Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Muszkalay László: Kutatási tapasztalatok összefoglalása

MUSZKALAY L.: Kutatási tapasztalatok összefoglalása 17 ma, hanem az elhelyezés! Kenesén a szennyvíztisztítóból csaknem ivóvíz minőségű víz távozik, de a nappal összegyűjtött iszapot éjszaka a Balatonba eresztik (ugyancsak szállítási gondok miatt a helyiek elbeszélése szerint). Vácott is jól működik a tisztító. Az iszap elföldelését tervezték. Két év alatt felhasználták a rendelkezésre álló területet. Azóta hét közben gyűjtik az iszapot, hét végén pedig töményen beengedik a Dunába (akkor kisebb az ellenőrzés valószínűsége). Balatonfenyvesnél a környező lápos területre messziről hordták a hígtrágyát. Ezt aztán az eső a Nyugati-övcsatornán keresztül a Balatonba vitte, időszakonként fertőzést okozva a fürdőzők között. Fekete csóvája jól látható a Balatonban. 100-200 m-t halad befelé, majd derékszögben megtörve a parttal párhuzamosan halad tovább lassan szétterülve, egészen a partig. (95) 118. A pécsi szennyvíztisztító-telep utóülepítőjénél időnként erős túlterhelés (felkeveredés) jelentkezett. A vízforgalmi mérések egyértelműen arra mutattak, hogy a telepre érkező víz önmagában nem jelent túlterhelést. Az időszakos túlterhelést a telep belső vízosztása okozza (a tervezett 1:1 osztás helyett 1:2, időnként 1:3). A szabályozó zsilipek helyreállítása és megfelelő kezelése után a hiba megszüntethető volt. (107) 119. Az 1 ha nádas tisztítómedence hatás-vizsgálatához meg kellett határozni a tényleges vízforgalmat. A bevezetésnél változtatható magasságú bukólap (az átbukási magasság mérése bizonytalan), majd kisméretű betonozott, trapézszelvényü csatorna, bukósor a medencébe való egyenletes szétosztáshoz (nem volt egyenletes), a medence vízszintjét nem észlelték, a medence egy része a terepszint és a bejátszó Balaton-vízszint felett volt (nagy szivárgási gradiens) és a végén Thomson-bukó, ahol az él menti vízoszlop-magasságot mérték. Az érkező vizet általában felszíni úszóval mérték. A kétféle mérést nem fogadták el érvényesnek, kérték azok hitelesítését visszamenőleges érvénnyel, hogy a korábbi adatsorok használhatók legyenek. A bevezetett vízhozamot szabályozó bukólapon, mérőléccel való átbukási magasság-meghatározás jelentős (10-15 %-os) szubjektív hibát tartalmazhat (Felföldy Lajos mérései jók voltak). Ezért figyelembe kellett venni a rendszeres úszós mérések eredményeit is. Az úsztatásra kijelölt szakasz átlagos keresztszelvényét 3 szelvény adataiból határoztuk meg (kisebb beton-egyenetlenségek voltak, és lefelé a vízmélység nőtt, mivel a vízszint-esés kisebb volt, mint a fenéké). A szakasz közepén Ott Minor műszerrel (5 cm átmérő, 5 cm menetemelkedés) mértük a vízhozamot, és felszíni úszóval, illetve kisméretű, csaknem fenékig érő botúszóval és festékúsztatással is mértük egyidejűleg. Az Ott Minorral és a botúszóval végzett mérések eredményei 5 cm/s-nál nagyobb sebességek esetében 1 %-on belül azonosak voltak. A felszíni úszó eredményei részben szabályos hibaként mintegy 15 %-kal magasabbak voltak (jól meghatározható, stabil szorzószám adódott), részben előfordultak 5-10 %-os véletlen jellegű eltérések is. Ezek az eltérések a felszíni áramlás szél-keltette bizonytalanságainak voltak a következményei. A festékúsztatás világosan mutatta, hogy már kisebb, keresztirányú széllökések (3-4 m/s) esetében a szélmentes oldalon, keskeny sávban (10 cm, amikor a víztükör 60 cm széles volt) néhány másodpercre a sebesség megtízszereződik, később pedig meg-megáll. Egyébként festék-úsztatásnál az ilyen jellegűek eredményét nem vettük figyelembe. A középsebességet az első festéknyom és a vízszél menti nyomok megérkezési idejének átlaga alapján számítottuk. Az így számított eredmények eltérései nem haladták meg az 1 %-ot. Végeredményben a bevezetett víz hozamainak mérési adatai visszamenőlegesen elfogadhatóvá váltak 5 %-nál kisebb véletlen jellegű hibával. A medencébe való bevezetés egyenletessége biztosítható volt az egyes bukólapok azonos átbukási magasságra való beállításával (eredetileg szintezéssel azonos szintre állították a bukóéleket, nem számítva a vízszint alakulására). A Thomson-bukó köbözéssel való hitelesítése azt mutatta, hogy a ferde él mentén mért vízállásadatokkal a mért adatok szórása kisebb, mint a függőleges, tényleges átbukási magassággal (a nyugodtabb vízfelszín és a nagyobb hossz relatíve kisebb mérési hibája miatt). A ferde mérőmagasságból átszámított vízhozam-összefüggés igen jól megegyezett az irodalomból ismert összefüggéssel. A közel permanens átfolyási időszakok vízmérlege és a medence, illetve a Balaton vízszintje közti különbség alapján számítani lehetett az elszivárgás mértékét. Ez az átlagosan átfolyó vízhozamnak néhány százalékát tette ki. Ezzel szemben a párolgás a lehető legnagyobb értékkel számolva sem haladta meg az átfolyó vízhozam 1 %át. Ennek megfelelően ilyen átfolyó vízhozam-párolgási felületviszony esetében a vízmérleg-számításban a párolgás elhanyagolható, az elszivárgás viszont nem. A napi vízmérleg zárási hibájának szórása 3 % alatt maradt, ha az átvonuló árhullámok 2-3 napos időszakait összevonva vettük figyelembe. A közbenső napok adataihoz a tározódás adatait nem vehettük figyelembe, mivel a medence vízszintjének az értékei hiányoztak. Az anyagmérleg számításánál nehézséget okozott az, hogy az elszivárgó vízzel mennyi anyag távozik el, mivel nem volt ismert a koncentráció függély menti eloszlása. Az ellenzők azt állították, hogy a fenék közelében, az elszivárgás helyén a koncentráció sokszorosa lehet az átlagnak és így a valóságban az észlelt tisztítási hatásfok a megcsapolás következménye és nem a növényzet (a rajtuk lévő biológiai bevonattal) tisztító hatását tükrözi. (Az igazság valahol a kettő között lehet.) (108) 3.2. Ivóvíztárolók 54. Az ivóvíztározó medencékben a pangás megakadályozására kifejlesztett három, különböző mélységben és irányban elhelyezett bevezető csövek hatását vizsgálva, áramlás-mérésekkel megállapítottam, hogy ez a megoldás kör alakú medencében a kívánatos kígyózó mozgást hozza létre mind vízszintes, mind függőleges értelemben, vagyis folyamatos keveredésben tartja az egész víztömeget minimális esésveszteséggel, és így pangó terek nem alakulnak ki. [49] 84. Dywidag rendszerű (zongora alakú) ivóvíztározó medence (Rákosszentmihály, Gellért-hegy) áramlási viszonyainak vizsgálata. A levegős kisminta-vizsgálat és