Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Muszkalay László: Kutatási tapasztalatok összefoglalása

MUSZKALAY L.: Kutatási tapasztalatok összefoglalása 21 számítható, hogy mennyi a tartóssága a különböző hullám-magasságoknak egy-egy hullámzáson belül. [61] 80. Együttes hullámzásmérés az Alsóörs-Siófok szelvényben két, illetve három pontban. A hullámmagasság a szél irányától függően hol csökken a part felé, hol növekszik, de előfordul, hogy a középső helyen a legnagyobb. A kevés adat miatt törvényszerűség megállapítására nem került sor. További értékelés lehetséges. (61) 110. A Kiskörei tározóban végzett hullámzásmérések eredményei azt mutatták, hogy a hullámzás jellemzői jól számíthatók az irodalomból ismert összefüggések alapján. A helyi értékelések szerint a mérési eredmények nem voltak elfogadhatók, mivel a mélységnél nagyobb hullám-magasságok is előfordultak. A méréseket viszonylag sekély vízben végezték (hullámcsúcs a nyugalmi vízszint felett, mélypont a fenéken) és nem vették figyelembe azt, hogy az összefüggésekbe nem a helyi mélységet kell behelyettesíteni, hanem a meghajtási hosszon jelentkező átlagos mélységet. Ilyen jellegű hibát gyakran követnek el az összefüggések alkalmazása során. (99) (103) (105) (111) 116. A fadd-dombori kajak-kenu pályán végzett hullámzás-mérések arra mutattak, hogy hullám-mérési eljárásunk alkalmas a hullámcsillapítás mértékének meghatározására is, és a part kialakítása megfelelő. (118) 4.4. Áramlás 65. A tihanyi áramlások nagysága négyzetgyökösen függ a környező helyeken (Alsóörs-B. szemes és AkaiiSiófok) észlelt vízszintek alapján számított esésekből. Az áramlás iránya azonban nem egyszerű ide-oda mozgásnak felel meg, hanem a négy pont vízszintjének térbeli elhelyezkedésének megfelelően időben folyamatosan változik. A sebesség nulla helyeihez a tó hossztengelyére merőleges (KDK) irány tartozik. Hosszabb áramlás-mentes időszakokban is az iránymérő ebben az irányban áll, és nulla értéket jelez. A szél megindulásakor a sebesség nőni kezd, pl. az északi medence felé, az irány pedig a kezdeti KDK-i irányból É felé fordul és ÉNY-ig változik. Ebben a helyzetben van a sebesség maximuma és a regisztrátumon (szerkezeti okokból) az irányváltozás görbéjének a minimuma. Ez az állapot a szél megindulása után általában 3 óra elteltével áll be. Ezután csökken a sebesség, és az áramlási irány visszafelé változik, vagyis K felé fordul vissza. A KDK-i alaphelyzetet újabb 3 óra múlva éri el, amikor a sebesség nullára csökken. Ezután függetlenül a szél sebességétől (akár tovább tart, akár csökkenni kezd, vagy megszűnik), az áramlási sebesség ismét nőni kezd (abszolút értelemben), de most a déli medence felé (negatív sebesség), miközben az irány-regisztrátum maximum (DNY) felé tart. A maximumot újabb 3 óra alatt éri el a két görbe. Innen az áramlási irány visszafelé, KDK-i irányba változik, miközben a sebesség nullára csökken további 3 óra alatt. Ha a szél közben elállt, akkor az áramlás nem folytatódik, legfeljebb, ha igen nagy volt a tó lengése, akkor még egy kisebb amplitúdójú hullámot ír le a sebesség (az irányváltozás azonos). Hosszabb szél esetén a kb. 12 órás periódusidejű lengések folytatódnak. Matematikai modellezésnél ezt az irányváltozást nem vették figyelembe (Harleman), és ezért a modellben nem érvényesült ez a mérési eredmény, hogy az egyik medencéből a másikba, vagy fordítva legfeljebb hat órát tart az áramlás. Egyes beazonosításoknál (a modell belövésénél) feltételezték emiatt, hogy a méréseknél rosszul értelmeztük az áramlási irányt, pedig minden szélhez legalább egy-egy ilyen és olyan áramlási irány (értelem) tartozik. A maximális sebességek megközelítően a Tihanyi félsziget partjaival párhuzamosan alakulnak ki, és az ún. Tihanyi kút alakja is ezt a vonalat követi. Feltehető, hogy mindkét alakulatot éppen az ilyen jellegű áramlások hozták létre, de az is feltételezhető, hogy a félsziget anyagának ellenállása szabott határt az áramlás irányváltozásának. Az itteni áramlást egyébként a széllel nem lehet közvetlen kapcsolatba hozni az előzőek értelmében, és ahogy azt már a múlt század végén Cholnoky megfigyelte, vagyis a szél fújhat szemben az áramlással. [63] [67] [86] [89] 83.C Györké Olivér általában partra merőleges áramlási folyosókat tételez fel a hozzá tartozó anyagszállítással együtt. Bizonyítékul a statikus koncentráció-felvételeket (űrfotók) elemzi, és megállapítja, hogy a koncentráció a parttól befelé csökken, és ehhez azt köti, hogy a víz arra szállítja a hordalékot. A valóságban először a kis mélység miatt a partnál kezdődik a felkeveredés (helyben nő a koncentráció és anyaga a parti áramlással, a parttal párhuzamosan halad) és fokozatosan terjed ki a felkeveredés a tó belseje felé, a nagyobb mélységekre, de ez nem jelenti az anyag haladását, hanem csak a felkeveredés helyének időbeli változását. A felkeveredés helyének változása a szél helyi eloszlásától jelentősen függ. Az ENY-i szelek esetében a Bakony völgyeinek hatására ún. szél-csatornák alakulnak ki, amelyekben a szélsebesség a felszín közelében lényegesen nagyobb, mint egyéb helyeken (az eltérés tízszeres is lehet). Emiatt ezekben a csatornákban lényegesen nagyobb a szél hordalék-felkavaró ereje is. Ennek megfelelően a vízben a hordalékkoncentráció is nagyobb és a parttól jóval nagyobb távolságra benyúlik, ami azt a látszatot keltheti, hogy az anyag befelé halad ezekben a csatornákban, pedig csak a felkavarodás lehetősége hatolt a tó belseje felé, a széllel szemben. Furcsa lenne, ha a víz és vele együtt a hordalék éppen a legerősebb széláramlatokkal szemben haladna. A szél a vizet elég vastag rétegben magával viszi a part felé. A lapos part és a kis mélység miatt ez az áramlás a fenék közelében nem tud visszafordulni, mint a több tíz méteres mélységű tavakban, hanem vízszintes síkban terelődik el, kialakítva a mindenütt mért és megfigyelt parti áramlásokat. (64) (68) (75) (94b) 83.D A kikötőmedencében az áramlás sebessége meghaladta az 1 m/s-ot, és kígyózó mozgást végzett. Egy helyen elég erős iránytöréssel eléri a kikötő partfalát. Itt a betonpallók lecsúsztak a kimélyülésbe és mögötte a helybéliek szerint olyan üreg van, amibe könnyűbúvárok beúsztak. Ettől eltekintve a kikötőmedencék medrének alakulását elsősorban a Balaton hordalékának lerakódása (koncentráció-gradiens menti anyagvándorlás) és a hajócsavarok felkavaró hatása szabja meg. 105. Balatongyörök és Gyenesdiás térségében végzett áramlás-regisztrálások arra mutattak, maximálisan 12 ó-