt a csúcsolások függvényében lehet számítani.) A modell lényege, hogy a torkolatokban a ható vízszintkülönbséget a régi Tisza vízszintje és a tározó három fő öblözetében kialakuló, átlagos, vízszintesnek tekintett vízszint határozza meg. Ezek feltételezésével a mérési eredmények alapján meg lehetett határozni minden egyes öblítőcsatorna torkolatára érvényes vízhozam-összefüggést, illetve a vízállás-adatok alapján pedig számítani lehetett a tározó évi vízforgalmát. Az összefüggések megbízhatóságát természetesen csökkentették az időközbeni feliszapolódások és kotrások, de a szelvényváltozások ismeretében az összefüggések állandóit a tényleges állapothoz lehetett igazítani. 120. A Balatonaligán épített kör alakú, kőszórás vízkivétel részben elkolmatálódott, részben feliszapolódott. Ezért bekötötték a parthoz és a körgát egy helyen való megnyitását tervezték. A körgát a parti áramlás azon zónájában van, ahol megfigyeléseink szerint nagy hordalék-koncentrációjú áramlás alakul ki, vagyis iszapolódás szempontjából a legkedvezőtlenebb. Ugyanakkor a parti bekötés megfogja az uszadékot, szemétgyűjtő hely lett belőle. Ennek megfelelően azt javasoltuk, hogy a körgát áttörése a bekötőgát mellett az uszadék járta oldallal ellentétes oldalon legyen. A bekötő gátat a part mellett célszerű megnyitni, hogy az uszadék ne gyülekezhessen ott. Az áttöréshez vezető áramlási utat célszerű egy terelőművel meghosszabbítani, hogy a nagy koncentrációjú áramlást ne szívja be. Ezen kívül elképzelhető, hogy a bekötőgát körgáton túli meghosszabbításával a parti áramlást el lehet terelni a tó belseje felé, mint ahogy a kikötőmólók is ilyen hatást érnek el. (109a) 4.5. Iszapvándorlás 47. A Zala torkolata környékén a meder kemény, a nyomjelző anyag szétszóródik, jellegzetes irányt nem mutatva. Balatongyöröknél a főirány a parttal párhuzamosan Keszthely felé, kis mértékben ellenkező irányban. Balatonberénynél alig mozdul el, csak a parttal párhuzamosan kismértékben elnyúlik a nyomjelző. [53] (26) (41) 59. Mederalakulás a zánkai strandon. Természetes nyomjelző a kikötőbe hordott kövek vörösiszap-tartalma. Mint uszadék az áramlást teszi láthatóvá, mint üledék a kiszúrt mederanyag-mintában az adott idő alatti feliszapolódás mértékét. Négyzetméteres fém lapokon víz alá néző periszkóppal közvetlenül leolvasható volt az időközi lerakódás a leszúrt mérőlécen. A homokterítéssel ellátott és laposra kotort területen gyors (néhány hónap alatt) változások voltak észlelhetők (dm rendű feliszapolódások és elmosások). A változások lassuló ütemet mutatnak, aminek alapján előre lehetett jelezni a stabilizálódást. (34) (37) (42) 83.B. Kisforgalmú kikötőkben az erős feliszapolódás dominál a periodikusan ki-be áramló vízzel bejutó hordalék hatására. A periodikus vízállásváltozás elérheti a 40 cm-t, és még a jég alatt is 4-5 cm. A hordalék koncentrációja pedig 40 és 450 g/m' között változhat függélyátlagban. A fenék közelében ennek sokszorosa is előfordul (2000-3000 g/m 1). A siófoki kikötőben a nyári nagy hajóforgalom idején általános kimélyülés mutatható ki és jelentős helyi kimélyülés a hajók fordulása helyén (keresztirányú árok) és az induló hajók csavarjának a helyén a kikötő partfala mentén. A téli időszakban feltöltődés észlelhető, ami pótolja a nyári kimélyülést, és így átlagosan nagyjából dinamikus egyensúlyban van a meder. A többi kikötőben a feltöltődés átlagosan is kimutatható. A jelentős iszapmennyiség elsősorban a parttal párhuzamosan és a mólókat körüláramló, erősen hordalékos part menti áramlásokból származik. Az áramlás kialakulása jól megfigyelhető erős szél feltámadása esetén, mivel ilyenkor a part menti és a tó belsejében lévő és még fel nem keveredett víz zöldes színétől az áramlás elég erősen barnás színe jól elkülönül. Kedvező esetben az áramlás csúcsának az előrehaladása is megfigyelhető, sebessége mérhető (pl. Balatonszemesen és Zánkánál figyeltünk ilyeneket, illetve meg is mértük). A parttól 10-120 m-re elhelyezkedő, 50-60 m széles elszíneződött sáv, viharok alatt már kialakult állapotukban is megfigyelhető, illetve színes fényképen rögzíthető.
